AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 2. (Budapest, 1964)
Könyvtártörténet - Pálvölgyi Endre: A Csontosi János elleni fegyelmi vizsgálat és annak politikai háttere
Ez a tény Fejérpatakynak is feltűnt, 118 és igyekezett valamilyen magyarázatot konstruálni. Elmélete szerint Losonczi nem lehetett a tettes. Mégpedig azért nem, mert „könyvtári dolgokban teljesen járatlan, hozzá nem értő''' 1 volt, így „legkevésbbé sem rendelkezett azzal a gyakorlattal és szakismerettel, mely a hagyatékában talált anijag kiválogatására képesítette volna." 119 Fejérpataky szerint az, aki a lopást elkövette, Mosonyi Antal laboráns, restaurátor és könyvkötő volt. 120 Erre azt hozza fel bizonyítékul, hogy egyrészt a bélyegzők eltávolítása, illetve elfedése a lopott kódexekben csak Mosonyi munkája lehetett, másrészt „egyedül neki volt alkalma arra, hogy restaurálás czimén a könyvtár kincseihez hozzáférhessen . , .". 121 Fejérpataky elmélete ellen több körülmény is szól. Már első érvelése sem helytálló, mert a lopott anyag összeválogatásához nem kellett különösebb szakértelem, ha valaki két évig könyvtárban dolgozott, elég alkalma lehetett megtudni, melyek az értékesebb darabok. Egyébként is maga Fejérpataky állapította meg, hogy az értékes ritkaságok, unikumok mellett „teljesen értéktelen anyag" is bőségesen található az ellopott művek között, és ezért nem állapítható meg „mily szempontok vezették a tetteseket az eltulajdonított anyag összeválogatásában . . . Mintha az eltulajdonítás egy hozzáértő és egy teljesen tájékozatlan egyén munkája leit volna". 122 Fejérpataky elméleténél egyszerűbbnek látszik az a feltevés, hogy Losonczi a közismerten értékes műveken kívül többször valóban helytelenül ítélt, így kerültek hozzá az értéktelen darabok. Természetesen semmi alapja sincs Fejérpataky azon állításának, hogy Mosonyin kívül más nem térhetett hozzá a kincsekhez, hiszen tudjuk, hogy azok nemzárható szekrényekben ál'orak, és Pu *zky utólagos intézkedéseiből tudjuk azt is, hogy a reggeli nyitáskor és takarításkor, valamint az esti záráskor a szolgaszemélyzetre nem ügyelt senki, sőt még a kutatók is hozzáférhettek volna. 123 Feltűnő, hogy Fejérpataky mindenáron mentegeim igyekezett Losonczit, és ezért nem volt szeme a nyilvánvaló tények meglátására. Inkább bonyolult és hihetetlen történetet eszelt ki: Mosonyinak nagy családja volt, folytonos pénzzavarral küzdött. Hogy segítsen magán, lopott, és mindent Losonczinál tett le „zálogba". Losonczi ui. könyvtári szolgálata idején „tekintélyes" vagyont örökölt, ezért is hagyta ott állását. Ebből a „vagyonból" folyósított Fejérpataky szerint kölcsönt Mosonyinak a zálogba adott könyvekért. Hogy Losonczinak mi haszna lett volna ebből az ügyletből, arra Fejérpataky nem tért ki. További okfejtése a zálogba adással kapcsolatban egyszerűen nevetséges. Azt állította, hogy a zálogba adás mellett bizonyít az, hogy az időközben tönkrement Losonczi „Mosonyinak 1889-ben bekövetkezett halála után rá lett volna utalva ez anyagnak értékesítésére, de ezt nem tette . . ." 124 . Ez pontosan az ellenkezőjét bizonyítja, ha egyáltalán bizonyít valamit. Hiszen Mosonyi halála után végképp nyilvánvalóvá vált, hogy más módon, mint e „zálogtárgyak" értékesítésével soha többé nem szerezheti vissza Mosonyinak adott pénzét! Az, hogy az anyagot 118 Fejérpataky jelentése II. ne Fejérpataky bizalmas jelentése Szalayhoz 1933- febr. 12-én, OSzK irattár 1913/Ю4. (a továbbiakban Fejérpataky jelentése L). 120 Csontosi is gyanakodott Mosonyira, 1. sz. emlékiratában említi, hogy egyízben „súlyos adata" volt ellene, jelentette is Majláthnak, de a könyvtár jóhírének megóvása végett nem indítottak eljárást (63. p.). 121 Fejérpataky jelentése I. 122 Fejérpataki/ jelentése II. 123 Ld. a 29. és a 30. jegyzetet, és Csáky Albin válaszát Várady interpellációjára, Napló 1892—1897. 7. köt. 367. p. 124 Fejérpataky jelentése I. 187
