AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

hez, a bárói rendhez. Fügedi a kérdésre elsősorban a legvilágosabb politikai kritérium alapján ad választ: bárói rangúnak tekinthetők azok a családok, (szám szerint 92) amelyeknek egy vagy több tagja viselte a XV. század folyamán a tizenkét legnagyobb országos és udvari méltóság valamelyikét. Társadalmi ill. vagyoni helyzetük alapján azonban a kortársak ennél nagyobb számú családot tekintettek báróinak; ezért Fügedi szociológiai alapon kiegészíti jegyzékét azokkal, akik a többízben országbárói méltóságot viselt családokból házasodtak. Lényegében hasonló szempontok szerint készültek az alábbi táblázatok is. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy csupán egyetlen év (1458) állapotát tükrözik, másszóval, azt kívántuk felmérni, hogy Mátyás megválasztásának időpontjában a bárói rend kb. mely családok tagjaiból tevődött össze. A másik különbség, hogy figyelembe vettük a családok vagyoni állapotát is, és némelyeket ennek alapján soroltuk a bárók közé. Valamennyi kritérium mérlegelésével összesen 59 családot dolgoztunk fel. A részletes eredményeket az Л sz. melléklet tünteti fel.

33 Ehhez azonban szükséges némi magyarázatot fűznünk. A családok egyes ágai között általában nem tettünk különbséget, így a Rozgonyiak, Marcaliak, Bebekek stb. vagyona egyetlen rovatban van összesítve. Kivételt akkor tettünk, ha az ágak kettéválása a XIV. sz. közepe előtt bekövetkezett. Ezért két Perényi család szerepel, a Szécsi (I.e. csoport) család alatt pedig csak a felsőlendvai ág értendő; ugyanebből az ágból különválasztottuk a Garai és garai Bánfi családot, a Losonciak három ágát (Losonci, losonci Dezsőfi és losonci Bánfi), valamint a Bebekeket és az itt nem szereplő középnemesi Csetnekieket. A Héderváriaknál csak a nádori ág birtokait számoltuk. Ahol lehetséges volt, megadtuk az egyes családok kezén levő várak, mezővárosok és falvak számát. (A pusztákat nem számoltuk.) A zárójelbe tett számok becsléseket jelentenek. Szemben Hóman gyakorlatával, várnak csak az oklevelekben castrum néven előforduló erődítményeket tekintettük, a kastélyokat (castellum) figyelmen kívül hagytuk. A kérdés külön tanulmányt érdemel, de annyi bizonyosnak látszik, hogy a két típus jellegében és funkciójában erősen különbözött, ha léteztek is átmeneti formák. így pl. míg a castellumokat egyaránt megtalálni fő- és köznemesi birtokokon, a castrum jellegzetesen főúri létesítmény. Ennek illusztrálására összeállítottuk a XV. század első felében épült várak jegyzékét (2. sz. melléklet). Az összeállításból kitűnik, hogy egyetlen kivétellel valamennyi bárói (vagy királyi) építésű, olyan családoké, amelyek többi táblázatunkon előfordulnak. A táblázatokban szereplő családokat célszerű volt valamilyen módon csoportosítani. Fügedi elgondolásának megfelelően az I. kategóriába mindenek előtt azokat soroltuk, amelyeknek több tagja viselt országos méltóságot 1458 előtt (ilyennek tekintve az 1445. évi főkapitányi tisztet is), továbbá - biztosabb jellemző híján - mindazokat a birtokosokat, akiknek legalább három váruk volt 1458-ban. (Kivételt tettünk a viszonylag kisvagyonú gersei Petőkkel.) Az I. osztály további 43 Ami a forrásokat illeti, összeállításunk elsősorban Csánki munkái, valamint nagyjából a teljes publikált vagy feldolgozásokban hozzáférhetővé tett oklevélanyag alapján készült. Ezenkívül felhasználtuk az OL. Középkori gyűjteményének regesztáit, a galgóci Erdődy-Ievéltár Iványiféle regesztáit (OL), és jelentős mennyiségű kiadatlan anyagot. A hivatkozások közlésétől azonban hely hiányában el kellett tekintenünk. 348