Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-12-01 / 13-14. szám

Ne merüljünk túlzásba, pénz utáni vágyakozásba, mert ez Nemzetünk érdekeivel szemben bűnbe sodor.

Legyünk fegyelmezettek itt kint is, mint a forradalomban voltunk! Szeressük honfitársainkat mint magunkat és segítsük őket!

Egy cél vezessen: mindent a Hazáért!

Szerezzünk barátokat és értessük meg velük Nemzetünk tragédiáját. Ha ezt tesszük, találunk is barátokat akik tudnak is segíteni! így lesz munkánkon Isten áldása!

Lesz szabad Magyarország!

Lesz boldog, magyar jövő!

.MAGYAR ÁLOM...” Irta: Radnai Sándor g. thtts.

Fekete fellegek szállnak,

Bennük villámok cikáznak. Gyászlobogót lenget a szél, Magyar gyászról sirva beszél. Amióta rab a magyar,

Minden szivet mély gyász takar.

Elfordult az Isten tőlünk, Hogy ennyire árvák lettünk? Elernyedt az erős karunk, Rozsdásodik harcos kardunk. Nem is szabad már kifenni, Nehéz ma magyarnak lenni!

Gonddal fekszünk, bajjal kelünk Hová lettél régi kedvünk? Nyugtot seholse találunk,

Egy a vágyunk, egy az álmunk: Kárpátokon magyar zászló ... Rajta! Segíts meg szent László!

CSODÁLKOZIK A VIGÉC. Irta: „Vén bakancsos.”

Zsenge gyermekkorom óta ismerem a csendőröket, nagy tisztelőjük voltam. már akkor, s vagyok ma is. Édesapám mondása lebegett a szemem előtt, amelyik úgy szólt, hogy a becsületes ember szereti a csendőröket. Tiszteletem és megbcsülésem jele legyen ez a szerény kis irás is egyik csendőr élményemről, amely kis történet, egyszerű, de nem mindennapi. Leirom, mert a magyar faj élniakarását, a magyar ember tudásszomját tükrözi vissza.

A huszas évek derekán Kunmadaras határában egy birtokon voltam alkalmazásban. Egy jó, meleg nyári délután, amint Tiszafüred irányából haj16