AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere
réz- és fametszetet vásárolt a Szépművészeti Múzeum számára. Rendkívül gazdag kincs volt ez, a magyar közművelődés sokat köszönhet neki. 115 „Pulszky Károly szakmájának kiváló mestere, a gyűjtésnek mindenfelé becsült, sőt valósággal irigyelt virtuóza, kitűnően sáfárkodott a pénzzel, olykor a vételárnak sokszorosát érő képeket vásárolt, közülük nem egy Múzeumunk büszkesége, — sajnos a »politikusok « müveletlensége, az otromba gyanúsítás élete derekán halálba kergette. (E sorok írója kevés híján félszázada Közép-Itália félreeső csöpp városkáit járva még látta, hogyan csillant fel a fogadósok szeme a hírre, hogy vendégük Pulszky Károly földije, és hallotta szájukból a még frissen élő történetet arról a férfiról, akihez foghatóan — a lelkes elbeszélés szerint — nem nyomozott ki, nem vásárolt és nem szállított el képet senki.)" 11 ** A halálba üldözött Pulszky Károly példája jól mutatja, milyen kíméletlen eszközökkel, érdemekre való tekintet nélkül toltak félre, tettek tönkre, sőt pusztítottak el embereket, ha politikai érdekeik ezt úgy kívánták. Pulszky Károly csak halála után nyerhetett elégtételt az igaztalan vádakért. Vajon Csontosinak jobb sors jutott osztályrészéül? Igen is, nem is. És talán ez a legérthetetlenebb az egész Csontosi-ügyben. Csontosi nem lett öngyilkos, tovább dolgozott, most már nem tudósként, hanem egyszerű hivatalnokként, szívében mély sértődöttséggel. És egyszer csak megcsillant a lehetőség számára: későn, de talán nem túl későn úgy látszott: még jóra fordulhat minden. VIII. A Széchényi Könyvtárból eltűnt kéziratok ügyében húsz esztendőn át nem történt semmi, 1913- február 4-én azonban váratlan fordulat következett be. Ezen a napon megjelent a könyvtárban egy ifjú, átnyújtott egy miniált középkori kódexet, és azt kérte; állapítsák meg, csakugyan 1502-ből való-e, és mennyit ér? A könyvtár munkatársai azonnal észrevették, hogy a kódexben Mátray Gábornak, a Könyvtár egykori őrének kézírása látható, és felismerték a Széchényi Könyvtár bélyegzőjének, valamint a könyvtári jelzetnek részben eltávolított nyomait is. A kódex bemutatójának, aki Tőkés Gyula VIII. osztályos középiskolai tanuló, Tőkés Gyula megyei árvaszéki helyettes ülnök fia volt, azt mondották, megvizsgálják a kódexet, a válaszért jöjjön vissza. Ezután megállapították azt is, hogy a bemutatott kódex szerepel abban a jegyzékben, melyet a kézirattárból hiányzó művekről az 1892—1893- évi vizsgálatok során állítottak össze. A válaszért jelentkező ifj. Tőkés 115 Bacher Béla: A Szépművészeti Múzeum története. A Szépmmészeti Múzeum 1906—1956. Bp., 1956. 23—27. p. 116 Fülep Lajos: Előszó. Pigler Andor: A régi képtár katalógusa. Országos Szépművészeti Múzeum. Szövegrész. Bp., I954. 8. p. A Pulszky vásárolta képek némelyikéről egyébként valóban kiderült, hogy festőjük nem azonos azzal, akinek a képet eredetileg tulajdonították. így már akkoriban nagy hűhót csaptak, mert egy Raffael portréról bebizonyosodott, hogy Sebastiano del Piombo alkotása. Hasonlóképpen Rubens férfiképmását ma A. van Dycknek (Pigler Andor: i. m. 1136 sz. 165- p.), Fra Filippo Lippi falfestményeit Lorenzo da Viterbonak (uo. 1223. sz. 329- p.), egy Leonardo da Vincit Lorenzo Costának (uo. I257. sz. 125—126. p.) tulajdonítanak. Bosch egyik képéről kiderült, hogy egykorú másolat (i. m. 1323sz., 74. p.). Egy Van der Helstről valószínűbb, hogy Abraham van den Tempel (i. m. 1333- sz., 556. p.), egy Van Dyck festmény Giuseppe Bazzani műve, de változatait becsben tartják a washingtoni National Gallery-ben és a római gyűjteményekben is (i. m. 1367. sz., 43- p.), viszont egy Don Lorenzo Monaconak tulajdonított képről az derült ki, hogy Giovanni dal Ponte világhírű festménye (i. m. 1139- sz., 455—456. p.), Francesco Bonsignori freskótöredékei Bartolommeo Montagna műveinek bizonyultak, melyek eredetileg Nicolo Orsini palotájában állottak (i. m. 1234—1236. sz., 369—370. p.). 185
