AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Egyéb tanulmányok - Lengyel Béla: Timár Szaniszló. (A marxista szemlélet korai megjelenése a magyar regényirodalomban)

Ezek után jelent meg, 1897-ben Timár Szaniszló fő műve:Selyem és rongy című regénye.

7 Már a regény címe is jól érzékelteti, miről van szó: a fenn és lenn világának — pontosabban a burzsoáziának és a proletariátusnak — a harcáról. Az író a legaktuálisabb jelent választotta témájául: a századforduló Magyarországát, amelyről a korszak írói oly sok tetszetős, hamis illúziókat tápláló képet festettek. Tiszteletre méltó bátorsággal szaggatta szét ezeket az illúziókat: megmutatta az uralkodó osztály pénzhajhászó, üres, romlott életét s a munkások nyomorát, elkeseredettségét, a jobb, emberibb élet utáni törekvését, magasabbrendű erkölcsét. Felháborodása és a szocializmus elméletében való jártassága túllendítette a szegény embereket pártoló, szentimentális-humanista szemléleten, és a munkások osztályharcát írta meg. Már itt rá kell azonban mutatnunk az írói szemlélet és ábrázolás törésére: egyrészt a műben vörös fonálként végighúzódó forradalmi szellemnek, másrészt a cselekmény naiv-anarchista alapelemének és utópista befejezésének ellentmondására. A mű így is nagy figyelmet érdemel, hiszen a magyar regényt az utópista és a forradalmi szocializmus mezsgyéjén mutatja meg, egy valószínűtlenül korai időpontban. A forradalmi harc eszményeiért hevülő tehetséges fiatal munkás, Vajda István a történet hőse. Apját, a fűtőt—akinek lányát a gyáros fia elcsábította — nemcsak egyéni bosszúvágy vezeti, amikor sikertelen kísérletet tesz a kastély felrobbantására. „Nekik mindent szabad" — mondja fiának a haldokló munkás — „mert selyem takarja a testöket. . . . Megjön az ő napjuk is. Megjön, megjön, megjön! Vigyázz rá!" Ahogy összekapcsolódik tekintete az elsápadt gyároséval, ez „érzi, hogy ebben a pillanatban mégis a rongyos lett az erősebb, s szemrehányó nézése erősebb büntetés, mint a törvény összes börtöne és az igazságszolgáltatás minden intézménye."

8 A gyáros ajánlatát, hogy gondoskodik továbbtanulásáról, „föltéve, hogy jól viseli magát és nem keveredik rossz társaságba" (értsd: szocialisták közé, a munkásmozgalomba), István visszautasítja; a maga erejéből akar tanulni. Apja tudatosan nevelte az osztályharcra; azért vette ki az iskolából, nehogy hűtlen legyen osztályához. Otthon sokat hallott az elkövetkező napokról, „amikor a selyem lehámlik a testekről, és ki jog tűnni, mi volt a tündöklő ruházat alatt; olyan időről, amelyben az alvó kolosszus, a világ jöl jog ébredni tompa álmából, a vörös zászló be fogja járni a világot, és akik alant születtek, 'fölül jognak kerekedni, hogy új rendet, új törvényt, új jogot alkossanak." Apja elvitte magával a kocsmába, ahol „rokongondolkodású, elszánt férfiakat" ismert meg s ahol „néhány nagyon mívelt és tanult ember" is megfordult, akik „mindenféle írásokat, szocialista tanokat hirdető röpiratokat osztottak szét", s akik arról beszéltek, hogy férfiakra van szükség, különösen egy férfira, aki vezetni fog, „aki lehet, már közöttünk van, lehet, hogy csak évtizedek múlva fog születni, meg fogja törni a selyem hatalmát, és a rongy elveszti a maga alázatos értékét. Azt a férfiút várjuk mi szorult szívvel, kalapáccsal a kezünkben, harcolni és meghalni készen szülő anyáinkért és a társadalom boldogságáért." A serdülő fiú arról ábrándozik, ő lesz a várva várt vezér, „aki meg jogja váltani a nyomort, és dicsőségre vezeti az eszmét."

9 István sorsa egész életre összefonódik Annának, a gyáros lányának a sorsával. Anna tiszta lélek; beleszeret Istvánba, felismeri emberi értékét, erkölcsi magasabbrendűségét; szerelme erőt ad neki, hogy otthagyja apját, a jólétet, s maga keresse meg a kenyerét. István tanul és kitartóan dolgozik, hogy pénzt szerezzen eszméinek megvalósítására. Egy ízben barátjával együtt mint szemtanú részt vesz egy bankár által rendezett orgián. „A rögtönzött pásztorjáték közben a selymes-bársonyos szőnyegek alatt látta a lőpor-aknákat, amelyek a gyönyör és kéj e birodalmát levegőbe fogják rö202