Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-12-01 / 39-40. szám
Msziget előtt Aknaszlatinát érintettük, amikor gyerekkori emlékeimet kezdtem mesélni a “segédtisztemnek”. Jó apám szolgálati beosztása ugyanis Szigeten volt 5 esztendeig. Szlatinára jártak szórakozni, fürödni, ahol igen jó barátjuk volt a fürdőigazgató. Onnan hamarosan beérkeztünk Szigetre, s én bizony izgalommal figyeltem a házakat, hogy vajon ráismerek-e a volt cső. laktanyára? Ezt K. fhdgy. erős kétkedéssel fogadta, különösen, amikor elárultam neki, hogy 1900-ban, tehát mikor Szigetről elköltöztünk, még csak’ 5 éves voltam! De nem sokáig kellett várakozni, mert a Szlatináról egyenesen bevezető út egyik sarokházánál, a volt Sajtó utcá ”-náI, felkiáltottam: “Állj, ez a volt csendőrlaktanya”! Ugyanabban az állapotban, színben, formában, ahogy emlékezetemben az rögzítve volt. “Szinte lehetetlen mondta K. No csak várj! S azzal leírtam neki az “U” alakú épület, udvar, irodák, tiszti lakás stb. belső formáját. Beléptünk a fedett kapualjon és K. fhdgy. meggyőződhetett, hogy a gyerekkoromból megmaradt kép “perfekt”. Minden úgy volt, ahogy előre elmondtam. Mintha csak tegnap hagytam volna ott. Balra voltak apám irodái, az őrs, a jobboldali részen a “Kadét szoba”, gh., raktárak és a tiszti lakás nagy, üvegezett verandával. A ház — mint megtudtam »— most a város tulajdona és több családnak bérbe van adva. így az irodai részbe be sem mentem, de a tiszti lakásba bekopogtam. Egy tart. fhdgy. lakott ott családjával. Bemutatkoztam és előadtam a kiváncsiskodásom okát. Nem akarták elhinni a “mesémet”. 5 éves kor, 43 év, nagy idő. Végigjártam a szobákat, majd meghatódva vettem búcsút tőlük. Az udvaron tovább nézelődve, a volt gh. raktárak előtti árkádos folyosóról megszólalt egy síri hang. “Kit keresnek az urak”? Odatekintve csak egy idős, ősz asszony fejet láttunk, aki ott üldögélt. Mondom neki. hogy nem keresünk senkit, csak a régmúltról mesélek a barátomnak, ugyanis én itt laktam 43 éve a tiszti lakásban. Hogy hívják önt?” kérdi az idős dáma. Mondom a családi nevem, mire ő feláll és szinte kiabálva kérdi: Jesszusom, hát ki 27
