AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)
Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai
A LEÍRÓ KATALOGIZÁLÁS TÁRGYAI DOMANOVSZKY ÁKOS A TÉMA ÉS ELHATÁROLÁSA E llentétben a leíró katalógus feladatainak témájával, amely az utóbbi egy-két évtizedben meglehetősen az érdeklődés előterébe lépett, a címleírás tárgyainak kérdését a könyvtári címleírási szabályzatok és szabályzat-tervezetek s az elméleti irodalom egyaránt még ma is negligálják. Hiba lenne ebből a tényből arra következtetni, hogy ennek a kérdésnek a tisztázása nem is fontos. A címleírás tárgyainak minél precízebb elhatárolása nemcsak az elmélet, de a gyakorlat szempontjából is elsőrendű fontosságú, hiszen egyet jelent a leíró katalógus feladatainak részletekbe menő, pontos elhatárolásával. Az alapfeladatok szokásos meghatározásai természetszerűleg elvi alapon nyugszanak, logikailag zártnak tüntetik fel e feladatokat, következetesen, teljes egészükben végrehajtandóknak, s ezért csak nagy vonalakban, megközelítőleg határolják el a leíró katalogizálás által ellátandó területet. A katalogizálás azonban a gyakorlat szükségletei által irányított tevékenység, s így az alapfeladatok végrehajtásának elvi kerekdedségét minduntalan eltorzítják ezek a szükségletek: azokon a részterületeken, ahol a teljes végrehajtás nem látszik meghozni az általa megkövetelt áldozatnak megfelelő gyümölcsöket, ott e végrehajtásiban csorbaságok, vakfoltok mutatkoznak, viszont ahol ez érdemesnek látszik, ott a címleíró vállal olyan feladatokat is, amelyek az alapfeladatok szigorúan vett határain kívül fekszenek már. Az alapfeladatok ellátásának tényleges határai az utóbbi esetben ki-, az előbbiben pedig betüremléseket mutatnak elvi alapon meghúzott határaik szabályos vonalaihoz viszonyítva. Ha nem akarunk megállni az alapfeladatok lényegének meghatározásánál, hanem meg akarjuk világítani tényleges ellátásuk határainak szeszélyes görbületei közül legalább a jelentősebbeket, akkor a reájuk vonatkozó vizsgálatot ki kell egészítenünk a katalogizálás tárgyainak vizsgálatával, így konkrétabb, valóságközelibb módon vázolhatjuk annak a területnek a határait, amelyet a katalógus nyújtotta információk megvilágítanak. Persze, a különbség az alapfeladatok elvi meghatározásával szemben csak fokozati lehet: a tárgyak számbavétele sem adja abszolúte teljes és minden részletre kiterjedő térképét az említett területnek — hiszen a teljes valóság ábrázolása az elméletnek nem is lehet feladata. Az viszont, hogy a két témát, az alapfeladatok és a tárgyak tisztázását, a leíró 7
