AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 4. (Budapest, 1968)

Könyv- és könyvtártörténet - Hermann Zsuzsanna: Hans Dernschwan könyvei között

i sági képzettség, érdeklődés párosult ily módon benne, s ez a 16 századi Magyarországon oly ritka - és szerencsés - ötvözék teszi mindenekelőtt érdekessé, sőt izgalmassá ismeret- és gondolatvilágát. Érdekes az egyetemes kultúra szempontjából nézve, de különösen izgalmas a 16. századi magyar társadalom, történelem, kultúra kutatói számára, hiszen Dernschwam ismeretanyagában tetemes helyet kapott a magyar élet. Túl azon, hogy élete nagyrészét - 1514-től, kisebb-nagyobb megszakításokkal, valószínűleg 1568-ban bekövetkezett haláláig - Magyarországon töltötte, és közben, természetéből fakadó kíváncsisággal, nyitott szemmel járt benne, foglalkozása megkövetelte, és egyúttal meg is könnyítette környezetének alapos megismerését. A Fuggerek szolgálata nem korlátozódott egyszerű üzleti ügyintézésre: a faktornak tájékoztatnia kellett az; országtól távol élő gazdáit a gazdasági és politikai helyzet minden változásáról, olykor bonyolult tárgyalásokban képviselni őket, vizsgálnia kellett a bányamunkások helyzetét, és fürkésznie a politikai vezetők magatartását, szándékát, fel kellett mérnie a vállalkozást fenyegető veszélyeket és a védekezés lehetőségeit. A Fuggerekhez küldött jelentései így nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai szempontból is szerfölött fontos - és mindmáig ki nem aknázott - dokumentumai e kornak.

5 Ez a kor pedig a magyar történelem egyik legbonyolultabb, a történetírás elé mai napig számos kérdőjelet állító szakasza: a Mohácsot követő zűrzavaros évtizedek. Dernschwam kritikus pillanatban, az 1525 májusában kitört Fugger-ellenes fölkelés idején tűnt fel a budai Fugger-faktorátusban, majd részt vett azokban a tárgyalásokban, amelyek végül is az augsburgi bankárok győzelméhez vezettek: az 1526 áprilisában megkötött új szerződésben II. Lajos ismét bérbe adta a Fuggereknek - immár nem a Thurzókkal közösen - az észak-magyarországi bányákat, és kötelezte magát elszenvedett káruk megtérítésére. A 15 évre kötött szerződést 1527 márciusában elismerte az új király, Szapolyai János, akivel 1530-153 l-ben Dernschwam a Fuggerek nevében az erdélyi sóbányák bérletéről is tárgyalt. 1541-ben további 5 évvel hosszabbították meg az észak-magyarországi bánya-bérletet, majd, amikor 1546-ban a Fuggerek végleg megszüntették azt, Dernschwam segédkezette vállalkozás felszámolásában. Veszélyes és kusza években tevékenykedett tehát, a pártharcoktól szaggatott, töröktől támadott Magyarországon szerezte ismereteit a gazdasági és politikai helyzetről, a nép életéről, a politikai vezetők magatartásáról, jelleméről, a török veszély nagyságáról és a védekezés kilátásairól. Ami ezideig ismereteiből, tapasztalataiból napfényre került, fölöttébb kritikus megfigyelőről árulkodik. Dernschv/am a kívülálló szemével vizsgálta a magyar helyzetet, talán elsősorban nem azért, mert ő maga külföldi volt - a csehországi Brüxben született 1494-ben -, hanem, mert mindvégig külföldi gazdasági érdekeltséget képviselt itt, az augsburgi bankárok nézőpontjából figyelte a magyarországi 5 Teljes egészében csak az 1528-ban Erdélyből adott jelentését adta ki és méltatta J. Strieder (Ein Bericht des Fuggerschen Factors Hans Dernschwam über den Siebenbürgener Salzbergbau um 1528. = Ungarisches Jahrbuch. 13.1933. 260-290.) 1. Számos jelentésére utal, és néhányból kivonatokat közöl G. Frh. v. Pölnitz. Ld.: G. Frh. v. Pölnitz: Anton Fugger. Tübingen. 1. Bd. 1958. 2. Bd. 1963. (Schwäbische Forschungsgemeinschaft bei der Kommission für Bayerische Landesgeschichte. 4. Reihe. 6., 8. Bd. Studien zur Fuggergeschichte. 13., 17. Bd.) 169