Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-02-01 / 6. szám
Oszt haza jönne Jánosom is és magátol megest vennénk jó kocsonyának valót, mert szegény jó Jánosom azt igen szerette így télidőn! Őrmester ur Maraffa másnap már csak 22-ed magával jött el ebédelni, mert a többiek addig kintmaradtak az állásban. A konyhaajtóban egész hóhegyet rázott le magáról és kondor bajuszáról ujjnyi vastag jégkoloncok lógtak le mellére. Hát mit főztél Rózái lelkem?” — kérdezte anyámtól — “érzem valami jó hagymást készítettél, mert még a ruszki is megállapodott, ahogy elhozta szagát a szél ... Dörmógve nevetett és 22-ed magával megebédezett. A másik csoport már halottat is hozott. Egy fiatal csendőrt nyakon talált a golyó, s elvérzett. Kint az udvaron lefektették. Anyára olajmécsest tett a feje fölé, s meghintette a maga megszentelte szenteltvízzel. Irgalmatlan hidegre fordult az idő. A hegyoldalakon úgy durrogtak a hidegtől kettétört fenyőfatörzsek, mint az oroszok ágyúi, ha megbolondultak. Feldman meghozta a krumplit. Három rusnyák szánkán húzta be udvarunkra az élelmet, lisztet olajat, krumplit és sót. Az utolsó szánkáról hatalmas szarvast gurítottak le. Behúzták az istállóba felengedni, mert kőkeményre volt fagyva. Feldman káplár nekigyürközött a szarvas nyuzásnak, s közben anyámmal diskuráit. Látod Rózái, ilyen az élet... Őrmester ur Maraffa mindig a nyakamra pályázott. Pedig mit tettem én? Segítettem! S nem a ti hitetek szerint való mondás-e, hogy felebarátján az ember segíteni köteles? Én segítettem a magyarokat Amerikába és zsidó hittestvéreimet Magyarországba a cár kozákjai elől. Vétettem én valakinek?. . . Hát miért nem adtak a magyar népnek megélhetést, hogy ne kellett volna nekik a vándorbotot kezükbe venni? Schönborn grófnak, a te Jánosod gazdájának 200,000 hold erdeje van egymagának, 200,000 magyarnak meg annyija sem, hogy kutyahajitó furkost vághatna benne magának .. . Hogy a zsidók idejöttek, hát hová menjenek? Magyarországon senkitől sem kérdik, hogy honnan és miért jött. Éljen a törvények szerint, s hogy milyen módon imádja Istenét, senki sem törődik vele. Persze Őrmester ur Maraffa mindent a paragrafusokon keresztül néz, s csak a jó szerencsém segített, hogy meg nem fogott. De akkor most mit is enne embereivel, ha én Ujhelyen a tömlőében ülnék?” ... Nevetett és tovább beszélt. — “Látod nekem nem kellene itt lennem. Koros is vagyok és unokabátyám fia orvos-kapitány Munkácson. Mibe tellett volna neki egy Írást adni, hogy én untauglich vagyok? S lásd mégsem mentem, mert az a föld, ahol születtem, éltem és élek, az az én Hazám is, ha zsidónak születtem is.” ... Egy öreg borsodi népfelkelő jött Feldman káplárhoz Őrmester ur Maraffa üzenetével, hogy jöjjön a káplár ur rögvest, mert igen berzenkedik a ruszki, igy ott most minden emberre szükség van. Elmentek! Anyámmal együtt letérdepeltünk és hangosan imádkoztuk a Rózsafüzért. Kint Nagyszénás irányában dörögtek a fegyverek és elnyújtott 13 T
