AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Szalatnai Rezső: Juhász Gyula és az Egyetemi Könyvtár

Négyesy-hallgatókkal tárgyalt. A Diákotthonban, mesélte Pétergál, tikkadtan hallgatott, mint aki kiesett szerepéből. Nagyon ágrólszakadtan festett. Egyszer télen, mert rosszul fűtöttek a szobákban, felkerekedett egy diákküldöttség, s panaszra ment az otthon igazgatójához. Juhászt állították a sor élére, rajta igazán szemlélhető volt, hogy a diákok fáznak és köhögnek. Ha dolgozni akart, a könyvtár csendes helyiségeit kereste fel. Pétergállal tréfákozva beszéltek: — Henrik mester, írtam a könyvtárban egy verset, lesz pénz pótvacsorára ! — mondta a szobába belépő Juhász. — Nagyszerű, Gyula mester ! — válaszolt a boldog szobatárs — éljen a magyar líra ! Ilyenekre emlékezett az öreg Pétergál Henrik. Juhász pályatársai megénekelték a pesti utcákat, a pesti nőket, a budai hegyeket, a kávéházakat, a lakásokat, az égboltot — Juhász, ahogy emlékezni kezd a tovatűnt ifjú évekre: az Egyetemi Könyvtárra gondol, s verset ír róla. Ez a költemény a Filológia: Budapest, ez a nagyvilági dáma, Engem nem ölelt, nem csókolt soha, Szegény diáknak nézett, aki árva, Kihez a pénz és öröm mostoha. Egy palotája szeretett csak engem, A könyvek dohos, ódon csarnoka, Melynek porától ittasult a lelkem, \ Tavaszt nem láttam akkor én soha! Míg zöldes és lilás pompában ébredt A nagy körutak ujjongó sora, Engem rabul ejtett a félsötétes, Mély titkokat zsongó könyvtárszoba! Horatiust Scaliger jegyzetével Bújtam s az óra lassan járt tova Es Lídia, Cloé jehér nevével Betelt a könyvek nagy, komoly sora. S mint ősöm, a Korvinák bús diákja, A múlt ködén átködlö cimbora, Margóra róttam: Ihatnám ! Hiába ! Életszomjam nem oltom el soha! Ez valóban hiteles és közvetlen vallomás erről a könyvtárról. Ami ismereteink alapján elképzelhető a pesti Juhász Gyuláról, azt ebben a versben lírai hangulat formájában a költő maga prezentálja igen találékonyan. Horatiust olvassa a híres olasz filológus kommentárjaival, az óra lassan jár tova, az olvasótermi óra tudniillik, íme, az Egyetemi Könyvtár költő-olvasója elmondja, hogy itt kapta a tenyésztő meleget, ezen a védett helyen a könyvek összeálltak Elefántcsonttoronnyá a csúnyácska kis árva diáknak. A vers 1908-ból való, Nagyváradon írta, s első ízben a Holnap második kötetében jelent meg. Ez az adatszerűség, amit a Filológia nyújt,a legterjedelmesebb, más verseiben, a későbbiekben sem találunk ennyi leírást. Szakolcán írt Juhász drámaibb realizmussal a magyar Végekről, de valóságrajza ott se dúsabb, látványosabb, mint ebben a versben. 218