AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Juhász Gyula és az Egyetemi Könyvtár

^ kölcsönvette Nietzschét vagy Schopenhauert, s aztán egymásnak adták tovább, kézről kézre. Indexük ott feküdt hónapszámra letétként a kölcsönző barna fiókjaiban. Eltanyáztak az emeleti nagy Olvasóteremben vagy a folyóiratolvasóban, a látogatók törzskarához tartoztak. Akkor már mindnyájan két-három idegen nyelven olvastak, s Vajda, Reviczky, Komjáthy lírájában felfedezték forradalmas társaikat és követésre méltó elődeiket". Titkon áhítoztak egy könyvtárosi állásért, de félő volt, úgy járnak, mint nemzedéktársuk, Móricz Zsigmond. Móricz ugyanis éppen ekkor, 1903-ban— elmondja az Életem regényében— a teológiát és jogászkodást faképnél hagyva, szemet vetett egy könyvtárosi állásra az Egyetemi Könyvtárban. Gyulai Pál apró, lilaszín gyöngybetűkkel írt meleg ajánlólevelével kopogott be Ferenczi Zoltánhoz, az igazgatóhoz. A rideg Ferenczi felderülve fogadta, szeme büszkén elidőzött a nagy tekintélyű sorokon. Hogyne, mondta, megkapja az állást. És másnap kinevezte arra a helyre Hóman Bálintot. Juhász Gyula az Egyetemi Könyvtár tőszomszédságában lakott, nem családnál, a Királyi Pál utca és a Képíró utca sarkán álló Egyetemi Diákotthonban, kedélytelen, rideg-hideg szobában. A közeli Diákmenzán étkezett. Előadásokra, szemináriumba a Múzeum körútra járt, az is csak pár lépés a Királyi Pál utcából. Ha nem volt előadás, a Reáltanoda utcán át pár perc alatt elérte a könyvtárt, ahol bármikor megtalálhatták. Nemzedéke tagjai közül leginkább Juhász vonzódott a könyvtárhoz zavartalan hűséggel. Babits, Kosztolányi hónapos szobát béreltek, függetlenebbek voltak a szegedi postásözvegy fiánál, dolgozni, olvasni kávéházba jártak, csak kölcsönözni mentek a könyvtárba. Juhász azonban megfontolt költségkímélésből az ingyen helyet választotta. S végtelen örömmel járt be. Dr. Pétergál Henrik, nyugalmazott tanár, aki három évig egy szobában lakott vele a Diákotthonban, elbeszélte nekem, hogy egyszer sürgősen keresték Juhászt az internátusi szobában. Pétergál tanult, azt válaszolta, Juhász nincs idehaza, nyilván az Egyetemi Könyvtárban lesz, keressék ott. Kiderült, arról van szó, hogy statisztaként fellépjen a Nemzeti Színházban, a Monna Vanna előadásán. Mellesleg szólva, a színház is macskaugrásnyira állotx, a Múzeum körút s a. Rákóczi út sarkán. Oláh Gábornak ismerőse dolgozott a Nemzetiben, így jutottak a statisztafellépésekhez, ami nemcsak azért csábító, mert egy fellépésért egy forint jár, de bizalmas közelről láthatják a színésznőket is, a Monna Vanna előadásain például a szőke csodát, Márkus Emíliát. A diák elment, kisvártatva visszatért, nem leli Juhászt a könyvtárban sem. Erre Pétergál maga ment el vele, de a nagy olvasóteremben valóban együtt sem találták meg, ott volt a folyóiratosztály olvasószobájában, elmerülve egy francia lapban. Hogyan olvasott? Dr. Gedő Simon, nyugalmazott tanár, ugyancsak Juhász évtársa és barátja, elmondta nekem, hogy a költő órákig tudott ülni moccanás nélkül könyvek és folyóiratok felett, szinte megsemmisülve testi mivoltában. Mohón, kielégítetlenül olvasott, ha kávéházban ültek: szerette az új ságot is. Olyankor, olvasás közben, egy szót se szólt környezetéhez. Nem csinált jegyzeteket, mindent emlékezetére bízott, ellentétben társaival, akik buzgón jegyzeteltek mindent. Tudása első kézből szerzett tudás volt, mint Aranyé, Csokonaié. Egyszer nyáron, vakációban, Gedő átutazott Szegeden, Juhász kijött a pályaudvarra, kezét szorongatta s evvel búcsúzott tőle: — Viszontlátásra az Egyetemi Könyvtárban ! Gedő szerint is leggyakrabban a folyóiratolvasóban tartózkodott. A könyvtárban, az előcsarnokban, gyakran látható volt, fiatal írókkal, előadással jelentkező 217