AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Filozófiai és történelmi tanulmányok - Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században

bontása már kizárólag a családok politikai szerepe alapján történt, a következő módon: La.: olyan családok, amelyek a XV. század eleje óta állandóan szerepeltek az országbárók között. Lb.: 1410 és 1437 között emelkedtek fel, és befolyásukat 1440 után is megtartották. Ide soroltuk Brankovics György rác despotát is. I.e.: 1440 után nem jutottak bárói tisztséghez. Ld.: A XIV. században bárói, 1402 után visszaszorult, majd 1437 után ismét szereplő családok. Le.: 1437 után emelkedtek a bárók közé. Tkp. a II. kategóriába tartoznának,, de vagyonuk nagyságrendje miatt mégis ide kívánkoztak. I.f.: legalább három várral rendelkező családok, amelyek azonban 1402 és 1458 között nem viseltek országos méltóságot. A II. kategóriába kerültek - az alábbi tagolás szerint - az „egyszeres báróviselt" családok (az I.e. csoport kivételével): H.a.: egy tagjuk 1437 előtt viselt báróságot. Il.b.: egy tagjuk 1437 után viselt báróságot. П.с: méltóságot nem viselt családok legalább két várral. (Ide soroltuk uradalmuk kivételes méretei miatt a Drágfiakat is.) Ha a táblázaton felsoroltakhoz hozzávesszük a trónra jutó Hunyadiakat, a horvátországi Korbáviai grófokat, valamint az 1457 előtt kihalt bárói családokat (Id. a 3. sz. mellékletet), akkor többé-kevésbé képet alkothatunk a XV. századi bárói rend összetételéről. A Zsigmond-korhoz képest bekövetkezett változások nem túl jelentősek. 1387 és 1410 között összesen mintegy 25 család tört be az uralkodó osztály élvonalába, ami az arisztokrácia szerkezetét lényegesen megváltoztatta. 1437 után az új családok száma kb. ugyanannyi idő alatt csupán 14, ebből négy felvidéki dinaszta, akiknek társadalmi státusza egyelőre elég meghatározatlan volt. Emellett az Anjouk korához képest megdöbbentő vagyoni koncentráció még a XV. század fordulója előtt bekövetkezett. Ami ez után történt, az csupán a bárói vagyon lassú erősödése, leginkább a maradék királyi és királynéi birtok rovására. Számításaink szerint 1458 körül a bárói rend vagyona a következő volt: 39 család 190 vár 312 mezőváros 5529 falu ura 20 család 30 vár 43 mezőváros 840 falu ura 59 család 220 vár 355 mezőváros 6369 falu ura. Azt találjuk tehát, hogy - 21 000 faluval számolva - az ország népességének mintegy 30%-a volt alig hatvan főúri dinasztia hatalma alatt. Számításunk eltérő módja nem teszi lehetővé, hogy egybevessük eredményeinket azokkal, amelyeket Hóman közölt a Zsigmond-kor végére vonatkozólag. Egyéb hozzávetőleges becsléseink azonban alátámasztják a mondottakat, hogy t. i. a birtokkoncentráció 1440 után csak kismértékben haladt előre. A bárók hatalmát leginkább az a tény mutatja, hogy az ország területén található mintegy 430 várnak több mint a fele volt a kezükön, sőt hozzáadva a Hunyadi-vágyon várait is, kb. 55%-a. (Összehasonlításul: az egyházi várakat 50-re, a királyi várak számát kb. 25-re lehet becsülnünk. Utóbbiban azonban nincsenek benne sem a szászok, sem a szabad királyi városok várai.) Tanul349