AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Tóth András: Egyetemünk könyvtárhálózatának néhány problémája

2. Határozottan biztató jelnek vettük, hogy csupán az összefoglaló jelentés közreadása elegendő volt ahhoz, hogy több tanszék — melynek katalógushelyzetét abban rossznak minősítettük — bejelentette a hiányok pótlásának megindítását. Ez a tény világosan mutatja, hogy a jogszabályalkotás mellett szívós és különböző módozatú nevelőmunkára van szükség ahhoz, hogy a tanszéki hálózat területén gyakorlati eredményt tudjunk elérni. 3. Külön kell itt utalnunk arra az igényre, mely egyre erőteljesebben jelentkezik a különböző egyetemi központi címjegyzékek létesítésével kapcsolatban. A dokumentumanyag megfelelő hatásfokát a szétszórt, egyedi katalógusok ma már nem tudják biztosítani. Általánosabb áttekintést nyújtó központi címjegyzékekre van szükség. A hálózati központnak és az egyetemnek e kérdés megoldása érdekében a közeli jövőben meg kell tenniük a szükséges lépéseket s gondoskodniuk kell a megfelelő fedezetek biztosításáról. V. Az olvasószolgálat terén a hálózat helyzete nem mondható kielégítőnek. r 1. Már említettük, hogy a könyvtárak igen tekintélyes része nem tart rendszeres könyvtári órát. A hálózati központ által készített sokszorosított címfelvételeket a könyvtárosok többsége nem helyezi el a katalógusokban, mégcsak mint propagandaeszközt sem használja fel, hanem fiókjában őrzi. A jelentést tevő könyvtárak 61%-a semmilyen formában nem biztosítja az új beszerzések nyilvánosságát. 2. A könyvtárak forgalmi statisztikai tevékenységével kapcsolatos legújabb miniszteri utasítás

12 szükségessé tette, hogy a tanszéki könyvtárak ez irányú tevékenységét, lehetőségeit felderítsük. A válaszokból kiderült, hogy a könyvtárak 64%-a egyáltalán semmilyen forgalmi statisztikai nyilvántartást nem vezet. Az 1961 elején tartott tanszéki könyvtárosi értekezleten e kérdéssel kapcsolatban a nem függetlenített könyvtárosok azt a véleményüket fejezték ki, hogy — tekintettel oktatói főfoglalkozásukra — nem is látják lehetőnek a kérdés pozitív megoldását. A hálózati központ ennek ellenére mindent el fog követni a megoldás érdekében, azonban úgy véli, hogy — tekintettel a fenti indokokra — ezen a téren a közeli jövőben csupán részleteredményt tud elérni. 3. A kölcsönzési mód és rend felügyelete a hálózati központ egyik fontos feladata. Az egyetemi könyvvagyon sok milliós értéke megköveteli annak szabályos kezelését, kellő nyilvánosságának biztosítását. Az adatszolgáltatás alapján megállapítható volt, hogy a nyilvánosság elvét a hálózat általában helyesen értelmezi. 76 könyvtár közül 55 az egyetemen kívüli tudományos olvasóközönség részére is rendelkezésre bocsátja anyagát. Ez az örvendetes helyzet azonban csak akkor nevezhető megnyugtatónak, ha a nyilvánosság szigorú kölcsönzési renddel jár együtt. Ez a kölcsönzési rend az állománybiztonság elengedhetetlen előfeltétele. Megállapítható, hogy a könyvtárak ezen a téren is — általában •— eleget tesznek a követelményeknek. A jövőben a hálózati központnak kell majd kidolgoznia a térítvényrendszer általánosan kötelező formáit. A tanszéki könyvtárakat pedig meg kell győznie afelől, hogy a hátralékos és renitens kölcsönzőkkel szemben az állomány védelme szempontjából helyes eljárás a végrehajtás megindíttatása. 4. Utalnunk kell azonban egy szomorú — ha nem is általános — tapasztalatra, melyet ellenőrző látogatásaink során szereztünk. Igen sok helyen, ahol a tanszék oktatói hozzáférhetnek az anyaghoz, szabálytalanságok történnek a kölcsönzés területén. Mint az egyik könyvtáros írta, „a tanszék oktatói nem kérik, hanem kiveszik a könyveket". Ez véleményünk szerint önfegyelmi, de egyúttal fegyelmi kérdés is, különösen akkor, ha valaki még leltározatlan anyagot ily módon „kölcsönöz". 2 Egyetemi Könyvtár - (63147) - 36 17