AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)
Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)
nak kielégítésére? Csak nézz le a műhelyekbe újra', hisz bejártad azokat velem együtt. Nézz el a vidékekre, a nép milliói közé, Berkman; nem forradálom-e az, ami ott megnyilatkozik? Az őrjöngés ott fönn, a láz ott alant, nem forradalmi dühöt lehel-e? " 12 Nem az emberek bűnösök, magában a társadalmi rendben van a hiba; ez derül ki abból a képzeletbeli beszélgetésből is, melyet István prostituálttá lett húgával folytat. „Abban a világban, amelyet mi jogunk megteremteni, nem lesznek nök y akik pénzért adják oda szerelmöket és becsületöket." 13 Istvánt szinte összeroppant]a önmardosó vívódása. „Látta maga alatt az egész társadalmat. A roppant küzdelmet, amelyet az élesen elkülönített osztályok folytatnak egymással. Látta a nyomort egyfelől, a fényűzést másfelől. Látta a selyem és rongy vívódását, és hallani vélte a jövő zenéjét, amely, mint egykor a , Marseillaise'' hangjai mellett, a bölcsességben és szeretetben fogja, nehéz harcok után, egyesíteni az embert az emberrel.'" 1 ' 1 Az emésztő kérdés: szabad-e erőszakosan beleavatkozni a társadalom fejlődésébe, és lesz-e értelme áldozatának, eljuttatja az őrület szakadékának szélére. A hajó megindul útjára, végzetes terhével. Ekkor megjelenik Anna, aki odaadóan ápolja és visszanyeri az életnek Istvánt. Ez jóvátehetetlenül bűnösnek érzi magát; hasztalanul próbálja rávenni a lányt, hogy hagyja el örökre: Anna, akiből István csinált szabad, öntudatos embert, meg van róla győződve, hogy életük visszavonhatatlanul összekapcsolódott. Akkor sem hagyja el a férfit, amikor véletlenül tudomást szerez a borzalmas vállalkozásról. István, hogy feledjen, barátjával együtt felkeres egy éjszakai mulatót. Itt megismerkednek egy tőkéssel, aki Amerikába készült, és csak véletlenül maradt le a felrobbantásra szánt hajóról. Izgatott lekiállapotában István már-már raszkolnyikovi vallomásba kezd. Lenczcel, a tőkéssel folytatott beszélgetése a regény egyik legérdekesebb része: István a korszak betegségéről beszél új ismerősének. Szenvedélyes, szarkasztikus előadása a kapitalizmusról erősen emlékeztet Marx és Engels gondolatmeneteire. Összehasonlítja az angliai munkásosztály helyzetét a magyaréval. Megállapítja, hogy „a korszak nyavalyája nálunk aránylag fiatalabb^ mint a nagy ipar államokban. Mindössze tíz-tizenöt éves. De a nyavalya ragadós, s már a mezei munkások közt is annyira elterjedt, hogy nyár derekán, aratáskor leteszik a kaszát és nem aratnak. Hiába állítják őket a csendőrök puskája elé', azt mondják, jobb meghalni egyszerre, mint apránkint éhen. Azután megkísérlik az eszökhöz szólni. ''Ha nem dolgoztok, nem kerestek 1 — mondják nekik és így éhezni fogtok. 'Hát így nem éhezünk?'' — felelik a parasztok. 'Nekünk mindegy, akár dolgozva veszünk éhen, akár nem dolgozva. Ti sem dolgoztok, mégis jól éltek'. . . Vagy menjünk tovább a gyárakba, uram. Nézzen be egy téglagyárba például. Ott naponkint tizennégy óra hosszáig dolgozik a munkás, ki 85, ki 50 krajcár napszámért. A gyártelepeken laknak az emberek hászan-huszonöten egy szűk szobában. Férfiak, lányok vegyest, ami végre is nem nagy baj, mert a munkás-lányok tudnak vigyázni a becsületökre, ha akarnak és erkölcsi fogalmaik mások, mint az uraké. De a szoba piszkos, uram, és romlott a levegője; nehéz napi munka után pedig egy kis jó levegőre van szüksége az embernek, ugye? Aztán verik is őket, uram. Verik, mint a barmokat. Ha nem hiszi, olvassa el azt a kérvényt, amelyet a téglagyári munkások nyújtottak be a munkaadókhoz. Sztrájkoltak az istenadták és azt kérték, hogy a munkaidőt 13 órára szállítsák le a munkaadók, és ezentúl ne verjék őket. Ez a követelés is botrányos és pedig meglehetősen nagy mértékben. 'Csak tizenhárom óráig akartok dolgozni naponkint, ti henyélők' — kiáltok a munkaadók 'és még többet akartok keresni, mint eddig ? Nem féltek attól, hogy a semmittevés bűnre fog benneteket csábítani? Ami az emberséges bánásmódot illeti, azt megígérjük nektek.' — És megígérték, de nem tartották meg, mert tovább is verték őket a jelügyelök." 1 * 204
