AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

prefektusa (azaz Bretschneider) a katalógus első szakjában megkezdte a munkát,

26 márciusban „osztályozta a könyvtár könyveit",

27 és ugyanezt állította maga Bretschneider is februári és márciusi jelentésében.

28 Hogy ez a munka valójában miből állott, annak ismertetésére a későbbiekben még visszatérünk. Miután részletesen megismerkedtünk a budai katalógus (5a.) keletkezési körülményeivel, térjünk át magának a jegyzéknek ismertetésére. Címe: „Catalogus librorum Bibliothecae Regiae Univ

[ersitatis] Bud

/fensis] in classes disciplinarum serié alphabeti digestus et ordinatus" (EK Mss J 28). Nyomtatott űrlapokból áll, ezek sokkal modernebbek, mint a második katalógus lapjai. A rovatok és elnevezésük lényegében azonosak a negyedik jegyzékben használtakkal, a különbség mindössze annyi, hogy a szerző és a cím itt külön-külön rovatba került, és legvégül egy újabb rovat tűnt fel: 1. „autor"', 2. „argumentum", 3. „editionis locus", 4. „annus", 5. „forma", 6. „volumina", 7. „theca", 8. „gradus", 9. „numerus ordinis". Utóbbi három rovatot nem töltötték ki. A kötet két részből áll, mindkettő szakcsoportokra oszlik. Az elsőnél jóval kisebb második rész csupán függelék, kiegészítéseket tartalmaz a főrészhez, a címlap is utal erre, feltüntetve: „Cum supplementis ad annum usque 1779." A szakbeosztásról tartalomjegyzék tájékoztat a kötet elején, közli a lapszámokat, amelyeken az illető szakcsoport kezdődik és végződik, és egyben utal a függelék megfelelő lapszámaira is. Az alkalmazott 18 szakcsoport sorrendje a főrészben és a függelékben kissé eltér egymástól (ld. az I. sz. táblázatot). A főrész szakjai és sorrendjük a következő: I. Sacra Scriptura et Concordantiae Bibliorum, II. Concilia, Bullaria, Constitutiones et Decisiones, III. Sancti Patres et Scriptores Ecclesiastici, IV. Scripturae Sacrae Interpretes Catholici, V. Scripturae Sacrae Interpretes Acatholici, VI. Theologi Speculativi, VII. Theologi Practici, seu Morales, VIII. Theologi Polemici, IX. Theologi Prohibiti, X. História Ecclesiastica, XI. História Civilis, XII. História Litteraria, XIII. Disciplinae Civiles, seu Juristae, Politici, etc., XIV. Medici, XV. Philosophi, XVI. Mathematici, XVII, Poetae, XVIII. Grammatici. Az egyes szakokon belül szoros betűrendben sorakoznak a címek, újabb bejegyzések számára azonban nem hagytak helyet (ez a függelékre is vonatkozik). Mielőtt a katalógusban alkalmazott főbb címleírási szabályok ismertetéséhez kezdenénk, ki kell térnünk röviden arra, milyen fejlődési fokot ért el az általános gyakorlat ekkoriban? A 18. században a szerző, a cím, a megjelenési hely és év, a formátum és a kötetszám feltüntetése általánossá vált, sőt a szakkönyvek nyomatékosan felhívták a könyvtárosok figyelmét a legkisebb egybenyomtatott vagy kötött értekezés katalogizálásának szükségességére is, hozzátéve, hogy ilyenkor jelezni kell, ezek nem önálló kötetek. A kiadó és a nyomda feltüntetése viszont a 19. századig még ritka. Anonim műveknél a rendszót többnyire önkényesen választották meg, és nem is mindig a címből, hanem olykor a tartalomból, és csak a 19. század 26 Protocollum diurnum... EK Mss J 75. 27 U.o. 28 1781. március 31-i kelettel, OL. Htt. ASRUB. 1781. ápr. no. 11. 43