AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 3. (Budapest, 1966)

Könyvtári elmélet és gyakorlat - Domanovszky Ákos: A leíró katalogizálás tárgyai

tényleg nem lehetséges anélkül, hogy azokat a könyveket, amelyek e feladatok összetett tárgyainak komponensei, fő- vagy legalább melléklapokon egységesített jegyek alatt is regisztráljuk. Lássuk most, hogy a katalogizálás fentemlített kétféle módszere közül az első is ugyanilyen elengedhetetlen-e? A könyv két komponense közül az érzékelhető anyagi oldal a szembeötlőbb. Miután ez az oldal rövid és világos ismertető, megkülönböztető jegyeket is visel — az anyagi jegyeket —, nyilvánvaló, hogy azok, akik ezt az anyagi oldalt ismerik, ezekre az anyagi jegyekre támaszkodva fogják keresni a könyvet. Nem lehet vitás, hogy a katalógus első alapfeladata magában foglalja azt a követelést, hogy az ilyen keresőket föltétlenül ki kell elégíteni, vagyis hogy a könyvtár könyveit anyagi jegyeik alatt megtalálhatóvá kell tenni. A középkori könyvtáros még megengedhette magának, hogy ettől eltekintsen, de azóta nagyot változtak a könyvtári viszonyok — nagykönyvtárakban a katalógus konzultálása nélkül csak kivételesen lehet elérni a keresett meghatározott könyvet, s azoknak a tábora, akik eközben a könyv anyagi jegyeire hivatkoznak, tekintélyesre nőtt, s ezek jórésze anyagi jegyein kívül semmi egyebet nem tud a keresett könyvről. De — egyes szórványos ellentétes nézetek, pl. a Porosz Instrukciók egyes szabályainak ellenére

8 — nem vitatható az sem, hogy ezt az anyagi jegyek alatti regisztrálást minden egyes katalogizált könyvnél el kell végeznünk — hiszen mindegyiket kereshetik, még pedig joggal, e jegyek alatt. Kivétel nincsen — az anyagi jegyek alatti regisztrálást akkor is el kell végezni, ha a könyv szellemi oldalát más formai jegyek hatékonyabban jelölnék meg, találóbban jellemeznék, sőt akkor is, ha ezek az anyagi jegyek a tartalom szempontjából nézve egyenesen tévesek és félrevezetőek. A gyakorlatban ugyan adódhatnak konkrét esetek — nem gyakran persze —, amelyekben anyagi jegyei alatt soha senki nem fogja keresni a katalogizált könyvet; de ezek az esetek nem igazolhatják a könyvek anyagi jegyei regisztrálása föltétlenül kötelező elvének az áttörését. Egyrészt azért nem, mert nincsen olyan eset, amelyben előre biztosra vehető lenne, hogy az olvasók között nem lesz olyan, aki anyagi jegyei alatt keresse a könyvet; főleg azonban azért nem, mert ennek az alapvetően fontos elvnek az áttörése nemcsak az ilyen olvasó érdekeit sértené, hanem ezen túlmenően számos másét is, azzal, hogy bizonytalanságot vinne a katalógusba, hogy kaput nyitna eme alapvetően fontos feladat ellátásának a katalógus hatékonyságát már érzékenyen csorbító elmulasztása előtt is. Leíró katalógusainkban a két formai jegyfajta nem kizárólagosan csak azt a feladatot szolgálja azonban, amelynek ellátásához az illető jegyfajta alatti regisztrálást az előbbiekben elengedhetetlennek minő8 Vö. Instruktionen für die alphabetischein Kataloge der preusisischen Bibliotheken. 2. Ausg. in der Fassung vom 10. August 1908. Berlin, 1909, Behrend. —> 80. és 183. §§. 26