AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyvtárunk és egyetemünk története - Tóth András: Egyetemünk berendezkedése Budán (1777–1784)

melyek politikai szempontból aggályosnak tartották az egyetemnek a központba kerülését. Véleménye alapján Mária Terézia a költöztetés ügyét egyelőre levette a napirendről. Az egyetem így Nagyszombatban maradt, s a régi keretek között folytatta munkáját. A döntő fordulat 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatásakor következett bt, A négy évvel korábban állami oltalom alá vett intézmény ekkor vált de jure és de facto állami intézménnyé. Megkapta a feloszlatott rend nagyszombati rendházának minden vagyonát, s teljes mértékben a helytartótanács irányítása alá került. A rend feloszlatása után - mint ezt Fináczy megállapítja

4 - már nem kellett tekintettel lenni az évszázados hagyományokra, az anyagi megkötöttségekre. Az egész egyetem előtt új távlatok nyíltak. A belső átszervezéssel egyidőben természetesen újból felmerült a Budára való költözés gondolata is. A neves magyar művelődéspolitikus Ürményi József az udvari tanulmányi bizottságban 1774-ben említette a kérdést. A bizottság a pesti invalidusházat hozta szóba; Mária Terézia már ekkor a budai várra gondolt. A kibontakozás azonban még mindig a távoli jövendőben volt: nem csupán az átköltöztetés technikai jellegű kérdései vártak megoldásra, hanem az ezek kivitelezését lehetővé tevő anyagi problémák is. A jezsuita rend feloszlatása után az egész birodalomban meg kellett teremteni a közoktatásügy új szervezeti és anyagi kereteit. Ezt a célt szolgálták a tanulmányi alap és az egyetemi alap. Bonyolult, sok érdekes tanulságot rejtő történetük még megírásra vár.

4a Mindkét alap a jezsuita rend vagyonából keletkezett, s eredetük ily jellege tette lehetővé, hogy több mint egy évszázadon át vitatni lehetett az egyetem, sőt az egész magyar állami közoktatás egyházi vagy állami jellegének kérdését, az egyházi beleszólás mértékét. A jezsuita vagyon (az ún. „massa jesuitica") két részre oszlott: a tisztán egyházi jellegű vagyonra (a volt, s az idők során jezsuita birtokba került prépostságok, apátságok, mint р. o. Bozók, Sellye, Turóc stb.), ill. az egyéb jellegű vagyonra. A rend feloszlatása után a tisztán egyházi jellegű vagyont természete szerint oktatási célra fordították. Az egyéb jellegű vagyon királyi kegyből nem az államkincstár kezelésébe került, hanem szintén oktatási célra nyert felhasználást. Ennek ellenére az egyes vagyontestek jellegének megállapítása sokszor hosszas tárgyalást tett szükségessé (így р. о. a soproni volt keresztes barátok birtoka, az ún. „crucigeratus" esetében). A jezsuita összvagyon mértékét mutatja, hogy a tisztán egyházi vagyon 3,25 millió Ft-ot, az összes vagyon 7,76 millió Ft-ot tett ki, s ebből az összes vagyonból 1,82 millió Ft-ra rúgtak a tőkekihelyezések. A hosszú évekig amorf alakban kavargó, pontosan csupán 1780-ban körvonalazott fenti tanulmányi alapból már feltűnően korán, 1775-ben kivált, és szervezett 4 Fináczy II. 142-155. A 144.1. idézi a felhasznált magyar kancelláriai ügyiratokat. A kérdés egyik eszmetörténeti szempontból is jelentős összeállítását olvashatjuk Apponyi Albert-Apáthy István: A magyarországi katholikus vallási és tanulmányi alapok és alapítványok jogi természetének megvizsgálására ... kiküldött bizottság előadóinak jelentései. Bp. 1883. c. kötetében, melyben a tanulmányi alappal Apáthy két jelentése foglalkozik. Az előszó ismerteti az előzményeket: az 1870-ben kiküldött bizottság véleményét (benne Ghyczy Kálmán „egészen communisztikus" felfogását), Hamar Pál jogügyi igazgató katolikus egyházi, Szepessy Mihály ezzel szembenálló véleménynnyílvánítását, majd a Schlauch-Ipolyi-féle bizottság munkálatait. 91