Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-02-01 / 6. szám
I nás, az első magyar falu és a házunk mögötti szilvásban már egész kis hegyet raktak a halottakból. Kemény volt a föld sirt ásni, a hó szakadatlanul esett és az imént pirosvérét hullató magyar honvéd, vagy német katona holt tetemét hófehér szemfedővel vonta be. Leco, a falábú szénégető hozta hírül, hogy Őrmester ur Maraffa elkapta a nagyszénási pópái, mikor az a templom tornyából lámpással igazgatta a muszkákat. A németek ott kötötték fel a pópát a templom előtti juharfára. Azóta a muszka mintha meglassult volna .. . “Hogy a prikulicsok nyomják meg a bestyéjét’’ —• mérgeskedett s falábú Lecó — “lám ki hitte volna, hogy szent ember létére a muszkákkal konspirál”! Anyám csak sirt. Tett-vett az orvosok körül. Anyáskodva vigasztalta a halódókat. Már elfogyott a szentelt vize. A pópát felakasztották, nem volt kitől kérni. Friss kutviz felett imádkozott tehát és azzal hintette meg a szenvedők homlokát. Én meg majd megbolondultam a boldogságtól. Volt Manlicherem és patrontáskám. Mikor a halottak dombja mögött az első töltényt kilőttem puskámból, két fülemben mintha kolompot ráztak volna a durranástól. De kétfejüsasos baka sapkám, német hegyes csákóm, sőt még hegyes muszka golyóm is volt már, amiket mind a Rózsa tehén jászolja alatt tartottam. December derekán egy kora hajnalban nagy lótás futás volt a házban. Az orvosok és szanitécek gyorsan csomagoltak. A sebesülteket Hornonnáról és a környékről összeszedett civilekkel, gyalokszánkókon huzatták le Homonnára és magunkra hagytak bennünket. Még lehetett látni a sebesülteket szállító karavánt, mikor udvarunkra bemasirozott Őrmester ur Maraffa 22 csendőrrel és ugyanennyi népfelkelő honvéddel. Nagyon jól emlékszem számukra, mert jó anyám aznap 45 porció grenadirmarsot osztott ki a kemence padkáján sorba rakott csajkákba. “Utolsó krumplicskánkat adtam maguknak’’ —> szipogott anyám, amíg Feldman, a nagyszénási kocsmáros —- ki káplári rangban Őrmester ur Maraffa élelmezési tisztese volt — minden sajkát külön-külön megvizsgált, nehogy a porciók mennyisége tekintetében bárkit is rövidség érjen. Feldman megveregette édesanyám vállát. “Ne sírj Rózái, mert én még ma hozok neked krumplit Nagyszénásból, ha ezer kozák ül is a fenyők tetején... Látod, nekünk nincsenek szakácsaink, nálunk mindenkinek puska van a kezében fakanál helyett. Hogy elmentek a katonát, "hát Őrmester ur Maraffa vállalta feltartóztatni a muszkát, mig uj seregek jönnek! ... Mert fognak jönni Rózái, hidd el ezt nekem ... Homonnán beszéltem Schönfeld Jákobbal, a metszővel. Ő mondta, hogy Vilmos kaizer szigorú ordrét adott, hogy a muszkát nem szabad beengedni Magyarországba. Jönnek a németek és úgy elkergetik innen a kozákokat, hogy még hirmondó sem marad belőlük!” “Oh csak igy lenne” — sóhajtozott anyám —- “és csak igaz lenne. 12
