Eger - hetente négyszer, 1942/2

1942-10-22 / 168. szám

2

£ e B B

1942. október 22.

jait. Benső megindulással, mert Eger város történetében első eset, hogy a kormány tagjai csaknem tel* jes számban megtisztelték látogatásukkal.

— Mielőtt gyűlésünket megkezdenék, áldozzunk a néma kegyelet egy pillanatával a kerület elhunyt képviselőjének emléke előtt, aki méltón és elhivatottan töltötte be a helyét.;

— E szavak után a terem közönsége egy perces néma felállással áldozott dr. Petro Kálmán emlékének,

— Borúra derű következik — folytatta a főispán. — A kitűnő képviselő elhunyta Afölött érzett nagy szomorúságot is őszinte öröm váltotta fel, amikor meghallottuk, hogy Magyarország miniszterelnöke elfogadta az egri választókerület képviselőjelöltségét. Úgy érezzük, hogy ez az elhatározása számunkra nemcsak nagy megtiszteltetés, hanem egyenesen kitüntetés számba megy. Azélet-halálharcát vívó nemzet miniszterelnöke nem mérhető a nyugodt idők mértékével. Ma a miniszterelnök nemcsak egy pártra támaszkodó kormány elnöke, de vezére az egész nemzetnek. Miniszternek lenni ma annyi, mint keményen harcolni a belső fronton, de miniszterelnöknek lenni annyi, mint kint, az első vonalban küzdeni, megfeszített figyelemmel figyelni és vigyázni a veszedelmekre.

— Meggyőződésem, hogy nem napi politikát szolgálunk, hanem az örök nemzeti érdekeket, amikor egy emberként állunk a háta mögé. Kérjük Nagyméltóságodat, méltóz• tsssék bennünket fegyvertársaként elfogadni ebben a küzdelemben.

A helyesléssel és tapssal többször megszakított beszéd után általános érdeklődés közepette emelkedett szólásra a miniszterelnök, hogy elmondja programmbeszédét.

A programmbeszéd

— Megtisztelő reám a pillanat, — mondotta — hogy itt állhatok Eger város közönsége előtt, de megdöbbentő mégis azért, hogy egy barát, egy kiváló magyar ember, Eger egyik első polgára után kell a jelöltséget vállalnom. Petro Kálmánra gondolok, akinek emlékét méltatta a főispán úr. Engedjék meg, hogy én is adózzam az ó emlékének és búcsúzzam tőle, mint pártomnak egyik vezető képviselőjétől, a magyar közéletnek, a gazdasági életnek egyik prominens egyéniségétől.

—Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ő is elesett hősi halottnak abban a galériában, amelyben annyi áldoza tót hozunk a magyar életért és a magyar jövendőért. 0 nem a harc mezején esett el, hanem a munka

mezején, ahol éppenúgy szolgálta az ország életét, üdvét és jövőjét, mint az a katona, aki a fronton harcol és küzd érettünk. Nekem Eger városában más feladatom nincs, mint annak a katonának, aki a harcból kidőlt bajtársa nyomába lép. Énrám várt a sors és kötelesség, hogy ide jöjjek az ő helyébe, és akkor miniszterelnöki küldetésemben folytassam a harcot az egész országért, hogy átvegyem a posztot, amit ennek a kerületnek képviselősége jelent. A nap nagy kitüntetéssel kezdődött, amikor az egri és a környező községek választóinak az élén az Érsek Úr Őeminenciája is megtisztelt engemet. Fogadja ezért, hálás, fiúi szívemből jövő köszöne- temet.

— Tisztelt Választó Polgárok! Képviselőjelöltséget vállaltam, talán meg is kell indokolnom miért. Vállaltam, mert élén állok és vezére vagyok az ország legnagyobb pártjának, a kormányzó pártnak, a Magyar Élet Pártjának. (Éljenzés és taps.) Kötelességemnek tartottam, hogy a régi alkotmányos szokáshoz hiven beálljak a magyar parlamenti élet katonái közé, a képviselők közé, hogy ott küzdjek és képviseljem a rám bízott érdekeket és együtt legyek ebben a minőségemben és hivatásomban is azokkal, akiknek az élén nekem az ország politikáját vezetnem kell. Be kell számolnom arról és meg kell jelölnöm mi a politikám. Talán kitüntettek azzal, hogy figyelemmel kisérték eddigi működésemet, meghallgatták, vagy elolvasták azokat a szavakat, amelyekkel igyekeztem politikámnak körvonalait és irányát kitűzni, amelyekben nem is a magam politikáját akartam megrajzolni, hanem azt,

hogy milyennek szeretném látni ennek a nemzetnek a politikáját.

— Egy ember politikát nem csinálhat, csak egy nemzet csinálhat politikát Csak az a politika lehet erős, győzedelmes, végérvényes és eredményt jelentő egy nemzet érdekében, amely mögött ott áll az egész nemzet. Kabinetem élén mutatkozom be a választó közönség előtt, mint ahogy bemutatkoztam annak idején az országgyűlés előtt.

— Ez a kabinet nem egy pártnak a kabinettje. Ha a Magyar Élet Pártja áll is elsősorban mögötte, de jól mondotta a főispán úr, mögötte kell, hogy álljon — és hiszem és bízom benne, hogy mögötte áll az egész ország, — mert mi egy háborús világnak, egy háborús életnek, egy háborús küzdelemnek a kabinetje vagyunk. Itt nem lehet más politikát csinálni, mint egy egységes, egy nemzeti és egy népi magyar politikát.;

Háborúban vagyunk, külön utakon Járni nem lehet

— Háborúban vagyunk, itt külön utakon járni nem lehat. Adja az Isten, hogy eljöjjön az ideje amikor minden magyar ember megint a saját feje szerint gondolkozhat, mert ezt is elbírja a nemzet. Ma azonban nem bírja el. Csak egy ember lehet a vezér. Ha nem jó a vezér akkor ki kell cserélni, de amíg a vezér ott áll, más politikát csinálni nem lehet, mert ebből csak kára szár- mazhátik mindenkinek.

— Nem dicsőséget várok ettől a politikától. Boldog leszek, ha a magyar élet nagy küzdelmeiben nekem az a szerep jut, hogy megérem, meglátom e nemzetnek, amelynek ismerjük a küzdelmeit a múltban, látjuk keserves életét a jelenben, ennek a nemzetnek a jövőjét, vagy jövőjének kibontakozását.

— Eger városának nagy történelmi múltja van; tele küzdelemmel és dicsőséggel ez a múlt. Ez jelent példát, példaadást és követésre mutató kötelességet. M^tóztassa- nak megnézni: ennek a városnak a múltjában a hőstettek és az áldozatok sorakoznak egymás mellé. Kikről beszélünk ma a város történelméből? Talán többet azokról akik elestek és elhullottak a küzdelmek mezején, mint akik polgári jólétben megmaradtak és élték tiszteletreméltó életüket. Ma nem azt a pillanatát éljük ennek az országnak, amikor csak arra lehet gondolni, hogy a magunk jóléte, a magunk életfejlődése, a magunk különben tisztes polgári céljai, hogyan valósulnak meg. Ma az egyetemes magyar kötelességteljesítés mezején kell mindenkinek az adóját leróni. Arról van szó, hogy az, ami mi vagyunk, a magyar nép, egyáltalán megmarad-e, vagy sem. A kötelességteljesítésnek a legnagyobb fokára, minden izom megfeszítésével minden magyar munkájára van szükség a világnak ebben a nagy kataklizmájábn, hogy ez maroknyi magyarság megmaradhasson. Megint ott állunk, hogy elözönölhet- nek bennünket a keletről jövő hordák, a Kelet Hadai. Kétezer ember fog megint csak szembeszállni a százezer törökkel, mint annak példáját Eger megmutatta. Eger megmutatta, hogy kettőezer férfi és néhány Dobó Katica megtudja állítani azt a világáramlatot, amelyet innét vissza kell tartani. Katonáink, akik kint vannak, folytatják és tovább vívják a küzdelmet, dicsőséggel állnak helyt a legtávolabbi fronton. (Hosszan tartó lelkes taps és éljenzés, a hallgatóság percekig ünnepli a honvédséget.)

Mindannyiunknak katonáknak kell lennünk

— Most arról a nagy hadsereg, ről szólok, amely itthon maradt. Nekünk, akik itthon maradtunk, mindannyiunknak katonáknak kell lennünk. Minadannyiunknak van egy posztja, mindannyiunknak fegyver van a kezében. A hivatalnoknak, a gazdának, az iparosnak, a munkásnak elsőrendű nemzetvédő fegyver van a kezében. Ahogyan azt a fegyverzetet vesszük, amelyet a hivatásunk osztott ki részünkre, forgatjuk, úgy teljesíthetjük kötelességünket a haza irányában és úgy menthetjük meg magunkat.

— Ebben a kötelességteljesítésben fordulok bizalommal Eger városának a történelemben kipróbált és a ma életében is példát mutató polgárságához. Ebben a városban egy ősi intézménnyel találkoztam, amikor a vasúti állomáson fogadtak. A fertályosok intézményével. Kérem Eger városát, kérem az országot, kérek minden becsületes embert,

hogy fertályosokként járjanak ebben az országban szanaszéjjel mindenütt, akik vigyáznak a népre, vigyáznak a polgárság nyugalmára, tekintélyére és meglátják a nép bajait. Akik megmondják az illetékeseknek, hogy mi a baj, hogy azok is lássanak mindent. A panaszkodó embertől nem kell megijedni. Csak az fél tőle akiben nincs meg a jóakarat és aki nem érzi magában az erőt, hogy a panaszokon segíteni is tud. A panaszkodás azonban más, mint az össze-vissza való beszéd. Az összevissza való beszéd, amit úgy hívnak, hogy rémhírterjesztés, hova-tovább nevetségességbe fog fulladni. Mindenről, amit suttogva terjesztenek, arról előbb-utóbb kiderül, hogy valótlan. Hagyjuk, hadd menjen el az úton és a valótlanság tragédiájába, a nevetségességbe fog fulladni mindaz, amit ebben az országban beszélnek.

Egy ember nem, csak egy nemzet é csinálhat politikát

A közellátás kérdéseiről

egyenlítődés felé. Az a kenyérjegy, azok az egyéb jegyek, amelyekkel mi megszorítva látjuk napi adagjainkat, nem jelentenek kevesebb fogyasztást. Kérdezzétek meg az abban tájékozottakat, ma több a fogyasztás, mint békeidőben volt, mert mindenki egyformán kap kenyeret és egyformán kap — sajnos tudom előfordul az is, hogy nem kap —

— Ebben az országban pillanatnyilag hadseregünk küzdeim£n, külpolitikánk gondjain kívül tulnjdon- képen egy nagy kérdés van, s ez az ország közellátásának kérdése. A közellátás kérdése ebben a pillanatban szociális probléma is. A közellátás kérdése, annak helyes szabályozása és vezetése egyúttal út a szociális igazságosság és ki-