Eger - hetente négyszer, 1942/2
1942-10-22 / 168. szám
1942 Október 22 E ö E fi 3 zsírt és egyebeket. Ez tulajdonképen & legnagyobb szociális kiegyenlítődés. A háború egyik eredménye, hogy ma ugyanolyan mértékben részesül mindenki a szűkén méretezett földi javakban. Én azt hiszem, hogy ezen az úton tovább is kell menni, mert nem lehet, hogy ma egyeseknek több legyen, másoknak pedig kevesebb. (Lelkes taps!) A háború ezt nem bírja el. A polgári jólét korszaka talán elbírja, s helyes is, hogy így van, mert ilyen korban mindenki törekedni fog a többet keresők és a többet élvezők csoportjába jutni. A háború azonban nem birja ki ma. A háborúban az első feladat a szociális egyenlőség útjának egyenge- tése. Ez vonatkozik más kiegyenlítődésekre is, ez vonatkozik a tisztviselői életlehetőségek biztosítására s ez vonatkozik elsősorban a hadba- vonultak hozzátartozóinak, rokkant- jainak és özvegyeinek jobb és megfelelőbb ellátására. Ez vonatkozik a kétkezű munkások életének biztosítására, a háború talán legtöbbet szenvedőinek, a kisiparosoknak ü- gyeivel való foglalkozásra és több törekvésre. A háborús kényszerűség bennünket szociális irányba vezet. A termelés és fogyasztás Irányítása — A szociális teljesítőképességnek azonban a másik oldalon ott áll a termelés problémája. Nincs mit szétosztani, ha nincs megfelő termelés. Nincs mi felett disponálnia az arra hivatott hatóságoknak, hogy ha termelésünk csökken, akár mezőgazda- sági, akár ipari vonalon. Csak több munkával tudjuk a szociális — nem a háborús, de a szociális — szükségleteket kielégíteni. Ez az ország sohasem termelt annyit, amennyi elég lett volna ahhoz, hogy teljes szociális egyenjogúság és egyforma ellátottság legyen az országban. Higyjék el nekem, hogy az, amit ebből az országból exportálni tudtunk, amit másoknak adni tudtunk, erre azért volt szükség, mert érte más anyagokat kaptunk. De ma azért nem tudunk egyrészt szállítani, — még szövetségeseinknek sem tudunk megfelelő segítségére lenni — mert szociálisan ki van terjesztve a fogyasztás. Ma a fogyasztás megnövekedett. a színmagyar városnak, ennek a környéknek, minden becsületes magyar embernek itt a lelkét is megkaptam. (Dörgő taps!) Talán sokat követelek. De a mai időkben feladatot vállalni csak totálisan, mindent, az egészet kívánva lehet. (Lelkes taps!) — Említettem, hogy program- momat felvázoltam már beszédeimben. Mi még a programmom? Pro- grammom, hogy itt elmondjam, ahol annyi arcot látok, amelyik mind-mind hasonló, annyi szemet látok, annyi mosolyt amely mind ugyanaz, mint ami között gyermekkoromban felnőttem, hogy az én programmom tulajdonképen olyan egyszerű. Mert az én programmom az, amit tisztes szülői házamból magammal hoztam, magammal hoztam a falusi elemi iskolából, magammal hoztam a kisvárosból, ahol főispán voltam, s azelőtt a megyei járási székhelyből, ahol szolgabíró voltam, amit magammal hoztam abból az életből, amelyet, mint államtitkár s földművelésügyi miniszter, azután mint ezt a vidéket is munkájában részesítő vízügyi kérdések megoldásával foglalkozó ember végeztem. (Lelkes taps!) — Ez az én programmom. A Programm, hogyha nem ugyanaz, mint az egyéniség, akkor mindig talmi és hamis. Én a magam magyar egyéniségét, a magam magyar szívét, a magam magyar gondolkozását, a telkemet, a tisztességemet, a magyar szándékomat és törhetetlen hitemet a magyar jövőben, — hoztam magammal. (Szűnni nem akaró lelkes taps és éljenzés!) Azt kérem, hogy erre a magyar hitre, erre a magyar becsületre, magyar elhatározásra, mindannyiunk belső érzésére szavazzatok és én elérem célomat, ha méltó leszek ahhoz a tisztességes magyar gondolathoz, amelynek jegyében kérem, hogy képviselőtökül válasszatok meg. Amikor a miniszterelnök utolsó szavai elhangzottak, a közönség felállva helyéről percekig tartó igen meleg ünneplésben részesítette Kál- lay Miklóst. Az egri választó kerület választó polgárainak nevében dr. Szabó Szilárd mondott köszönetét a miniszterelnöknek a jelöltség elvállalásáért. Ezt a háborút meg fogjuk nyerni — Elsőrendű feladat ezen a téren a fogyasztásnak a szétosztásába most a legkeményebb kézzel be- iéBJülni. Elkerülhetetlen, mind a termelés, mind a fogyasztás vonalán a legradikálisabb eszközökkel biztosítani azt, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek a kenyértől és a zsírtól kezdve a bakancsig és a legegyszerűbb ruházati cikkekig, mindegyik egyformán meglegyen. Ez a legnagyobb feladat. Nagyon súlyos probléma ez s sajnos nem voltunk rá felkészülve. Parlamenti bemutatkozó beszédemben már merészeltem megállapítani, hogy másfél évet késtünk el, másfél évvel korábban kellett volna szervezni és a háborúra előkészíteni ezt az országot. Ma itt vagyunk nehézségek között, de a nehézségek azt jelentik, hogy még Dagyobb erőfeszítéssel, mindenünnen előteremtett erőforrásokkal kell e 'munka szolgálatába allam. tizt 'a háböTÚi-7!K, magyarok, meg fogjuk nyerni, mert katonáink megállják helyüket. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés!) De hiába állják meg helyüket, ha, mikor hazajönnek, itt nem olyan állapotokat találnak, amelyek mellett meg is lehet alapozni az új Magyarországot. Annak, hogy mi ebből a háborúból jól jöjjünk ki, alapfeltétele — azt merem állítani — hogy itt a belső rend egy pillanatra meg ne inogjon (kitörő taps és éljenzés!). Ezen múlik, igen tisztelt barátaim, minden. Rendben kell megvárni a dolgok kifejlődését — Higgyétek meg nekem, aki igazán, talán a legközelebbről látom az európai és a világkonstellációt: ezen a részén a földnek annak a szava lesz a legsúlyosabb, aki rendben tárja meg a dolgok kifejlődését. (Kitörő taps!) Ezt kérem én minden polgárától, nemcsak választópolgárától ennek a városnak környéknek, hanem a megyének és az országnak aprajától és nagyjától is. Vigyétek széjjel: akármi is történik, ha mi rendben várjuk meg a dolgok kifejlődését, mi leszünk közép Európának az a hatalma, amelyiknek a szava a legnagyobb súly- lyal fog bírni ennek az új világnak a kialakításában. (Megújuló taps és éljenzés!) Ha 18-as állapotban várjuk meg a nagy idők és a nagy napok bekövetkezését, megint nélkülünk fognak rólunk határozni. Ezt pedig mégegyszer nem bírhatjuk el. Mi egyszer már a semmiből, a Trianonból kiverekedtük magunkat saját erőnkből, meg is indultunk az országgyarapítás útján, de nem szeretnénk, ha ezt az utat még egyszer meg kellene tennünk. Amink van, meg kell tartanunk s a magyar gondolatnak, a magyar igazságnak a bekövetkezésére számítanunk. (Lelkes taps és éljenzés!) —. Megtiszteltetés rám nézve, hogy Eger közönsége előtt állhatok, és kérhetem, hogy rám szavazzon, hogy képviselőjévé válasszon. (Hosz- szantartó, lelkes taps! A miniszter- elnököt perceken át ünnepük.) De tökéletesen kielégítve önmagámmal és önökkel megelégedve akkor leszek, ha nemcsak a szavazatokat kapom meg, hanem ha sikerül majd egyszer azt megérnem, hogy ennek Most nincs ideje széthúzásnak, választást küzdelemnek — Eger városának és az egri választókerület falvainak a nemzeti egység gondolatában összeforrt polgárai nevében — morjdott& — hálás tisztelettel köszönöm meg Nagyméltóságodnak, hogy a kerület népének országgyűlési képviselete., a kormányvezetés mai roppant gondjai között is elvállalni méltóztatott. — Nagyméltóságod megtisztelő elhatározására bizonyára befolyással volt a körülmény, hogy a bizalomnak e megnyilatkozása az országnak abból a városából és vidékéről érte, amely a kereszténységért és a magyarságért vívott küzdelmeivel irta be nevét a történelembe, és így ennek a kerületnek mandátuma szimbóluma lesz annak a keresztény és nemzeti gondolatnak, amelyet Nagyméltóságod,; mint az ős Kállay nemzetségnek a mai történelmi időkben a nemzet élén álló sarja, politikájának tengelyébe állított. — Mi tudatában vagyunk annak a példátlan mérkőzésnek, amelyet a világ népei immár negyedik éve az új világrendért vívnak. Mi érezzük, hogy a népek e nagy csatájától a magyar nemzet elszigetelődni nem tudott. Mi megértettük és jól az emlékezetünkbe véstük Nagyméltóságodnak a szavait, hogy: „mi újra a keresztért, a kultúráért, a civilizációért, az emberiességért, a tiszta otthonért, a mosolygó gyermekért, mindenért, amiért embernek lenni és élni érdemes és mindenek felett a fogalommá magasztosult hazáért, a történelem által formált nemzetért és az ősi Magyarországért harcolunk.“ — Tudjuk, hogy ennek a harcnak a győzelméért olyan erőfeszítést kellett vállalnunk, amelyet csakis egységben tömörült nemzet tudhat teljesíteni. — És mivel mi ezeket tudjuk, émzük és értjük azt is( Ss£7 mőíí nincs ideje a széthúzásnak, a pártoskodásnak. Tudjuk, érezzük és értjük, hogy amikor fiaink a harctéren küzdenek, most idebenn nincs helye választási küzdelemnek, és megmutatjuk, hogy ebben a választó- kerületben most nem is lesz választási küzdelem. És éppen ez ad jelentőséget annak a mandátumnak, amelyet ennek a kerületnek józan magyar népe Nagyméltóságodnak tisztelettel felajánlott és a kezébe ad. — Ez a mandátum lesz a bizonyítéka annak, hogy az egri kerületnek a népe a mai sorsdöntő időben átérzi azt, hogy nemcsak jogai de kötelességei is vannak és hogy a megpróbáltatások e komoly napjaiban a kötelességteljesítésnek meg kell előznie a jogok érvényesítését. — Ennek a felismerése jut kifejezésre abban az összefogásban, a- mely a pártoskodást félretéve egységesen sorakoztatja fel Eger városának és .vidékének magyar népét Nagyméltóságod mellett, hogy rendkívüli felelősségű nagy munkájához bizalmának impozáns |nyilvánitásá- val adjon támogatást vezérének. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ ii-\ -j ■ • •• • • ' -U v- -V. ■
