AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Pálvölgyi Endre: Az Egyetemi Könyvtár 17–18. századi katalógusai

elején terjedt el ,,az első független nominativus", illetve ,,a cím lényeges szava" rendszóként való alkalmazása.

29 Amint az alábbiakban látni fogjuk, az EK-i gyakorlat egészében nem maradt el a kor alapvető követelményeitől. A címleírások tartalmazták a legszükségesebb impresszum-adatokat, és a címrendszók körül tapasztalható önkényeskedés sem tekinthető elszigetelt jelenségnek. A leglényegesebb elmaradás a kolligátumok egyes darabjainak leírásánál mutatkozik, bár ezek feldolgozására is történtek kísérletek. Vegyük sorra ezután a fontosabb alapelveket egyenként. A szerzők besorolása vezetéknevük alatt történt, kivéve a középkori szerzőket, szenteket, stb. Mátyás királyt is „vezetéknevén" vezették be a katalógusba, és ezért а С betű alá került: „Corvini Mathiae". A nevekhez járuló prefixumokat (prepozíciókat, névelőket, névelővel összevont prepozíciókat) leírták ugyan, de a besorolásnál következetesen figyelmen kívül hagyták. Ennek megfelelően az A betű alá osztották be a következőket: „d'Avendano Didaci", „de Arriaga Roderici", ,,de Arrubal Petr."; В alá: ,,de la Barre", „du Brugs", „Von Bielefeld"; С alá: „le Cose", „della Casa", „de las Casas"', „di Cast elli", stb. A szerzők neve gyakran genitivusban áll, de akad szép számmal alanyeset is. A név eredeti sorrendjének felcserélését nem jelezték, de a nevek után - noha a rovatok osztóvonala elválasztja a címtől - kettőspontot tettek. Az anonimák leírásánál gyökeresen szakítottak a régebbi módszerrel, a rendszó mindig az első szó, tekintet nélkül arra, hogy az névelő, prepozíció, melléknév vagy akármi más. A tartalmi elv felett diadalmaskodott a formális. Amilyen szabadon és kötetlenül választották meg a rendszót korábban, ugyanolyan szigorúan vették most az új szabályt, és ennek a túlzott merevségnek lett a következménye, hogy az A betű alá került „Az magyar krónikának veleje", a D alá pedig a következő művek: „Das königliche Böhmische Krönungs-Ceremoniel", „De Gloria Protectorum", „Der Königliche Akademie der Wissenschaften in Paris Physische Abhandlungen", „Der sachsische Wittekind", az L alá sorolták az ilyen címeket: „Vart ...", „La vita ...". A monogrammokkal is nehezen boldogultak. Pierre Dativy „Les estats, empires et principautez du Monde" с művének címlapjára ezt nyomtatták: „Par le Sr. D. T. V. Y.". A felvétel P alá került: „Par le Sr D. T. v. v. Les estats, empires, ...". A címeket a mű nyelvén írták le, nem fordították latinra. A fordításokat azonban az eredeti mű után, a fordított cím nélkül szerepeltették, és csupán ennyit írtak le: „Bohemice", „Germanice", stb. PL: „Gautruche ... História Poetica. Tyrna. 1728. ——— Gallice". A görög nyelvű kiadványok természetesen itt is latin címmel szerepelnek. A kolligátumok katalogizálása meglehetős pongyola módszerrel történt, ha egyáltalán megtörtént. Gyakran csak a kötetben levő első művet írták le, a többiről tudomást sem vettek. Ha mégis, akkor a következőképpen jártak el: az első kiadványt úgy írták le, mintha a kötetben más nem is lett volna; a többi ezzel egybekö29 M. Denis: Einleitung in die Bücherkunde. 1. Theil. Wien, 1777. 257-263. p., W. Frels: i.m. 8-10. p. 44