Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-02-01 / 6. szám
lani — a Balaton vizének napnyugtai színe volt hasonló. Édes jó anyám és Őrmester ur Maraffa ugyanis földiek voltak, Dunántúliak. Édesanyáin sümegi, Őrmester ur Maraffa a szomszédos csabrendeki. Apám a Homonna környéki gróf Schönborn uradalom jágerje, Őrmester ur Maraffa pedig majdnem a gránicon fekvő Nagyszénás nevű falu csendőr Örsének parancsnoka volt. Mutattak pedig akkor a flaptárak 1914-et és Írtak júniust . .. Én a 11-ik évemben voltam, s nem törődtem senkivel és semmivel. Egyetlen Rózsa nevű tehenünkkel már kora hajnalban kimentem a Haruscsák oldalára, hol annyi volt a rigó és a tövisszúró gébics, hogy alig győztem fészkeiket számbavenni. Még a legöregebb rusnyákok sem emlékeztek olyan nyárra, mint annak az évnek a nyara volt. Szamóca illattól félrészegen kóvályogtak a vadméhek és a hegyek oldalai messziről piroslottak a teméntelen málnától. Lent a völgyben futó patak partján vadszegfii piroslott és annyi, hogy a legelésző tehenek inkább a fák zsengéjét legelték, mint a ragadós vadszegfü szárat. Ráadásul egyik junius derekára eső vasárnap a hegyekből alábukó ónszinü felhőkből veres, valósággal vérveres eső esett. “Minden igaz lélek dicséri az Urat!’’ — sóhajtozták sűrű keresztvetések között az erdőkben gráneroskodó, vagy juhászkodó rusnyákok. Mig bent Homonnán processziós körmenetben verte mellét bűnbánóan a Beszkidek népe. Tudós Szpotkowszky tanár ur jött ki Kassáról a véreső tanulmányozására, s ő hozta meg a hirt hozzánk ... “Sarajevóban meggyilkolták a Monarchia trónörökösét és feleségét. A gyilkosok szerbek voltak és annyi szent, hogy most aztán háború lesz, mert hogy a bestye szerbjét móresre kell tanítani, azt a magyar becsület követeli!” ... Még morgott, dohogott az öreg tanár valamit, de megitta aludttej porcióját és elcsáklyázott Nagyszénásra, hogy ott valamelyik rusnyáktól — ha van még neki —- véres esőt vegyen. Nagyszénás párházas határmenti település volt, csendőr Örssel és határrendőrségi kirendeltséggel, mert a falucska mellett futott a Sátoraljaújhelyről jövő vasútvonal, mely a Kárpátokon túl a Krakkó-Lembergi vonalba ágazott be. A mi házunk a Nagyszénás és Homonna közötti erdei ut mentén volt építve. így akik Homonnára, vagy onnét kifelé igyekeztek, rendszerint megállapodtak nálunk egy pohár vízre, vagy ha volt, egy ivásnyi fejecskére, s anyám jószivvel adta mindkettőt a rászorulóknak. A Homonna felől jövők rendszerint fiatal magyarok, a Homonnára igyekvők pedig minden esetben hosszukaftános zsidók voltak. A magyarok át a határon Amerikába, mig a zsidók le Kárpátaljára igyekeztek. Őrmester ur Maraffa sokat, de igen sokat korholta anyámat, hogy italt ad a menő-jövőknek, akiknek pedig tömlöc jár, mert tilalmas dolgokat követnek el és egyszer megfenyegette jó anyámat, hogy a nagyszénási 9
