AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

Az eredmény mind a két esetiben megnyugtatóan egyforma: a katalógus a könyvről nemcsak mint anyagi objektumról, hanem annak szellemi összetevőjéről is megfelelő módon, mindkettőről a hozzájuk tartozó formai jegyek alatt, ad számot. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy éppen ezért a könyvekről, mint az első alapfeladat tárgyairól szólva, nem lenne értelme a katalogizálás két különböző — anyagi és szellemi —• tárgyáról beszélni, hiszen ez a kettő a könyvben bár komplex, de szorosan egybeforrott egységet alkot. A könyv komplex természete csak feladatközi vonatkozásban többszörözi meg a tárgyakat: mint láttuk, mindaz, ami a katalogizálás elemi tárgyaként jelentkezett, egyúttal a második és esetleg a harmadik alapfeladatnak is tárgya lesz, e feladatok egy tárgyának, tehát egy olyan tárgynak a komponense, amelynek már az immateriális oldala áll az előtérben. A könyvek egy másik csoportjánál, az összetett tartalmú, több, néha -sok művet tartalmazó könyveknél azonban már nem olyan megnyugtatóan egyszerű a helyzet, mint az egyetlen művet tartalmazóknál. Itt jelentkezik a szellemi összetevő háttérbe szorításának az a jelensége, amely a katalogizálás tárgyai anyagi ill. szellemi jellegének, és a formai jegyek különböző kategóriáival való összefüggésüknek a megvizsgálására indított bennünket, s amelynek magyarázatához és értékeléséhez e vizsgálat elvégzése után most már kielégítő alappal rendelkezünk. Mint mondottuk, a művek, amelyekből az ebbe a kategóriába tartozó könyvek tartalma összetevődik, (például egy antológia novellái) elsikkadnak a katalógusban, nem jelennek meg ebben autonóm tárgyakként. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy ilyenkor a katalógus csak egy puszta anyagi objektumot regisztrál, szellemit egyáltalában nem. A katalógus-bejegyzés ilyenkor is kétarcú tárgyra utal, e tárgy szellemi ösz.szetevője azonban már a könyv összetett tartalmának az egésze, nem pedig a könyviben foglalt egyes művek. Az ilyen könyveknek ugyanis úgyszólván mindig vannak saját, a bennük foglalt művek jegyeitől különböző anyagi jegyeik,

12 amelyek tartalmuk egészére utalnak, s e könyvek általában vagy csak ezeket a saját jegyeiket hangsúlyozzák, vagy legalább is ezeket jobban hangsúlyozzák, mint a bennük foglalt művekéit. Az első alapfeladat világosan azt követeli, hogy az ilyen könyveket e hangsúlyozott, ill. legjobban hangisúlyozott, tehát a könyv egészére, az anyagilag különálló darabra vonatkozó anyagi jegyek alatt vezessük ibe a katalógusba, — s ebből folyik aztán, hogy igen sok esetben ennyivel meg is elégszünk s a könyv tartalmát alkotó egyes művek külön elemi tárgyként való regisztrálását már mellőzzük, e műveket egyszerűen elsikkasztjuk. Nem tagadható, hogy ez a megoldás a tartalomnak, a könyv szellemi összetevőjének az anyagi összetevő általi bizonyos fokú háttérbe szorí12 Amikor nincsenek, akkor a világszerte elfogadott gyakorlat szerint a rajta -elsőnek feltüntetett mű helymeghatározó jegyeit használjuk a könyv helymeghatározó jegyeiként — mintha a könyv csak ezt az egyetlen művet tartalmazná. 32