Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1965 (15-16. szám)

1965-12-01 / 15-16. szám

Szabó csendőrrel szereljek fel a 3. számú őrjárat leportyázására, majd eligazításra jelentkezzünk az örsirodában. Készülődtünk.

Az eligazítás után - amelyik a már ismert, de elégszer sosem ismételhető szolgálatbani magatartásra, azonkívül ez esetben egy gyanús egyén megfigyelésére is irányult - megkaptuk a szolgálati lapot és azzal vígan indultunk neki a 24 órás, tanyarendszerü hegyes - völgy es őrjáratnak azzal a tudattal, hogy ha semmi közbe nem jön, a szentestét már itthon tölthetjük batársaink körében. - Meg kellett törni az előírást és az öpk - unk megértő jóváhagyásával gazda - gumicsizmát huzhattunk, mert a völgyeken leözönlő vizeken keresztülkasul abban tanácsosabb volt a portyázás, mint a bármennyire is jól kezelt csendőr csizmában. A hőmérő 0° körül állt. - Amikor a község békés polgárainak szemére ránehezedett az álom, néhány kutyavakkantás kíséretében elhagytuk a falut és nekivágtunk az erdők rejtelmíeinek. Szótlanul haladtunk figyelve minden neszre, mert itt a látás szerepe is a hallásra terelődött át. A bűn pedig rejtőzve jár és ezen az átszeldelt terepen a tolvajok az erdőkön át hajtják a lopott jószágot É - ra, a közeli határ felé.

Ember, állat mély álmát aludta, csak a természet suhogott az erdők és patakok nyelvén. De aki ismeri és szereti azt, sok sejtelmes dolgot megért belőle. A fák összevegyültek a sötétséggel és mint fekete függöny zárták el előlünk a keresett irányt. A természet után tájékozódtunk. A gomolygó felhők között itt - ott néhány csillag pislogott. Csipősebb lett az idő. Távolról kutyaugatás hallatszott, ott tehát már emberek élnek. Egy felzavart vad csörtetett át előttünk az ő szimatja szerint. Enyhe fényű zseblámpám egy kanyarnál egy letört faágra esett, amit előző nappali szolgálatunkkor irányjeízőnek szántunk, s most segített is azt megtalálni. így mjár könnyű volt elérni a Balogh tanyát. Ez a termékeny kis sziget fent volt a hegytetőn. Egyszerű, szorgalmas ember a gazdája, aki felébredve a kutyája hangjára kijött és örömmel üdvözölt. Itt tartottuk meg a kispihenőt. Utána egy lakatlan magassági ponton lest. A majdnem mozdulatlan figyelésben hideg volt, de az utána jövő ut, a hegynek föl, völgynek le, bemelegitett. így érintettük sorrendben az előirt tereptárgyakat. A Nagy tanyán - mint máskor is - cukorkát adtam kis kedvencemnek egy 6 éves leánykának. Az anyja mondta is,-no neked hamar megjött a kis Jézus! Az egyik völgy végében egy elszegényedett gróf lakott. Barátságosan üdvözölt és elbeszélgetett velünk. Innen mentünk át egy volt járásőrmester tanyájára, aki szorgalmasan művelte néhány holdas sovány kis birtokát. Mindig nagy szeretettel fogadott, kérdést kérdés után téve fel, hogy s mint élünk, mi újság odabent a faluban, mert bizony ő csak nagyritkán hagyta el a tanyáját. Mi átadtuk az őrs karácsonyi üdvözletét, - amit az öpk - unk külön is lelkünkre kötött, - s amit öreg bajtársunk meleg köszönettel viszonzott. - Itt tartottuk a nagypihenőt. A kis szobában régen nem volt fütve, igy felváltva tüzeltünk, hogy átmelegedjünk, s valamit aludjunk is, mert hegyes, nehezen járható ut volt még előttünk. Két lakott tereptárgy még hátra volt, ami azt jelentette, hogy jókora emelkedőket kellett megmászni, mert azok két egymásutáni völgyben feküdtek. Az erdőkön át semmi gyanúsat nem észleltünk, csak a szél halk zenéje vonult át a fák csupasz ágai között, mely lágy zene tele volt a karácsony -hozta szeretettel. Kis nyiladékon át, annak végében lévő tisztáson egy őzet pillantottunk meg. Pár percre lehuzódtunk; vajon nincs - e orvvadász a közel-21