Eger - napilap, 1940/1

1940-05-18 / 79. szám

2 EGER 1940 május 18. hogy az iskolákban az anyák nap­jához, a madarak és fák napjához hasonlóan évente egy szegénynapot is tartsanak. Zsákay József m. kir. rendőrta- nácsos, az egri kapitányság vezetője felszólalásában kijelentette, hogy a szegény gyermekek koldulása nem teljesen a rendőrhatóságon múlik. A társadalom hibája, hogy adakozik a kolduló gyermekeknek. A rendőr előtt senki sem koldul és a közön­ség a koldulókat hozza a rendőrség tudomására, mert csak így lehet megszüntetni az itt-ott mutatkozó visszás állapotokat ebben a kér­désben. Dr. Godál Gyula igazgató- tanító javasolta, hogy a csavargókat munkatáborba küldjék, ahol mun­kára és fegyelemre tanítsák őket. A rendkívüli fegyvergyakorlatra be­vonultak ügyében, akik segélyt nem Az egri közép és középfokú is­kolák május 25-i nagy szabadtéri énekkari hangversenye a magyar dal ünnepe lesz. Az ünnepség most kibocsátott műsora alapján meg­állapítható az az örvendetes tény,hogy az egri közép és középfokú iskolák énekkari kultúrája az ősi, eredeti magyar dalhoz tért vissza s vége annak a múlt század végén s a század elején divatozott irányzat­nak, amely Ízléstelen, komolytalan, főként pedig jellegtelen forrásokat használt fel az ifjúság nevelésének irányításánál s ezzel hozzájárult a társadalom és nemzet szellemének elközömbösítéséhez és kifakításá- hoz. kaptak, szintén intézkedéseket ja­vasolt. Gönczi István ny. alhadnagy a negyedmesteri intézmény bevonását helyeselte és ebben az ügyben fel­ajánlotta saját szolgálatait is. Dr. Petro József kanonok, Eger város plébánosa, arra vonatkozólag, hogy a sajtó tartsa napirenden a szegénygondozás ügyeit, kijelentette, hogy az Egii Katolikus Tudósító a jövőben még gyakrabban foglalko­zik a szegények ügyével. Kriston Endre püspök megköszön­te az értékes hozzászólásokat és a felvetett eszmék kimunkálását szü- kebbkörű bizottság elé utalta. Záró elnöki szavait azzal fejezte be, hogy „Istennek ád kölcsönt, aki a szegénynek adu. A nagybizottság ülését dr. Kálnoky István polgármester zárta be. részletes műsora A nagy énekkari hangverseny tisz­ta forrásokat nyit fel s az ősi izű dalok különös friss színt és ízt kap­nak a fiatal hangok áradásában. A rendkívüli érdeklődésre számot tartó és értékes műsort itt közöljük : Himnusz. Négyszólamú vegyeskar. Fornsete: Nyár-kánon. Előadja az összkar. Vezényel Jurányiné Szón- gott Kornélia tanár. — Bárdos : Ima a hazáért ; Bárdos: Megütik a do- kot; Kodály: Katonadal. Előadja az Érseki Tanítóképzőintézet ének­kara. Vezényel Bitter Dezső tanár. — Vásárhelyi: Virág János; Harmath : Margit asszony. Előadja az Állami Polgári Leányiskola énekkara. Ve­zényel Iftene Gabriella tanár. — Bárdos : Esik eső; Nádasdy: A hu­szár. Előadja az Állami Dobó Ist­ván-Gimnázium énekkara. Vezényel Kádár László tanár. — Kodály: III.Tantum ergo; Kodály: Katalinka. Előadja az Angolkisasszonyok Pol­gári Leányiskolájának énekkara. Vezényel Jurányiné Szongott Kor­nélia tanár. — Bárdos: Jól van dolga . . .; Bárdos: Jaj de sokat áztam-fáztam . . .; Látod-e ba­bám. Előadja a Ciszterci Rend Szent Bernát-Gimnáziumának ének­kara. Vezényel Rássy Paulin tanár. — Szegény vagyok . . . Szánt a ba­bám . . . Egyszólamú népdalok Ko­dály, ill. Bartók gyűjtéséből; Vá­sárhelyi: Azt hittem, hogy nem kellek katonának. Előadja az össz­kar. Vezényel Virágvölgyi Béla ta­nár. — Péter: Felszántatom a csá­szár udvarát; Bárdos : Kossuth to- borzója. Előadja az Állami Polgári Fiúiskola énekkara. — Vezényel Trillsch Péter tanár. — Kodály: Ave Maria; Kodály: Újesztendőt köszöntő; Kerényi: Szól a kakas már. Előadja az Angolkisasszonyok Leánygimnáziumának énekkara. — Vezényel M. Lehotzky Ilona igaz­gató. — Kodály: Esti dal; Ko­dály : A csikó. Előadja a Róm. Kát. Fiú Felső Kereskedelmi Iskola ének­kara. Vezényel Virágvölgyi Béla ta­nár. — Kárpáti: Budavára; Ko­dály : Pünkösdöiő. Előadja az An­golkisasszonyok Tanitónőképzőinté­Ezüst édemkereszttel tüntette ki Magyarország kormányzója Balog Ferenc vezekényi tüzért, ki az ár­víz alkalmával mentés közben a Hanyi-érnél életét vesztette. A ki­tüntetést Hevesvezekény községben megható ünnepség keretében most-AMIT­ma megtehet, ne halasz- sza holnaputánra, mert június 5-én van a jóté­konycélú magyar királyi állami sorsjáték húzása, amelynek főnyereménye 40.000 AR. P 19,600 nyeremény, 288.000 P értékben. A sorsjegy ára: egész P 3, fél P 1'50 A sorsjegy kapható min­den sorsjegyfőárusítónál, valamint az összes do- hánytőzsdékben. zetének énekkara. Vezényel Jurá­nyiné Szongott Kornélia. — A jó lovas katonának ... Horthy Miklós táborában . .. Egyszólamú katona­dalok Kodály gyűjtéséből; Vásár­helyi: Esik eső. Előadja az össz­kar. Vezényel Bitter Dezső tanár. Helyárak: Páholyülés 2'— P, emelvény 150 P, I. hely 1*— P, II. hely 0'80 P, HL hely 0‘50 P, állóhely 0'20 P. A tiszta jövedelmet a MOVE Egri Repülőosztályának javára for­dítják. adta át a hősi halált szenvedett bátor katona öreg szüleinek [vitéz Szinay Béla altábornagy. Az ünnep­ségen rősztvett a hős tüzér ezredé­nek ütegparancsnoka, valamint az üteg altiszti és legénységi küldött­sége is. A magyar dal ünnepe lesz az egri középiskolák szombati szabadtéri hangversenye A hangverseny Eger, május 18. Ezüst éróemkeresztet kapott Balog Ferenc uezekényi tüzér, aki a Hangi-ér áradásánál hősies mentés közben életét vesztette 100,000 hollandi. Vámosgyörkön, a vasúti állomáson történt. A zsúfolt gyorsvonatra fiatal regruta ugrik fel, megcsókolva síró édesanyját. Pillanat alatt felismerem: 15 éve nem látott gyermekkori ját­szótársam. Örülünk is egymásnak erősen a vonatajtóban, háttal a perronnak. Alig hogy kezet fogunk, a vonat kezdi a nekifutást Miskolc felé s egyszer csak kosarai közül rákiált egy kofa nénike a barátom­ra: „Ejnye! Anyukára nézni már! Hisz ott sír ! Persze, csak felszállunk a vonatra s anyukát el is felejtjük!“ Voltam már kellemesebb szerep­ben is, mint akkor bűnrészes mi­voltommal, de a nénike anyai szo­lidaritása mélyen meghatott. Csak az volt a tévedésem, hogy elvi szo­lidaritásra gondoltam először. Később aztán megértettem min­dent. Több regruta beszélgetett a folyosón s egyszer csak ez a szó üti meg a kosarai közt kuporgó nénike fülét: vadászzászlóalj. Erre felugrik s odafordul hozzájuk: „Az én egyik fiam is vadász, hegyi va­dász! Tegnap vonult be! Nem is­merik ?“ Persze, lemosolyogták. Megérezte szegény, hogy alkalmatlan ő fiúk­nak s megnémulva csendben vissza­ült kosarai közé. Igen, most már tudom: nem elv­ből, oktató szándékból kiáltott ránk előbb, hanem a maga sorsával van tele a lelke, a fiára gondolt, aki tán épúgy elfelejtette síró anyját, mikor tegnap fellépett a vonatra! Még vagy 40 kilométert együtt utaztunk s elröpült minden vidám gondolatom. Csak néztem az asz- szonyt, amint ott kuporog kosarai között, de nem valami fáradt, ma­gába roskadt csendesség volt rajta, amit az ember megún nézni sokáig. Nem. Szemének lencséje végtelenre beállítva, lelke messze járt, s érzem, hogy visszafojtott fájdalmában ítélt, ítélt, ítélt. ők most ítélik a világot, állást- foglalnak a háborúval szemben, mert van valakijük, akit szeretnek, na­gyon szeretnek. Ennek a jogán ítél­nek és tartanak ellenvéleményt mind­nyájunk ellenében. 100,000 hollandi férfi pusztult el öt nap alatt. Nekem nincs jogom fölháborodni, nem szabad föllázad­nom, mert semleges magatartásom rovására menne. A férfi ítéletében mindig számítás van, elvek, elha­tározások, szándékok, beleavatkozás, valaki ellen irányul. Egy édesanyának azonban szabad ítélnie, szabad nyilatkoznia, mert ő most a 100,000 hollandi halottban nem politikát lát, nem hódítást, nem mások ellen foglal állást keserű megjegyzéseiben, hanem övéire gon­dol, a sorstól félti őket. Az édesanyának elsősorban csak személyes ügyei vannak, nem párt­ügyei. A hazával is olyan érdekes kapcsolatban van ő. Nem képes él­ni elvont eszmékben, van neki egy háza, férje, gyermekei, s egy nyelv, amin tanítja őket szeretni és imád­kozni. Ha mindez haza, akkor jól van, számítsák honleánynak őt is. S Goethe neki ad igazat, mondván: „A haza pusztnlása frázis, de ha egy tanyát felgyújtanak, az a va­lami!“ Ha ezt behelyettesítjük, ak­kor kijön az édesanya igazsága, aki félti, szereti családját s ebben a fél­tésben és szeretetben a haza üdve is benne van, csak a patétikus be­jelentés, vagy a Kölcsei-féle meg­fogalmazás maradt el. A nyáron a lengyel háború előtti mozgósítás napjaiban egyik német pályaudvaron álldogáltam. Egyszer csak befut egy autó. Kiugrik belőle egy házaspár, a férfi teljes felsze­reléssel most vonul be. Felesége délceg, határozott léptekkel kíséri a vonathoz, megcsókolja búcsúzás­kor. Nézem s gondolom magamban, milyenek ezek a német asszonyok. Határozottak, erősek. Utána beül uz autóba, fogja a kulcsot, hogy begyújtson s egyszer csak ráborul a volánra és kitör belőle a zokogás teljes erővel. Két perce nézem már az autóban. Jön a közlekedési rendőr s erélyesen int, hogy ott nem sza­bad parkírozni, induljon azonnal. Az autó csak áll tovább is. Közelebb megy s keményen beszól, mire az asszony kinéz, hangja idáig nem hallatszik, de széttárt keze fehér zsebkendővel, mindent elmond: hát nem látja, hogy képtelen vagyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom