Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)

1971-12-01 / 39-40. szám

maga? Béla? Pali? Gyurka?” <— pontosan felsorolta mind a 5 bátyámat. Nem, válaszolom <— én a legifjabb vagyok, L .. . ! A továbbiak elképzelhetők. Magához invitált és re­ferálni kellett a családom minden tagjáról, a 43 évről. Köz­ben megemlíti, a szomszéd kert felé mutatva ^ hogy ők meg ott laktak. Erre érte őt a következő meglepetés, s azt mondom, hogy “Csak nem Wintz Gyula tábornok özve­gye? De igen ő volt, évekig jó barátaink. Azután két leánynevet kiáltott, mire a lakásból kijött két bájos, fiatal leányzó, az iker dédunokái, akiknek nagy izgalommal me­sélte el az élményét. K. fbdgy. azonnal otthonosan érezte magát és lefoglalta a leányzókat, míg én az idős hölgynek referáltam. De telt az idő, miközben fogyott a likőr és aprósütemény is, nekünk azonban más dolgunk is volt, mire az indulást kezdeményeztem. Az azonban nem volt olyan egyszerű, mert K. bajtárs nagyon belemelegedett az új, csinos ismeretségbe. így csak a Tisza kioszkban kilátásba helyezett jó balvacsora ígéretével tudtam véget vetni a nem várt, de nekem emlékezetes vizitnek. Másnap a hivatalos látogatás és a dandárparságnál kötelező jelentkezés után folytattuk utunkat és egyszerre érkeztünk be Kőrösmezőre a Cs-y századdal, amelyik jó elhelyezést kapott egy tágas, üres iskolában. Itt állomáso­zott egy hv. zlj., parancsnoka fiatalkori jó barátom, mikor még a 7-es kerékpárosoknál szolgált Starjánban. Parancsok, térképek alapján vele egyeztettük, szabályoztuk a szolgá­latot. Ő, mint állomáspamok, a tiszteket a folyóparton épült új Tisza Szállóba utalta, amelyik tömve volt leg­nagyobb részt I— beutalt vendéggel. Megjelenésünkre az igazgató összehívta az üdülőket és közölte velük, hogy par­tizán-veszély vaní Lett erre olyan futkozás, pakolás, hogy öröm volt nézni. Órákon belül kiürült a szálló, csak 3 csinos pesti “amazon” maradt, vállalva a következményeket. Nagy volt a bizalmuk a csendőkörben. De a partizánvadászatból nem lett semmi! Nem aka­rom mondani, hogy azért mert megtudták a jöttünket, de a határ közelében ^ amit nekünk nem volt szabad átlépni .—- nem mutatkozott egy sem. A Tatár-hágó környékén por-28

Next

/
Oldalképek
Tartalom