AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Kalmár Lajos: A stockholmi Bibliotheca Christiniana

Ezt következtetni lehet abból, hogy miután püspökké nevezték ki az udvari prédikátort, egyszeriben égetően fontossá vált új királyi könyvtáros kinevezése. Mégsem találjuk nyomát egészen 1647-ig egyetlen kinevezett könyvtárosnak sem. Midőn Krisztina nagykorú lett és a gyámkormány átadta számára 1644-ben az uralkodási jogot, a stockholmi kastélyban csak a tanulmányaihoz szükséges külön kézi-könyvtárat használhatta, amely talán helyileg sem volt magában a könyvtárban. Nagyságát illetően alig lehetett néhány ezer kötetnél több. Természetes, hogy a királynő, aki közben páratlan műveltségre tett szert, egyáltalában nem volt megelégedve ezzel a gyűjteménnyel, és megkezdte annak a nagyszabású, sőt könnyelmű programnak a végrehajtását, amely könyvgyűjtő szenvedélyének szinte féktelen kiélését jelentette. Nyelvismerete bámulatos. Mannerscheydt jezsuita véleménye szerint legalább tíz-tizenegy nyelven beszélt, többek között arabul és héberül is. Senecat, Sallustiust, Caesart, Liviust, Tacitust könnyedén olvasta. Platón műveit eredetiben élvezte.

18 Guise herceg kijelentette, hogy franciául úgy beszél, mintha Parisban született volna.

19 Alig tudott könyveitől, tanulmányaitól megválni. ő maga írta, hogy ha miniszterei megjelentek vaskos papírcsomagjaikkal, úgy vélte, mintha a sátánt látná feltűnni maga előtt.

20 Első hivatalos könyvtári vonatkozású intézkedése egy 1647 szept .4-én kibocsátott meghatalmazása,

21 mellyel Johan Freinsheimet a stockholmi királyi könyvtár vezetőjéül nevezte ki Gerhard Vossius ajánlására. A híres strassburgi filológus már 1642-ben megérkezett Svédországba, és az uppsalai egyetemről irányította Krisztina tanulmányait. Mint könyvtáros, ő lett legfőbb tanácsadója és tanítója a klaszszikus irodalomban, filozófiában. Ó fejlesztette ki Krisztinában a gyűjtőszenvedélyt is. Őt bízta meg a királynő, hogy tájékoztassa Descartes filozófiájáról, új művéről a Frincipia philosophiaeről, mely 1644-ben jelent meg.

22 Már Freinsheim Stockholmba jötte előtt megkezdődött a könyvtár előrendezése, melyről egy 1647 jún. 22-én kelt levél tudósít, melyet Wijnbladh kancelláriai tudósító iktatott. „Mivel Melcher Falkenbergh kormányzóhelyettes úr a birodalmi marsallt, gróf Linnar Torstensson urat bízta meg, hogy állíttassa öss'ze a könyvtárat, aki most megérkezvén, mi az Ő számára annál alkalmasabb helyiséget nem is tudunk adni - amelyben a könyvtár elhelyezhető lenne -mint azt a boltozatos helyiséget, amely ott lejjebb fekszik a lakosztályok részén . ,."

23 Freinsheim tehát már úgy érkezett a stockholmi udvarba, hogy pontosan ki volt jelölve a könyvtárhelyiség, és előkészítve a holt anyag a feldolgozásra. Nem volt járatlan a könyvtári munkában, hiszen ezt megelőzően Strassburgban ugyancsak könyvtáros volt Bernegger professzornál. Annakidején Hugo Grotius írta Oxenstiernanak róla, hogy ő Németország legnagyobb tudósa. Freinsheim felkereste Grotiust még Parisban. Mikor azután modern kiadásban megjelentette 18 Szentimrei: i.m. 67. p.; Guldfjäril: i.m. 141. p. 12 nyelvet említ meg. 19 Szentimrei: i.m. 68. p. 20 Szentimrei: i.m. 58. p. 21 Másolata a stockholmi Kungliga Bibliotek Okmánytárában. 22 Sven Ingemar Olofsson: Drottning Christinas tronavsägelse och trosförändring. (Uppsala 1953.) 23 Wieseigren: i.m. 16. p. 183