AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Juhász Gyula és az Egyetemi Könyvtár

Emlékező képzelete közvetlen szemléletet idéz tanúul, a Korvinák diákjának magyar jegyzetét. S az Egyetemi Könyvtárnak valóban van ilyen kódexe, bár az nem Mátyás király könyvtárából való. A Cod. lat. 25. jelzetű kézirat első része ez, mely a középkor egyik kedvelt elbeszélésantológiájával kezdődik, a Gesta Roma- * norummal. 1474-ben másolta Sztárai Mátyás, aki alighanem nagyon szerette az itókát, mert munkája közben, a 82. levélen, az egyik bekezdés végére, a latin szöveghez odarótta tikkadt sóhaját az anyanyelvén: Hogh yhathnam ! A kódex Egerváry László püspöki igazgatóé volt, s a török a Corvinákkal együtt vitette Sztambulba, ahonnan Abdul Hamid szultán 1877-ben, mint ismeretes, tizenegy Corvinával együtt visszaadta nekünk. Ebből nyilvánvaló, Juhász Gyula a könyvtár kivételes olvasói közé tartozott, hogy diák lévén megtekinthette a könyvtár féltve őrzött kódexanyagát is. Ezt a szazad elején a könyvtárban dolgozó tudományos tisztviselők tették lehetővé, olyan literátor-könyvtárosok, aminő Dézsi Lajos volt, a későbbi.egyetemi tanár, irodalomtörténész vagy Dedek Crescens Lajos, a történész és író. Ők megbecsülték az olvasók karából az érdeklődőbbeket, tehát a nagyszemű, sápadt szegedi fiút is, akinek már versei jelentek meg a lapokban, s a diákok és tanárok egymásnak adták a hírt, hogy kiváló, felkészült kritikus. így került a tömött latin sorokba dugott magyar sóhajtás a könyvtárra emlékező költeménybe. Juhász Gyula könyvtárélménye, az igazi, szegedi és más városbeli könyvtárélményt felülmúlón: az Egyetemi Könyvtárbeli volt. Ha könyvtárról ír, erre a nagyra, a legrégibb magyar könyvtárra gondol óhatatlanul. Nagyváradon gondol vele, mert a magyar Birmingham szerencsés keretet adott a költő hamar kallódó alakjának, erősítette költői és emberi önérzetét — ahogy Dutka Ákos könyvéből tudjuk —, de váradi témájú verset alig írt, Váradon kezd emlékezni Pestre. Innen a Filológia létrejötte s innen a Könyvtár című vers születése is meg a Könyvek és könnyek jelzetű poéma. Ezek pár hónappal későbbiek a Filológiánál, 1909-ből valók. A Könyvtár egy szobányi könyvtáíról szól, de nem valami speciális gyűjteményről, nem író vagy tudós otthonáról. Van itt minden, tarka olvasmányok s filozófusok, a költő a duruzsoló kályha mellett Shakespearet olvas. De egy sora idéznivaló: „Igazság? Csak az élei az igaz". Hiába várnak rá a filozófusok, akiket oly jól ismer, az élet most már több a könyvnél, nagyobb élmény a bölcseleti eszmélésnél is ! Ez a váradi élmények, a szerény bohémélet, az Anna-szerelem visszahatása a filozopterlélek szent könyvtárélményére. Meri leírni, hogy a könyvek közt nincs bölcsesség, és nincs vigasz. Persze, annál több akad a könyveken kívül. Pesten még a könyvek rendületlen igazságot képviseltek és bölcs útbaigazítást, a szőke nagyváradi színésznő kiforgatta ezt a nyugodt, biztos szemlélődől. „A könyvek boldog városában éltem ..." — így kezdődik a Könyvek és könnyek című szonettje. S ez Budapestnek szól és az Egyetemi Könyvtárnak, „hol gót eszmék, görög romok, Reneszánsz kupolák, rokokó csarnokok Rejtettek el bíztatva és kevélyen". A könyvtár azonosul a nagyvárossal, a könyvélmények Európa-élményt tudatosítanak, a fauszti kultúra egész skáláját. Ott Pesten erős volt, harmonikus, „enyém volt minden korok vigasza. A nagy világ, a kis haza Enyém volt asztalon és ágyban". Ez a visszaemlékezés a könyvtárra, az Egyetemi Könyvtárra, visszarévedezés a könyvtár embernevelő erejére, de egyúttal rávilágít a fiatal Juhász Gyula irreális és idealista gondolkozására is. Ezt mondja a vers végén: De egyszer utam innen kijeié vitt, Az élet szele örökre elszédít, Azóta véres és rózsás nyomon járok, 219