AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)

Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere

Gyula elmondotta a beszélgetés során, hogy van még több könyv és kézirat is ott, ahonnan ezt hozta, közöttük a Thuróczi-krónika brünni kiadása. Megígérte, hogy a krónikát elviszi megmutatni a Könyvtárba. Másnap azonban üres kézzel jelent meg, sőt visszakérte az első alkalommal mutatott kódexet is, mondván, hogy apja csak a kódex értékére volt kíváncsi. A kéziratot természetesen nem adták vissza, hanem a Nemzeti Múzeum igazgatója, Szalay Imre, a Széchényi Könyvtár vezetője, Fejérpataky László és Sebestyén Gyula igazgatóőr felkeresték id. Tőkés Gyulát a lakásán. Közölték vele, hogy a kérdéses kódex a Széchényi Könyvtár tulajdona. Tőkés bevallotta, hogy a kézirat más könyvekkel együtt sógornője férjének hagyatékából való. Az illető kocsmáros volt, és félévvel korábban halt meg. Kiderült, hogy az elhunyt azzal a Losonczi Károllyal azonos, aki 1886. július 2-től 1888 május végéig mint könyvtári szolga a Múzeumban dolgozott és az olvasóteremben teljesített szolgálatot. A Nemzeti Múzeum és a Könyvtár vezetői sem Tőkés, sem Losonczi özvegye ellen nem tettek bűnvádi feljelentést, mivel azok állítólag mit sem tudtak a lopott értékek eredetéről, és hajlandók voltak mindent visszaszolgáltatni. A három ládába csomagolt anyag elszállítása február 8-án meg is történt, Sebestyén Gyula és Bártfai Szabó László azonnal hozzákezdtek az anyag átvizsgálásához. Kitűnt, hogy nem kevesebb mint 736 különböző mű került vissza a Könyvtárba, ebből 9 ősnyomtatvány (köztük a Thuróczi-krónika brünni kiadása), 26 régi magyar nyomtatvány (21 RMK I, 5 RMK II), közöttük unikumok és ritkaságok, így például Sylvester János bibliafordítása (Sárvár, 1541, RMK I. 15), Heltai „Háló''-ja (Kolozsvár, 1570, RMK I. 81.), Pesti Gábor Aesopus-fordítása (Bécs, 1536, RMK I. 7.), Pázmány Péter imádságos könyve (Nagyszombat, 1674 és 1701, RMK I. 1171 és 1640.), sok XVI—XVIII. századi hungarica (RMK I. 87, 123, 141, 250, 384, 475, 715, 729, 943, 1136

, 1300, 1343—4,1485,1568, 1Ó44), stb. Előkerült az a 18 kódex is, melyek hiányát a revízió a Csontosi-botrány idején megállapította (közöttük volt a sokat emlegetett Galeotto-kézirat is). Ezeken kívül még három XV—

XVI. századi kódex, 22 darab XVI—

XVIII. századi kötetes kézirat, hetven levél, főképp Farkas Lajos levelezéséből, 48 kisebb kézirat (Csokonai, Kazinczy versei), a levéltári anyagból 32 oklevél (ebből 3 darab XIV. századi), és még sok más. A visszakerült művek értékét Fejérpataky több mint 100 000 koronára becsülte.

117 Csak ekkor derült ki valójában, mennyivel nagyobb volt a tényleges hiány a revíziókor megállapítottnál. Ekkor tűnt ki, hogy a hiányzó ősnyomtatványokért és RMK-anyagért Csontosihoz hasonlóan felelősségre kellett vagy lehetett volna vonni a nyomtatványtár akkori vezetőjét, Horváth Ignácot, a levéltári anyagért pedig a levéltár vezetőjét, Fejérpatakyt is. Ezek szintén nagy értéket képviseltek, de Horváth és Fejérpataky szerencséjére eltűnésüket sikerült a nyilvánosság elől eltitkolni. A lopott anyaggal kapcsolatban több érthetetlennek látszó momentum merült fel és vár magyarázatra. Kiderült, hogy az eltulajdonított könyvek és kéziratok évtizedekig utiládákba voltak csomagolva, rovarporral gondosan behintve, szakszerűen, érintetlenül. Igaz ugyan, hogy a könyvtári bélyegzőt és a szignaturákat gondosan eltávolították a könyvekből és kéziratokból, érthetetlen módon azonban értékesítésükre nem történt kísérlet. 117 Fejérpataky 1913- ápr. 24-i jelentése Szalay Imréhez, OSzK irattár 1913/279 (a továbbiakban Fejérpataky jelentése II.) Csontosi egyébként már 1. sz. emlékiratá-Ъзл, 1893-ban szóvátette, hogy a felügyelet hiánya a Könyvtárban visszaélésekre adott alkalmat, ,,... még az a példátlan eset is megtörtént, hogy egy szolga a könyvtáror [Majláth] engedélyével egyedül hónapokig járt fel délután a könyvtárba" (4б. p.). 186