Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)

1966-06-01 / 17-18. szám

vezetőnek ezúton is köszönetét mondunk. Jóleső érzés tudni, hogy a két csoport közötti összetartás ott is kifo­gástalan. Buffalói bajtársaink az MHBK febr. 12-én tartott összejövetelén — melynek Füry Lajos iró volt a meghívott vendége — ünnepelték a csendőr­napot, amit v. Haraszthy István cső. alezredes batjársunk, az MHBK csoport vezetője méltatott. Beszédéből az alábbi részleteket idézzük. “Február 14-én — 2 nap múlva — immár a 21. Csendőr Napot érik meg az emigrációban élő csendőr bajtársaink. Egy izig-vérig magyar Testület, a honvédség ikertestvére a 2. világ­háborúban hozott óriási véráldozatával nemzetünk történetébe örökre be­írta nevét. — Állományának mintegy 67%-a halt hősi vagy mártírhalált, hiszen csak Budapest védelmében 3000 csendőr bajtársunk —- csaknem az utolsó szálig — áldozta fel fiatal életét! Hős csendőr bajtársainkra fájó kegyelettel emlékezzünk és 1 perces néma felállással tisztelegjünk emlékük előtt!” Majd a közönség néma tisztelgése után Füry Lajost, az illusztris ven­déget méltatta, aki a legnagyobbak közé tartozik, aki írásaiban és könyvei­ben elénk varázsolja a magyar falvak felejthetetlen muskátlis ablakait, a rozmaringos, pünkösdi-rózsás kertjeit. Az “Árva magyar János” panasza, keserűsége, elveszett maradék or­szágában helyét nem lelő hős magyar katona lelkében viharzó, egekig csapkodó igazságtalanságnak ez az éposza, s történelmi bizonyítéka. A magyar iró feladata ma megkeresni a magyarság ősi arcát, a faj legmélyebb vonásait és beépíteni ezt a keleti ragyogásu ősi szépségű arcot egy uj, hatalmas történelmi ragyogásu Dómba a többi nép kulturális csodái közé! És Füry Lajos barátunk mint iró, ezt teszi. A magyar népről igy lelkesedik a szónok: Micsoda nép ez! Milyen királyi és mégis milyen egyszerű; milyen sokarcú és mégis milyen ősileg ugyanaz; milyen gyermek és mégis meny­nyire az örökkévalóság bölcse, milyen démoni és mégis milyen mélyen emberi! Mennyi méltóság, gyöngédség, intelligencia! Nyelve, dala, tánca, min­den mozdulata nem mesterkélt művészet, hanem az évezredek humánumának csodálatos visszhangja! Szépsége határtalan mint az Ég, a tenger és az erdők mélysége! Ez a nép a mi értékünk, tőkénk, jövőnk! Ez a mi életünk, történelmi vallásunk és megmaradásunk biztosítéka! Ez a nép ahogy túlélte a tatár­járást, törökdulást és hosszú évszázadok magyarirtó germán elnyomását, úgy fogja túlélni a mai barbár pánszláv elnyomást is! Magyar Testvéreim, fiatal magyarok — kiált fel — ennek a hitnek le­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom