AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése

utal. Az egyik a városi tanácsülések 1684—86. évi jegyzőkönyveit tartalmazza (G 75.), a másik a XVIII. század második feléből származik s a jogi oktatás segédeszköze volt (G 76.). A város 1747. évi jogszabálygyűjteménye mellett magánjogi esetgyűjteményeket, ill. egy a jezsuita rendfőnök részére kiadott titkos utasítást tartalmaz. 1708-ban került a könyvtárba egy XVII. századi Adversaria historica et geographica с. kis kézirat (G 21.), majd 1718 és 1725 közt rendre egy jelenktéktelen római történeti feljegyzés (G 15.), Struviusnak egy „collegium privatum"-ként előadott pénztörténeti jegyzete (G 169.), egy olaszországi útleírás (G 179.) és egy vegyes feljegyzéseket tartalmazó kötet (G 74.), melynek érdekes részei az 1683. évi bécsi ostromra vonatkozó jegyzetek. Nem sokkal az államosítás előtt pár újabb történeti kézirat került a könyvtárba, azonban ezek sem mutatnak tervszerű állománygyarapításra. Ilyenek p. o. Heinrich Bullinger Zürich történetével foglalkozó két vaskos kötete (Gl. és 2.—1764.), Koller József rendfőnök régészeti műve (G 129.) az ókori Singedo (Belgrád) és Taurinum (Zimony) helyéről, a török elleni háború ügyében Rómában a XVI. század végén tartott beszédek (G 68.), az 1715-ben elhunyt Hevenesy saját kezével írt mutatókötet gyűjteménye egyes darabjaihoz (G 85.) és az erdélyi törvények részben kéziratos szövegei a XVII. század második feléből (G 47.). Az irodalmi és nyelvészeti kéziratok nagyszombati csoportja szintén kisszámú és jellegtelen. Időrendben első egy Fasciculus epigrammatum c, iskolai költeményeket tartalmazó versgyűjtemény (H 48.), melyek közül az egyik „poéma symbolicum"-ot 1638-ban adtak elő. A kötet végén magyar morálteológiai feljegyzéseket olvashatunk. 1650-ben került a könyvtárba Oláh Miklós érsek költeményeit, ill. a hozzá írt verseket tartalmazó kötet (H 46.); ez (többek között) alapja volt Oláh Miklós 1934-es kiadású összes műveinek. Inkább marginális bejegyzései, mintsem tartalma miatt érdemel figyelmet a Carmina et reguláé variae in carminibus с kéziratkötet, mely 1693-ban jutott Nagyszombatba, majd a kuruc időkben megjárta Győrt, s később visszajutott első őrzési helyére (H 51.). Közel fél évszázadnak kellett eltelnie, míg egy újabb nyelvészeti jellegű kézirat került a könyvtárba: egy román—latin—magyar szótár (H 3.), minden valószínűség szerint egy 1742-ben tett erdélyi utazás segédeszközeként; a szótár után ugyan az utazás „itinerarium"-a olvasható. Az utolsó irodalmi természetű kéziratot 1753-ban helyezték el a jezsuita egyetem könyvtárában: a Sedecias с „keserves játék" ez, melyet Kunits Ferenc fordított (H 4.); a kézirat az egri előadás után került Nagyszombatba

2413

. A kézirattár természetes tartozékai a könyvtár régi kéziratos katalógusai. Ezek közül azonban csupán egy-két darab nagyszombati eredetű. A könyvtár két legrégibb katalógusáról, az 1632-ben (J 1.) és az 1690-ben (J 2.) megkezdettekről korábban már tettünk említést

25

. Ezek a magyar könyvtörténet komoly forrásemlékei. Már a rendfeloszlatást követő időkben készült, de az azt megelőző állapotot tükrözi az a jegyzék, mely a rend feloszlatásakor a rendtagok szobáiban talált könyveket leltározta (J 3.). A jegyzék a rendtagok tudományos érdeklődésére vet érdekes fényt. Nem szólva most egy-két olyan kéziratról, melyek feltehetően, de nem bizonyíthatóan nagyszombati származásúak

26

, a kézirattár nagyszombati alapállományát 34b Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortól Bessenyeiig. Bp. 1914. 27. 1. és Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története I. kötet Bp. 1896. 494.1. 25 A régi katalógusokról 1. Vértesy Miklós: Az Egyetemi Könyvtár 1690. évi katalógusa. (Magyar Könyvszemle 1957. 368—372.

1.) és Pajkossy Györgyné: Az Egyetemi Könyvtár története 1690től 1774-ig. (Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei IV. Bp. 1968. 63—88. 1.) 26 így p. o. Pulyai János Nagyszombatban, 1718-ban írt Szatmári Békességh с írása (G 79.), ill. az Egy elkárhozott lélek... c. magyar nyelvű tanköltemény (H 18.) 20