AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 6. (Budapest, 1972)
Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár kézirattárának fejlődése
illetően megállapíthatjuk, hogy az — egy-két ritkaságtári tételtől eltekintve — különleges értékkel nem rendelkezett, s állománya (mint a könyvtáré általában) szorosan szolgálta az egyetem három karának oktatási tevékenységét. A nagyszombati alapállomány ennek megfelelően elsősorban hittudományi és egyháztörténeti, ill. történelmi és klasszika-filológiai jellegű volt. A SZERZETESRENDEK FELOSZLATÁSÁNAK KORA A kézirattár komoly értékekkel való gyarapodására a szerzetesrendeknek Mária Terézia, majd II. József uralkodása alatt történt feloszlatása után került sor. A feloszlatott jezsuita, pálos és egyéb szerzetesrendek könyvtárainak kéziratai — kevés kivétellel — az Egyetemi Könyvtárba kerültek. Ezek a szaporulatok szabták meg a kézirattár arculatát, s alakították ki azt a képet, melyet ma is szemlélhetünk polcain. A szerzetesrendek feloszlatásával kapcsolatban elsősorban a jezsuita rend többi rendházairól kell szólnunk. A pozsonyi kollégiumból Isaac ben Solomo bajor eredetű, a XV. század második feléből származó orvosi kódexe került a ritkaságok közé (Cod. lat.91.), mely korábban Mossóczy Zakariás, ill. Országh Kristóf tulajdona volt, s 1708-ban lett a jezsuitáké. A többi pozsonyi kézirat részben az oktatással és a pasztorációval függ össze, részben a rend egyéb tevékenységére utal 27 . Általában jellemzi ezeket a kéziratokat, hogy többségük a XVII. században keletkezett; külön érdemes említeni két magyar hitszónoklat-gyűjteményt (A 162. és 164. —a század közepéről, ill. végéről). Kora és témája következtében kiemelkedik egy a XVI. század második feléből származó általános földrajzi kézirat, (G 178.), mely 1636-ban került Pozsonyba. Faludi Ferenc sajátkezűleg írt előszavával ellátott Szent emberének kéziratáról (A 30.) azért tételezzük fel a pozsonyi eredetet, mivel az író 1759-től itt volt könyvtáros. Különlegesen érdekesek a szakolcai rendházból származó kéziratok. Az un, „morva testvérek" tizenhat különböző jellegű, német nyelvű egyházi szertartás- és egyéb könyve (Ab 1—11., 13—17.) a XVI. század második és a XVII. század első feléből származik. Ezek az imakönyvek, bibliamagyarázatok, családi feljegyzések a morva testvéri közösség ellen indított vizsgálat után kerültek a vizsgálatot vezető Csáky Imre püspök révén a rendház könyvtárába 28 . A szakolcai eredetű kéziratok másik érdekes csoportja orvostudományi vonatkozású. Aibl Vince, aki 1746-ban a bécsi egyetemen Schelenberger Károly és Quarin Péter professzoroknál tanult, 1754ben ajándékozta kéziratos jegyzeteit (anatómia, higiénia stb.) Szakolcának. (D 4. 5., 29.—33., E 12.) A katalógusba való bejegyzés dátumából (1754) ítélve, szintén Aibl ajándékaként gyarapodott a könyvtár egy Liber alchymisticus с kézirattal (E 45.) is. Az Aibl-hagyaték így a kézirattár első egységes jellegű orvostudományi állagának tekinthető 29 . Ha a többi jezsuita rendházból származó kéziratot együtt vesszük szemügyre —• függetlenül attól, hogy csupán azok jezsuita eredetüket ismerjük, vagy ismerjük a származási helyet is — világosan látjuk, hogy a rend könyvtárainak kéziratos anyaga (kivételeket természetesen nem említve) jellegtelen volt. A hittudományi, ill. egyháztörténeti tartalmú köteteken kívül mást alig találunk. Külön kell viszont szólnunk 14 A pozsonyi kollégium könyvtárából — az egy kódexen kívül — biztosan hat, feltehetően szintén még hat kézirat származik, 28 A cseh-morva testvérek történetéről és liturgikus könyveikről ma is a legmegbízhatóbb Beck,. Josef: Die Geschichtsbücher der Wiedertäufer in Österreich —Ungarn ... in der Zeit von 1526 bis 1785. Wien, 1883. (Nachdruck 1967.) Fontes Rerum Austriacarum IL 43. 29 Szakolcai eredetű ezeken kívül egy hittudományi „elogia" (A 61.), ill. egy az ottani irodalmi oktatásra vonatkozó jegyzet (F 33.) — mindkettő a XVII. század közepéről. 21
