AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)

píteni egykor. A virágözön alatt, amely a teremben szétterült, látta lángolni és kavarogni a vulkánt, amely fölött ott járta az elkábult, elvakított bourgeoisie a maga szédületes, eszeveszett táncát." „A rothadás foszforeszcenciája ez." — suttogta jelenlevő barátjának. „Az egész társadalom ilyen ,Moulin rougé lett. Tele szépséggel és puhasággal, tele mámorral és részegítő gyönyörökkel. És a táncolók ezrei nem hallják kavarogni magok alatt a vulkánt. Nem hallják a pörölyök zaját, nem a fúvók zúgását. A vastag selyemtapéták eltakarják előttük a munkások millióinak fenyegető lármáját. A lenge függönyök, amelyek a nők testét takarják, nem engedik láttatni, hogy egy nagy, hatalmas, világraszóló mozgalom indult meg, amely pusztulással fenyegeti e Sodomát és Gomorát."

10 Figyelmezteti barátját: ne gondolja, hogy olyan könnyen és gyorsan megy végbe a társadalom átalakulása. A hevülékeny barát ugyanis kijelenti: „ez a kor minden intézményével és törvényével együtt haszontalan és romlott. Minek izgatni magamat tovább? Forogjon a kerék, ameddig tud. Néhány küllője úgyis kitörött már és csak úgy forog, mint a gépkerék, amelynek nincs transzmissziója." — „Hiába mondod" — válaszolja István — „hogy nincs külleje a keréknek. Még mi is a transzmisszióhoz tartozunk. Vagy nem a rendszerből élünk-e mi is? Nem dolgozunk-e, hogy pénzt kapjunk ? És nem kapunk-e pénzt munkánkért, hogy bedobjuk abba a tengerbe, amelyet társadalomnak nevezünk? Így működünk és élünk örökös circulus vitiosusban, részben, mint gépek, részben, mint kerekek. A mi időnk még nem következett el."

11 István cselekedni akar; fantasztikus tervet eszel ki, hogy vagyonhoz jusson, és ezáltal elősegítse a társadalmi forradalmat. Egy nagy gyárat akar alapítani, ahol minden hasznot egyenlően szétosztanak a munkások között. „így a munka haszna azokra szállna, akik dolgoznak, nem pedig azokra, akik nem dolgoznak. Ezzel példát akart mutatni a világnak, és a gyár vezetése közben szellemi téren akart harcolni tovább az új eszméért..." Ez a gondolat nem új: jól ismerjük az utópista szocializmus történetéből. Annál érdekesebb a fantasztikus, naiv anarchista terv, amely egy súlyos erkölcsi problémát vet fel, és a Dosztojevszkij-alakok vívódásaiba, gyötrelmeibe sodorja a történet hősét: szabad-e ártatlan emberek életét feláldozni egy nagy eszme szolgálatában. István egy hajót küld Amerikába, értéktelen rakománynyal, melyet egymillió forintra biztosít. A hajón dinamitot helyez el, melyet egy szerkezetnek a tengeri út közben fel kell robbantania. A hatalmas biztosítási összegből akarja létrehozni a gyárat. Igen ám, de a hajón többszáz kivándorló utazik, akiket pusztulásra ítél ezzel az egész társadalom javára kigondolt tervével. István iszonyú belső küzdelem után magára vállalja ezt a jóvátehetetlen tömeggyilkosságot, nem a dicsőségért, mint a régi csaták hősei. „Bennünket egy nagy eszme hajt a cselekedetre. Vagy azt hiszed, — mondja barátjának — hogy vér nélkül fog lefolyni az a nagy forradalmi átalakulás, amelyet mi remélünk? Azt hiszed, hogy a polgári társadalom nyugodtan meg fogja engedni a roppant kisajátítást, amely megszünteti a magántulajdont és a kapitalista világból szociális világot csinál? Vér fog folyni, még több is, aminthogy folyt mindig, valahányszor a világ forradalmi lázba esett és ledöntvén régi bálványait, ledönti egyszersmind régi zsarnokait is." István figyelmezteti barátját, hogy a harc elkerülhetetlen, és a forradalom már megindult: „Figyelj jól oda az éj és tűz fiaira. Forradalomban van körülöttünk minden. A forradalmi láz dühöng már a népek alsóbb rétegeiben. Fenn és alant egyformán gyűlt már össze a gyúanyag, és amit ma láttál, az nem csekély anyagot szolgáltat a vihar kitörésére. Mit csináljon az a bankár a tömérdek pénzével egyebet, minthogy a fényűzés ilyen esztelen és vad orgiáiba ölje bele ? Hisz nincsenek ugye éhező és fázó munkások sem a gyárakban sem a földmívelök között? Nincsenek ugye mezei munkások, akik dolgoznak és koplalnak, csak azért, hogy a tőke minél szűkebb körre szorítkozzék egyesek esztelen vágyai203