AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

meghatározott könyvre gondolunk, akkor többnyire az érzékelhető anyagi' objektum jelenik meg képzeletünkben; ha egy műre gondolunk a második alapfeladat értelmében, vagyis arra a szellemi objektumra, amelyet egy sor különböző könyv közül bármelyik nyújthat számunkra, akkor semmi sem indokolja egy anyagi objektum képzetének felmerülését. Mindebből az következik, hogy az első alapfeladat tárgyai katalogizálásánál e tárgyak anyagi oldalát sokkal jobban figyelembe kell venni, mint a másik két alapfeladatnál — ez az oldal itt nem maradhat annyira a háttérben, mint ott. A második és a harmadik alapfeladat tárgyai ezek szerint átmeneti helyet foglalnak el a tárgyi katalógusok tárgyai és a leíró katalógus első alapfeladatának tárgyai között. Az előbbiekkel abban rokonok, hogy katalogizálásuknál a hangsúly immateriális, szellemi oldalukra esik, — erről a második és harmadik alapfeladat, tárgyalása során meg részletesebben lesz szó fi. alább, 53. 1.). Az utóbbiakkal viszont abban, hogy egyedileg meghatározott, materiális objektumokban (könyv-csoportokban) testesülnek meg, s hogy a bibliográfiai gyakorlat saját formai jegyekkel — még pedig az anyagi jegyektől külsőleg meg sem különböztethető formai jegyekkel, az egységesített jegyekkel — ruházza fel őket, megnevezésük és regisztrálásuk megkönnyítése érdekében. Annak a kérdésnek alaposabb megvilágításához, hogy a különböző alapfeladatok tárgyainak az anyagi ill. szellemi oldala milyen mértékben lép az előtérbe, milyen szerepet kap a katalogizálásnál, meg kell vizsgálnunk, hogy a tárgyak, az elemi és az összetett tárgyak, hogyan viszonyulnak a katalogizálás kétféle módszeréhez, pontosabban a tormái jegyek két különböző kategóriájához. A katalogizálási gyakorlatnak általánosan elfogadott alapelve, hogy az egyes könyveket regisztrálni kell a katalógusban egyrészt saját anyagi jegyeik alatt, másrészt a bennük foglalt mű egységesített jegyei alatt. Ahhoz nem fér kétség, hogy az utóbbit a második és harmadik alapfeladat teszi szükségessé. Igaz ugyan, hogy e két alapfeladatot elvileg meg lehetne oldani egységesített jegyek alkalmazása nélkül is, úgy, hogy a minden egyes könyvet a saját anyagi jegyei alatt regisztráló katalógusbejegyzések mellett „ld. még"-utalókat helyezünk el az illető könyvben szereplő mű minden olyan meglevő kiadására, amely az e könyvéitől eltérő anyagi jegyek alatt jelent meg, ül. az ebben a könyvben foglalt mű szerzője alatti minden olyan bejegyzésre, amely a szerzőnek egy másik névformája alatt áll. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy olyankor, amikor egy összetett tárgy komponensei több különböző jegygarnitúrát viselnek, e garnitúrák mindegyike alatt össze kell gyűjteni az e tárgyra vonatkozó összes információt, persze, jórészt csak utalások formájában. Világos, hogy ez a módszer lényegesen rosszabbul szolgálná ki a katalógus-használót, mint az egységesített jegyek alatti összegyűjtés módszere, s emellett lényegesen vesződségesebb, költségesebb is lenne, mint az utóbbi. A második és harmadik alapfeladat eüátása tehát gyakorlatilag 25