AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

tásával egyértelmű. Hiszen a tartalmat képező művek kiszorulása a katalógusból itt egyedül annak tulajdonítható, hogy nem lévén anyagi különállásuk, helymeghatározó jegyeik a háttérben maradnak, s kevésbé alkalmasak arra, hogy az őket tartalmazó könyvnek, az anyagilag különálló darabnak a nyomára vezessék az olvasót, mint az utóbbi saját jegyei. Jelenlegi gyakorlatunk döntő szempontja tehát az,, hogy az anyagilag különálló darabot tegye könnyen megtalálhatóvá, — e cél érdekében az anyagi jegyek formális hangsúlyának megfelelően jár el, s eközben gyakran feladja a könyvben foglalt szellemi objektumokról, művekről való számotadásnak azt a mértékét, amit egyébként meg'követel (lásd a Bánk bán fentemlített példáját). A végeredmény: katalógusaink az anyagi darabokról mindig számot adnak, a bennük foglalt szellemi „darabokról", a művekről, viszont igen gyakran nem. Az előbbi tulajdonságuk kétségtelenül csak helyeselhető — az utóbbi azonban problematikus. Az első érv, amit védelmében felhozhatunk, az ökonómiai megfontolás. Egy verseskötet minden versét, egy enciklopédia minden cikkét nyilván nagyon költséges lenne külön katalogizálni; ez az eljárás katalógusunkat nagyon megterhelné, s a haszon, amit hajtana, sehogyan sem lenne egyensúlyban hátrányaival. Azután: az összetett tartalmú könyvekben foglalt művek egyrésze nem rendelkezik kielégítő helymeghatározó jegyekkel (egy forráskiadványban közölt történeti dokumentumok). És végül: az ilyen könyveknél az olvasók érdeklődésének elég gyakran nem a tartalom meghatározott darabja a tárgya, hanem maga a komplex egész, amely a benne foglalt művek summáján túl szellemi többletértéket is nyújt — rokon anyag összegyűjtésével, áttekinthető elrendezésével, kommentálásával stb. Természetesen mindezek az érvek csak relatív érvényű igazolását adják a szóban forgó gyakorlatnak. Lehetséges, hogy egy nem is nagyon távoli jövő könyvtárosa nagyon le fog nézni érte bennünket. Kitérésképpen említsük itt meg, hogy az uralkodó gyakorlat egyáltalában nem mond le egységesen az összetett tartalmú könyvekben foglalt művek külön regisztrálásáról. E könyvek skálája igen széles — a folyóiratoktól a chrestomathiákig, egy tudományos társulat periodikus tanulmánykötet-sorozatától a Bibliáig terjed. Egy lírai antológiánál vagy egy forráskiadványnál a felsorolt szempontok alapján ma teljesen igazolhatónak érezzük a benne foglalt egyes művek negligálását; egy hat darabot tartalmazó drámai antológiánál vagy egy symposium öt előadást tartalmazó aktáinál már kissé rosszul érezzük magunkat, ha mellőzzük a tartalom egyes darabjainak a külön regisztrálását; annál a kötetnél pedig, amely í quattro poeti italiani cím alatt a Divina commediat, Petrarca verseit, az Orlando furiosot és a Gerusalemme liberataX tartalmazza, már egyszerűen képtelenek vagyunk respektálni az anyagi különállás kritériuma által megszabott határt. Az összetett tartalmú könyv tartalmát képező műveknek elsősorban a száma, másodsorban a súlya különböző 3 Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei III. — 6158 33