AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 1. (Budapest, 1962)

Módszertani kérdések - Tóth András: Egyetemünk könyvtárhálózatának néhány problémája

Ezen a területen a meggyőzés, ill. szükség esetén a szigorúbb fegyelmi eszközök alkalmazása kizárólag az egyetem feladata. VI. A raktári helyzetre vonatkozó kérdéseink elsősorban az állomány technikai biztonságával voltak kapcsolatban. Az adatszolgáltatásból kiderült, hogy az összegyetemi állomány a) 42%-a zárt, csak könyvtáros által hozzáférhető helyen, b) 5%-a nyitott, bárki által hozzáférhető helyen és c) 53%-a zárt, de a tanszék dolgozói által hozzáférhető helyen van. A fenti adatok alapján a következő megállapításokat tehetjük: 1. Nem mondható kielégítő mértékűnek az a) alatti 42%. Ezt az arányt több éves tervezéssel, közös egyetemi erőfeszítéssel lényegesen magasabbra kell emelni. 2. Hasonló módon közös munkával oldandó meg a könyvtárak férőhelyhiánya, mely szoros kapcsolatban áll a selejtezésről szóló utasítás

13 végrehajtásával. 3. Sürgősen meg kell oldani a bárki által hozzáférhető kb. 35 000 kötet biztonságba helyezését. Ehhez — könyvtári folyóméterre 40 kötetet számolva — 900 fm zárt szekrény vagy polc szükséges. 4. Az állomány 53%-a zárt, de az oktatók által szabadon hozzáférhető helyen van. Ez az adat, valamint a könyvtári órák ki nem tűzésével és a tanszéki oktatók kölcsönzési fegyelmével kapcsolatban fent mondottak indokolják, hogy a hálózat szervezeti szabályzata kimondja: „ha a szervezeti egység munkája megkívánja, hogy a meghatározott könyvtári órákon túl is legyen könyvtári szolgálat, akkor ezt a szolgálatot a szervezeti egység dolgozóinak kell vállalniuk. Ilyen esetben azonban a fel nem deríthető okokból származó hiányokért a szervezeti egység könyvtárt igénybe vevő dolgozóinak egyetemlegesen kell az anyagi felelősséget vállalniuk." A hálózati központ a közeli jövőben bekéri az ezzel kapcsolatos nyilatkozatokat. összefoglalásként az összesítő jelentés több elvi és gyakorlati jellegű megjegyzést tett. E megjegyzések — a soron következő és fent vázolt feladatok kijelölésén túlmenően — rámutattak az egyetemi könyvtárhálózati munka elméleti és gyakorlati vonatkozásainak kapcsolatára. A hálózati központ az utóbbi években fokozta és rendszeressé tette korábban megindított tevékenységét, és biztosította — szakmai referens munkába állításával — a messzemenő módszertani irányítást. Évente rendszeresen tartott és tartandó hálózati könyvtáros-értekezletein vita során beszéli meg az aktuális kérdéseket. Kezeli az egyetemi devizakeretet, az új könyvanyag forintban legértékesebb részéről címfelvételi munkát végez. Módszertani kiadványt bocsátott közre, mely a tanszéki könyvtári munka alapkövetelményei felől szakmai felvilágosítást nyújt.

14 Megindította Könyvtárhálózati füzetek című sorozatát, melyben a hálózati munka különböző jogszabályait adja közre, tennivalóit ismerteti. Hálózati központi tevékenysége során az az alapelv vezeti, hogy a tanszéki könyvtárak és az egyetemi oktató- és kutatómunka legteljesebb összhangját biztosítsa. A hálózati központ ily módon igyekszik eleget tenni azoknak a követelményeknek, melyeket a könyvtári elmélet a hálózati tevékenységgel kapcsolatban támaszt. Meg kell azonban állapítanunk, hogy e követelményeknek csak akkor tud a központ eleget tenni, tehát csak akkor tud kézzelfogható eredményt, fejlődést felmutatni, ha az érdekeltektől: a tanszéki könyvtárosoktól, a tanszékek vezetőitől és oktatóitól, a kari, gazdasági és legfelsőbb egyetemi vezetéstől megkapja a legteljesebb támogatást. Ezen a területen a hálózati központ aktivizálódása máris meghozta a reményt nyújtó kezdeti eredményeket. Az egyetem legfelsőbb fórumai rendszeresen foglalkoznak a hálózat problémáival, az egyetem megalakította a Könyvtári Tudományos Tanácsot, melynek egyik legfontosabb feladata a hálózati munka és 18