AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)
Egyéb tanulmányok - Izsépy Edit: Rablevelek a váradi török börtönből
lennének kezesek. A váradiak intették Szűcsöt, hogy addig ne adja oda a pénzt az agának, amíg az bele nem egyezik Sennyey feltételeibe. A török úr azonban „megh rijogatta" Szűcsöt, mire az átadta neki a száz tallért. A váradiak később egy Szegedi György nevű posta rabot küldtek, más ügyben, Kallóba, akire Szűcs Mihály ráfogta, hogy ez is Omer aga rabja. Senynyey ekkor a száz tallér fejében megtartotta Szegedit, pedig az egy szentjobbi töröké volt, nem a lippaié. Szegedi visszatartása miatt „iszonyú nagy nyomorúságunk következik" — írták kétségbeesetten a váradi kezes rabok 1665. október 14-én Csáky Ferenc főkapitánynak, közbenjárását kérve. Szerintük Sennyey méltán keresheti Szűcsön a pénzét, mivel ők is megmondták neki, hogy ne adja még az aga kezébe. A helyzetet bonyolította, hogy közben az aga elment Kanizsára, és Váradon csak a várandós felesége és egy rabja maradt. A tömlöcbeli kezesek még a váradi pasával is írattattak utána. Majd az agának ezt a rabját küldték fel Sennyeynek a száz tallérban. A váradiak kérték, hogy Sennyey Ferenc vegye be ezt a rabot, vagy pedig Csáky Ferenc főkapitány igazítsa el a dolgot. 28 A következő év májusában Sennyey írt Kallóból Csáky Ferencnek, hogy .„tegyen valamit a rabokért."91 Ez a rabcserélgetés végül valahogyan elintéződött a kallói főkapitány és Omer aga közt, mert a váradi rablevelek később nem említik, míg más hasonló ügyek sokszor évekig elhúzódtak. Fekete János, aki Ónodról került a váradi tömlöcbe, „feje szabadulására" vett egy Egerből való török rabot Semsey Sándortól. De ezért őt nem cserélte ki a váradi pasa. Ezt a törököt nemsokára kikérték Egerből s egy Boza András nevű egri rab őt Semseytől megvéve, meg is szabadult így a rabságból. (Semsey tehát kétszer adta el ugyanazt a törököt!) Fekete Jánost a váradi tömlőéből kibocsátották ügyeinek elintézésére egy postarabbal, a többi magyar rab kezessége mellett. Ők azonban megszöktek, „nem tudgyuk mit gondolván mind postástul az ördöghnek adtak testeket, lelkeket. . . hamis hitükké lettek." A törökök ekkor vagy Feketét, vagy váltságdíját követelték a kezes raboktól, s nyomorgatni kezdték őket, „Rettenetes nagy inseghben es kenzasban vagyunk az sok kezesseghnek miatta" — keseregték. Emiatt a váradi rabság 1665. október 14-én Csáky Ferenc főkapitány közbenjárását kérte: „immár ejfelől is sokszor búsítottuk nagyságodat." Elpanaszolták, hogy ezután még nagyobb bajban lesznek, mert új pasa jön Váradra. Haszan pasa sógora pedig Fekete János török ura, aki Redsep aga kajmakan 30 útján „szörnyen fenyeget bennünket, hogy ennehany meghhal az palcza alatt" a kezesek közül. A rabok kérték, hogy Semsey nekik fizesse meg a rab sarcát, hiszen Bozától megkapta a pénzt a törökért. A rabok ügye a kassai hadiszék elé került október 19-én, ahol úgy határoztak, hogy a következő hadiszékre megidézik Semsey Sándort is, s akkor bizonyítsák be a rabok kiküldöttei, hogy Semseynél van Fekete János pénze. Az új váradi pasának pedig írjon Csáky főkapitány a rab sarca ügyében, 28 Uo. 117. csomó. Omer négy rabja: Századok. 1873. 263. 1. 29 Sennyey Csákyhoz. Kalló. 1666. máj. 11. Csáky lt. 118. csomó. 30 Haszan pasa helytartója Redsep aga volt. Izsépy i. m. 20. I. 320
