AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

gót írást, irodalmat fejtegette, - élénk levelezésben állt Vossiussal. Egyik levelében említést tesz a Codex Argenteusról, melyet az 1500-as években találtak meg egy belga kolostorban: Werdenben. Sokáig nem tudták, hogy innen hová vitték a kódexet. Junius azonban kinyomozta Prágába kerülését. Ezt meg is írta Vossiusnak. Mivel Vossius ismerte az onnan elhozott anyagot, könnyen rábukkant erre a híres zsákmányra, amely Ulfila püspök gót fordításában közli a négy evangéliumot. Azonnal el is küldte nagybátyjának, aki meghatódva köszönte meg ezt a szerencsét, hogy tanulmányozhatja ezt a nyelvészeti szempontból páratlan értékű kincset. így vált egyszeriben világhírűvé a Codex Argenteus.

zz Vossius saját kutatásai mellett naponta kiszolgálta a királynőt a könyvtárban, amely egyúttal magában foglalta Krisztina tanulószobáját is. Vossius lett a királynő görög tanácsadója és tanítója. Ő említi, hogy külön voltak már választva a kéziratok és a nyomtatott könyvek, mindkét csoport külön-külön teremben. Krisztina most már nem elégedett meg csupán a korabeli Európa-szerte híres tudósok munkáival, hanem szinte valamennyit személyesen is udvarában akarta látni. így került sor Claudius Salmasius francia polihisztor meghívására, aki Vossiusnak már régi jó barátja, - majd a másik barát Nicolaus Heinsius megérkezésére is 1649 őszén. Ezért írhatta Friesendorf Dalarőből útban Portugália felé, aki Krisztina megbízásából utazott, hogy részére festményeket vásároljon - megköszönvén mégegyszer a szívélyes vendéglátást, - hogy Vossiusnak „naponta adódik alkalma, hogy új barátokat vezessen be az udvar fényébe" Zi Különösen érdekes az a levél, amelyet Vossius Sarrauhoz írt Parisba, megbízva őt, hogy vásároljon könyveket a királynő számára. Ebben kifejti Krisztina ízlését, aki hallani sem akar a regényekről, korabeli tragédiáról, vagy komédiáról, hiszen ilyesféle olvasmányokra nincs ideje. Ellenben vágyik a régi auktorok kiadásaira. Kéri, hogy lehetőleg azok legfrissebb kiadásait szerezze be számára, amelyekhez a jegyzetanyagot akár maga Sarrau, vagy Bochart, Valesius, Sirmondus vagy Rigaltius írta. Ami a kódexeket illeti, a királynő szívből óhajtaná megkapni pl. a St. Victor, a St. Germain kolostorok és Petavius Dionysios gyűjteményének katalógusait, vagy a Richelieu és Mazarin könyvtár kódexeinek jegyzékét. Külön kiemeli Vossius levelében, hogy Krisztina mélyen lekötelezve érezné magát, ha ajánlatot kaphatna azon illető személye felől, aki számára ezeket a katalógusokat megszerezné.

35 Sarrau válaszolt is e levélre,

30 kifejtve, hogy aligha tapasztalt még ekkora érdeklődő örömet másnál efféle dolgok iránt, és ilyen uralkodónőtől nem tud megtagadni semmiféle szolgálatot sem. Még abban az évben meg is szerezte az egyik párisi könyvtárból Krisztina legkedvesebb írójának: Jamblichusnak a könyvét. Amikor ezt kézhezvette a királynő „remegett az örömtől", ahogyan erről a jelenetről Vossius beszámolt levelében Sarraunak.

37 Megvásárolta számára a görög és latin kéziratokban gazdag Mesmes elnök könyvtárát, a híres Bibliotheea Memmianat is roppant összegért.

38 Wieselgren: i.m. 55-56. p. Dalarö, 1649. július 10-i keltezésű levél. 1649. december 31-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 25. p. 1650. március 26-i keltezéssel. Wieselgren: i.m. 54. p. Neumann: i.m. 138. p. 186