Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1965 (15-16. szám)

1965-12-01 / 15-16. szám

Pittsburgban is csendőrtemetés volt. Meghalt TÁLOS László főtörm. baj társunk. Csendőrcsaládból származott, s mert ő is azzá lett, ezt a kettős terhet kellett neki elszenvedni a 2.v. háború után otthon. Előbb Franciaországban próbált szerencsét, majd onnan telepedett át Pittsburghba ahol családjától távol, nehéz munkával tartotta fenn magát, de e mellett résztvett minden magyar hazafias megmozdulásban is. Hamar követte édesapját, Tálos Szilveszter alhdgy - ot, volt váci szakasz­parancsnokot, aki pár éve halt meg Esztergomban. * * * Utólag értesültünk, hogy Családi Közösségünk egyik közszeretetben álló tagja, SIPOS Lajos II. g. aíez., hosszú szenvedés után ez év februárjában el­halálozott New Yorkban. Ragaszkodó jó barátot, bajtársot vesztettünk vele. * * * V. PÁSZTÓHY Ernő alez., értékes csendőr, szeretett jó bajtársunk is el­költözött az élők sorából. Dillingenben ( :Saarvidék:) halt meg 71 éves korában, ez év május hó 16 - án. ❖ * ❖ Rövid magánhir számol be arról, hogy REZSŐHÁZY Boldizsár ezds. bajtársunk elhunyt október hónapban a németországi Aachenben. Legutóbb - már a visszavonulás alatt - a miskolci VII. cső. kér. par - noka lett. - Az emigrációban előbb Argentínába vetette a sors, ahonnan fia segít­ségével Belgiumba költözött át, aki ott egyetemi tanár. * ❖ * A H. U - ból értesültünk, hogy a legfiatalabb csendőrtisztek közül való PETŐCZ László hdgy. Sydneyben (:Ausztrália:) elhunyt. * ❖ * Egy segélyként kiutalt csekket kaptunk vissza a napokban Rómából. A cím­zett TÓTH Lajos főtörm. volt, aki évek óta ott élt egy betegotthonban. A most visszakapott borítékon ez áll: “Defuntó”, azaz meghalt. így baj társunknak szánt újabb összeg már nem volt kézbesithető. - Szép szál ember volt Tóth Lajos IV. főtörm., a bonyhádi Örs parancsnoka! Levelezésben állottunk vele, s innen tudjuk, hogy csendőrsors volt az övé is. 45 után letartóztatták és a pécsi bányákban raboskodott, ahonnan már csak súlyos betegen - hátgerinc és nyakcsigolya sérüléssel - szabadulhatott meg a szabadságharc idején, amikor Olaszországba sikerük neki kijutni. Bizakodással irt lelkes köszönő leveleit emlékül megőrizzük. # * * Elhunyt Bajtársaink, nyugodjatok békében! - Emléketeket kegyelettel őriz­zük és vállaljuk a Ti részeteket is az emigráció munkájában. Hátramaradott hozzátartozóitoknak pedig ezúton küldjük őszinte bajtár­si együttérzésünket és részvétünket. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom