Eger - napilap, 1940/1
1940-02-10 / 23. szám
2 E G E B 1940. február 10. 30 ezer pengőbe her ül a Kertész- és Mély-utcák csatornázása A nyáron megújult árvizek szükségessé tették a Kertész- és Mély. utcák ármentesítő csatornázását. A városi mérnöki hivatal részletesen kidolgozta a két utca rendbehozatalának a tervét. Ezek szerint a Kertész-utca alsó részének vízteleEger város január havi közgyűléséhez beadványt intéztem, hogy az egyik alapítványt képező 12 kát. hold szőlőbirtok, ami alig jövedelmező, eladassék és helyébe házat vagy szántóföldet vegyen a város, illetve a hagyatékot kezelő mindenkori polgármester. A közgyűlés megbízta a polgármestert, hogy a Köz- alapítványi Ügyigazgatóságnál járjon el a szőlőbirtoknak szántófölddel való elcserélése illetve vétele ügyében. Békés Jóesef 1931. évi július hó 10-én kelt végrendelete alapján vagyonát alapítvány létesítésére hagyta, annak kezelésével és a kamatok kiosztásával a várost, illetve mindenkori polgármestert bizta meg. Az 1935. évben Békés József elhunyt. Végrendeletében úgy intézkedett, hogy minden ingó és ingatlan vagyona eladassék, az alapítvány tőkeösszege a legbiztosabb alapon kamatoztassák. Örökhagyó maga is úgy gondolta, hogy az alapítványi tőke nem készpénzben, de értékálló, valószínűleg szántóföld ingatlanba legyen befektetve, az évi kamatokból a végrendeletben megjelölt négy elszegényedett és munkaképtelen családtag között 20—20%, összesen 80% osztassék szét évenként, 20% pedig csatol- tassék a törzsvagyonhoz. Továbbiakban úgy rendelkezik, amennyiben ilyen családtagok nem volnának, nítése 5430 pengőbe, a mélyutcai csatornázás 24.974 pengőbe kerül. A város most megindította a tárgyalásokat részben az építkezés köz- igazgatási feltételeinek megteremtésére, részben pedig a szükséges összeg előteremtésére. akkor négy egri elszegényedett föld- míves család között osztassék ki a 20—20“/» évi kamat sorshúzás útján. Ez a rendelkezés az, ami miatt — egri elszegényedett és munka- képtelen földmíves családok érdekéről lévén szó — a hagyatéki ügyet a közgyűlés elé vittem, tudatában annak, hogy az 5 év előtt elhúnyt végrendelkező örökösei eddig még egy fillért sem kaptak. Alapítványnál a 12 kát. hold szőlő eladása, illetve szántóföldre való átcserélése kizárólag e Közalapítványok Ügyigazgatóságának hatáskörébe tartozik, a kedvező elintézés kétségtelen, hogy a vagyon értékálló és biztosított jövedelem mellett gyümölcsöz- tető legyen. Békés József hagyatékának ügyét annak idején a polgármester, mint az alapítvány kezelője, a közgyűlés elé terjesztette, azzal, hogy mivel ő maga a vagyont, különösen a 12 kát. hold szőlőt nem kezelheti, megbízta ifjú Braun Károly városgazdát a kezeléssel évi 600 pengő tisztelet- díj mellett. Ezt a közgyűlés tudomásul is vette. A hagyaték ingóságait annak idején, a felvett hagyatéki leltár szerint a 12 ezer pengő érték összeggel szemben 700 pengőért hivatalosan elárverezték. Teljesen érthetetlen, hogy az ingóságokért mindössze a leltári érték 6°/o-a folyt be. Hogy mit, mennyiért árvereztek el, csak a hagyatéki leltár és árverési jegyzőkönyv alapján lehet megállapítani, teljesen szokatlan, hogy az árveréseken rendszeresen elért 40—70%-os eredménynyel szemben mindössze 6 % folyt be. Érthetetlen, hogy amikor a hivatalos város, illetve a végrendeleti- leg megjelölt mindenkori polgár- mestere az alapítvány kezelője, a megindított per képviselője hivatalból a városi főügyész, miért kellett ezért a hagyaték terhére 600 pengő perköltséget kifizetni. Lényegesen befolyásolta a hagyaték jövedelmezőségét az is, hogy a Békés József életében elért évi 160—180 hl. termésátlag az utóbbi években visszaesett 50—60 hl. átlagtermésre. A jövedelmezőség illetve a termés- mennyiség kétségtelenül az időjárástól függ, mégis az egyharmadára csökkent, termésátlag érzékenyen érinti a hagyaték jövedelmezőségét. Ilyen körülmények között, amikor tekintélyes perköltségek és különEger, február 10. A kereskedelmi miniszter legutóbb rendeletet adott ki és abban kötelezte a városokat, hogy a területükön áthaladó állami és törvényhatósági utakat fokozottabb mértékben tartsák tisztán. Ez a tisztántartás nem idényre vonatkozik és nem is rendkívüli állapotokra, mint aminők a mostaniak, hanem állandó jellegű. A rendelet értelmében Okolicsányi Imre alispán utasította a várost a kérdés megoldására. A rendelet szerint a város állandó tisztasági programjába tartozó utak hosszúsága két kilométerrel hosz- szabbodott, ami azt jelenti, hogy négy újabb állandó utcaseprőt kell alkalmazni. Az említett utak közé féle kiadások terhelik a hagyatékot, a termés is egyharmadára lecsökkent a szükségletek részbeni fedezését a törzsvagyonból kellett fedezni. Ilyen körülmények között nem volt meg a lehetősége az örökhagyó dicséretre méltó elgondolása dacára, elhunytától, öt év óta az örökösöknek a haszonrészesedésből egy fillért is juttatni. Nem tudom, mit szólna szegény Békés József, ha tudná, hogy az ő szép elgondolásának a megvalósítása mindeddig eredménytelen maradt. Az alispáni hivatal részéről a Békés-féle hagyaték .ügyében is lefolytatott szigorú vizsgálat adatait még nem ismerjük, az iratok a Közalapítványok Ügyigazgatóságához lettek felterjesztve, amiből arra lehet következtetni,’hogy a Közalapítvány a felterjesztett iratok alapján itt Egerben egy újabb vizsgálatot fog lefolytatni, amely vizsgálat eredménye a városnak is fontos érdeke. tartozik a lajosvárosi út, a Maklári- út külső része, a Sas-út, a Szvorényi- és Szalóki-út, továbbá a Werbőczy-, Vörösmarty- és Baktai-út. Ezeknek az utaknak állandó fokozottabb tisztántartása évi hatezer pengőbe kerül, ex-re az összegre az amúgy is komoly nehézségekkel küzdő városnak nincs fedezete. Éppen ezért a város kérelmet intéz a vármegye alispánjához, hogy a köz- munkaváltság 20 százalékra csökkentett részesedését a vármegye emelje fel a régi 40 százalékra, ezenkívül a töi-vényhatósági átmenő utak fenntartására még a békében megállapított összeget emelje fel a mai igényeknek megfelelően. ÍTli uan a Békés-féle hagyatékkal — amelyből az örökösök még egy fillért sem kaptak Badil Kérőig. Miniszteri rendelet szerint fokozottabban kell tisztítani az állami és törvényhatósági utak városon átvonuló szakaszait Négy újabb állandó utcaseprőt kell alkalmazni Hogyan lehet megoldani a nehéz kérdést Amit a Farsang nem mondott el. Ott voltam a hetyke Farsang temetésén. A leány hamvazószerda reggel az Egyház szentelt hamujával a homlokán ment haza. Fáradt volt, a vendégek hajnal felé köszöntek csak el. Letette a bundát, benyitott a szalonba. Tele volt biz az füsttel, kesernyés, kevert illattal, kitárta hát az ablakot a havas utcára, tiszta levegőért. A Farsang ott gubbasztott bohóc ruhában lilán, lúdbőrösen az egyik sarokban, s ahogy meglátta a leányt feléje indulni, homlokán hamuval, megrázkódott, s mint valami szűköló kutya, kiugrott az ablakon. Éppen egy kupac hóra esett, az pedig elnyelte nyomtalanul, csak hegyes, piros sapkája maradt ott a halom havon. A leány, portörlővel a kezében, meglepetten kapott utána, hogy üstökénél fogva visszarántsa — éppen akkor értem oda —, de ebben a pillanatban megdöndült a nagyböjti harangszó a barátok tornyában. Megállt, rám Dézett, s becsukta az ablakot. A hegyes, piros sapka pedig úgy maradt ott a havon, mint valami megbillent kópjafa . . . így lön a hetyke Farsang temetése, pappal, fejfával és harangszóval. Tétova leányzó, mit hozott neked ? Szívnyilallást, jeggyűrűt, szerelmet? S mit súgott mellé? Ugye, ezt: Az élet csak álom, csak álom, mit végigálmodunk ! ? Lám, ilyen a Farsang! Felelőtlenül tovább inai s az is a hamva- zó papra marad, hogy itt hagyott álmait megfejtse. * A leányálmok értelme pediglen ez: nőnek, asszonynak lenni szép, de áldozatos hivatást tartogat. Olyan a nő a férfinak, mint a fa lombkoronája, ami ha nincsen, a fa életében hiányzik a virág, a gyümölcs. A lomb adja a színt, a szépséget, a kedély mozgását. Tele van az érlelés izgalmával, pirulásával, rejti a madárfészket, a dallamot, éneket, a csattogást, s szépséggel koszorúzza a tájat. A törzs pedig áll dacosan, hallgatagon, keményen. Vasat eszik a mélyben, sziklát repeszt, de gyökerei tele vannak édességgel és küldi felfelé a lombnak. A fa bensőségesen áhítozik a lom- bosodás után. Az Eger patak partján, az Érsekkert mögött ki lehet lesni titkait tavasszal. Egész sor vadgesztenyének titkait. Mikor már megunták a téli árvaságot, kopaszságot, az érdes törzs több helyen megolajosodik, fényleni kezd, mint a vőlegény szeme és nemsokára kibújik a hajtás, hogy az egész fa virágba, zöldbe boruljon. Épúgy, mint Ádám szíve egykor, az oldalbordák táján. A nagy magányban reszketni, vágyakozni kezdett, úgy, hogy az Úr ránézve leolvasta róla: Nem jó az embernek egyedül lennie. S akkor a Teremtő kezébe vette a férfi szíve vágyát s a következő pillanatban az első magános nagy tölgy életét bekoszo- rúzta az első asszony. * A nő legelső hivatása hát: megszentelni a férfit. Nézzék csak: sárban áll a tölgy, akárcsak a porondon a férfi, s a lomb az égben fürdik. Igen, a nő közelebb van az Istenhez, ő lélegzi tele a családot oxigénnel, imádsággal, madárdallal, himnuszokkal. Titkon érlelt gyümölcsöket rejt a lombja, s ha az est leszáll az erdőn és nyögve járnak a sejtelmek az ágak közt, a levél a törzs fölött riadtan borul össze s a férfi és az alvó gyermek álmai közt titokban imádkozik az asszony és kiterjeszti szárnyait a ház fölé, mint valami megriadt kerub. Tétova leány, farsangi menyasz- szony, készülsz-e komolyan arra, hogy megszenteld egykor a férfit? * Hogy egy leány és férfi között
