AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 5. (Budapest, 1970)

Egyéb tanulmányok - Izsépy Edit: Rablevelek a váradi török börtönből

„mivel szokatlan dolgot kivan eziránt a' pass a és ha azt követi miys azt czelekeszünk."

31 Még 1665 tavaszán „Homonnaine asszonyunk eö nagysága jobagya fia esett volt közinkben rabságra, az mely igen nagy ember rabja volt,

32 . . . ketelensegh alatt ki kelletet bocsátanunk . . . kezességünkön . . . postajavai edgyüt." Ő a postát felcsalta Terebesre. „Szabadulását nem latvan . . . hogy el nem szökhetnek tőle" „az apja, annya adót olyan tanácsot nekie, hogy menyének ki es jeküdgyenek le ott kin, . . .az ablak alat leven egy rekesz szín, az melyben mentenek fekünni, es az postája el alutt, az apja es anya ki ment hozaja, megh nyomtak az postat es ugyan ott az színben agyon vagdaltak . . . es ugyan ott. . . el temettek ötét." Mivel a kibocsátott rabok nem tértek vissza a határnapra a törökök megverték a váradi kezeseket, akik újabb postákat küldtek a terebesi jobbágy után. Ezek Sátoraljaújhelyen meg is fogták a szökevényt, s bevitték Váradra. „Az mely hamis, istentelen gyilkos rab azt mondotta, hogy nem is gondolta volna, hogy ha az apja és anya tanácsot nem adott volna nekie, megh sem ölhette volna, ha azok nem segítettek volna. . . Ugyan az haznal, az ablak alatt találtuk megh — vallják a postarabok, — nem csak az vasat, hanem ugyan az testet magát is. Az melyhez postaink hoza nem nyultanak addigh migh az bírákat es esküiteket oda nem hittanok es azok előtt vettek jel az testet." A postarabok mindjárt megfogatták a gyilkos anyát, de az apát nem tudták elfogatni, mert nem volt otthon. Ezért a posták az udvarbírót s az esküdteket arra kérték, hogyha haza jönne a jobbágy, fogják meg, és törvénynapig tartsák fogva. Majd a váradi kezesek újabb két postarabot küldtek Terebesre ebben az ügyben, de a prefektus és az udvarbíró őket a jobbágy úrnőjéhez, Homonnai Zsigmondnéhoz küldte.

33 Közben a megölt postarab török ura azzal fenyegette meg a kezeseket, hogy levereti a körmeiket, s halálra vereti őket, ha nem kapja meg a halott sarcát. A váradi rabok 1665. május 29-én könyörögve kérték Csáky Ferenc főkapitányt, írjon Homonnainénak, hogy adja meg a sarcot, mert ez a törvény. Homonnaine azonban nem sietett gyilkos jobbágyai helyett a sarcot megfizetni. A váradi kezes rabok szeptember 4-én ismét kérték Csáky Ferenc, majd Wesselényi nádor közbenjárását is, „mert bizony el rontanak telleseggel azért a kezességért bennünket, hogy ha nagy ságtok jo igazításba nem veszi ez nyomorúságos dolgunkat." Tíz nap múlva pontosabban fogalmazták meg kérésüket: „azt a ven aszszonyt az ki az fiával edgyüt posta rab társunkat megh ölte, adgya kezekbe nagyságod, hogy hadd szabadulhassunk ez rettenetes, kimondhatatlan nagy, keserves nyomorusagh es kezessegh alól." Csáky Ferenc főkapitány megüzente a váradiaknak, hogy az október 19-ki kassai hadiszékre küldjék fel a rabok gazdáját „vagy ket öregh rabbal." A váradi kezesek örömmel jelentették, hogy „miulta nagyságodhoz ide fel folya31 1665. maj. 29., okt. 14 és okt. 19. Csáky lt. 117. csomó. A Semseyeknek Abauj és Zemplénben voltak birtokaik. 32 A váradi aga rabja volt. Aga = úr. Magasabb katonai rangot jelentett, legtöbbször a janicsárok agáját. Nálunk a török várkapitány sokszor aga. 33 Nagy Iván: Magyarország családai. III. köt. Pest., 1858. 400. 1. Homonnay Drugeth Zsigmondné, Keglevich Teréz. Terebes = Tőketerebes. 21 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei V. 321