AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

alapján fogtak hozzá a hiányok felméréséhez, és csakhamar „visszásságokat" fedeztek fel,

17 ezért október 30-án reggel 9 órára a könyvtár egész személyzetét összehívták.

18 A vizsgáló bizottság kihallgatta őket és azonnal intézkedett. Október 31-én Majláth az igazgató utasítására hivatkozva írásban tudatta Csontosival, hogy délután 5 órakor annak irodájában jelenjék meg.

19 Ott közölték vele, hogy állásából azonnali hatállyal felfüggesztik.

20 Majláth sem kerülhette el sorsát. Először a Széchényi Lajos-féle alapítvány kamatainak felhasználása körül mutatkoztak szabálytalanságok. Az iratokból kitűnt, hogy 1884 óta, tehát nyolc esztendőn át semmiféle elszámolás nem készült, az 1190 forint 3 krajcár készpénzt Majláth éveken át magánál tartotta és feltehetően saját céljaira használta fel. Majláth azzal mentegette magát, hogy 1886-ban a történelmi kiállítás rendezése miatt nem is dolgozott a könyvtárban, visszatérése után pedig nem találta íróasztalában a számlákat és nyugtákat, ezek csak 1892 második felében kerültek elő. A készpénz-elszámolás Majláth magyarázata szerint azért késett, mert mialatt 1889 augusztusában és szeptemberében a párizsi világkiállításon járt, íróasztala fiókjából eltűnt 590 forint az alapítványi pénzből, a hiányt saját zsebéből csak most tudta pótolni. Meg kellett Majláthnak indokolnia azt is, miért nem költötte el a kamatokat, miért 6ri%te, ha nem magáncélokra használta fel? Ennek oka szerinte az volt, hogy a könyvkereskedő nem küldött be annyi művet, hogy azok ára felemésztette volna a rendelkezésre álló összeget; másrészt arra gondolt, hogy a megmaradó pénzből egy nagyobb gyűjtemény megvásárlása lesz majd lehetséges. Akár elfogadjuk ezeket a nem túlságosan sikerült magyarázatokat, akár nem, az mindenesetre tény, hogy 1884. október 1-től az évi 420 forint összegű kamatból 1888. december l-ig összesen 1785 forint gyűlt össze, és ebből az anyagi nehézségekkel küzdő könyvtár mindössze 594 forintot költött el.

21 Bár a vizsgálat már november 21-én befejeződött, Csáky Albin 23-án csak előzetes választ adhatott a hozzá intézett Várady-féle interpellációra, mert még nem volt ideje kellőképpen áttanulmányozni a vizsgálat eredményét. Az előzetes válasz szerint a bizottság munkájából annyi máris világossá vált, hogy a Múzeum igazgatóját „semmiféle mulasztás sem terheli". A miniszternek ezt a bejelentését „jobb felől'", tehát a szabadelvű párt részéről helyesléssel fogadták.

22 1893. január 13-án a szabadelvű párt értekezletén Csáky bejelentette, hogy másnap végleges választ ad Várady interpellációjára. A Pesti Napló január 14-i reggeli kiadása beszámolt erről a pártértekezletről,

23 és erősen elítélő hangon írt Csontosi szerepéről. A lap szerint a miniszter elmondotta, hogy „csakugyan elveszett több középkori kézirat, . . . hiányosan vezették a szaporodási leltárt, valamint hiányos volt a beszerzések ellenőrzése is, a mi lehetővé tette azt a lelketlen visszaélést, a mely miatt a kézirattárost fölfüggesztették hivatalától.'" A hivatalos vizsgálat megállapította azt is, hogy Majláth Béla saját könyveit, Csontosi János pedig saját műveit adta el a könyvtárnak, mégpedig úgy, hogy eladóként mindketten más neveket szerepeltettek a sajátjuk helyett. Csontosi néhány alkalommal valóban maga volt az eladó, a becslő és a vevő egyszemélyben. Az eladott művek árát Majláth esetében a 17 Csáky előzetes válasza, Napló 1892—1897. 6. köt. 299. p. 18 Majláth körlevele, OSzK irattár 1892. okt. 29. 19 OSzK irattár 1892. okt. 31. 20 Budapesti Hírlap 1892. november 3. 304. sz. 21 Majláth jelentése és utólagos elszámolásai, OSzK irattár 1892. nov. 2. 22 Napló 1892—1897. 6. köt. 199- p. 23 ,,Az elveszett relikviák" 7. p. 167