Eger - napilap, 1940/1

1940-04-29 / 68. szám

A R A 8 FILLÉR

Eger, Ll. évfolyam, 68. szám. ❖ Hétfő ♦ Trianon 21, 1940. április 29.

ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra 1 pengő 50 fillér, neggedévre 4 pengő. Egges szám: hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér.

vármeqyei politikai napilap

SZERKESZTŐSÉG: Líceum fsz. 3. Tel.: 11. KIADÓHIVATAL: Szent János-Ngomda. Telefon: 176. szám. Csekkszámla: 54.558.

Magyar testvér! Hajléktalanná vált testvéreid várják adományaidat.

A magyar tehetségnek,

találékonyságnak és munkakészségnek évről-évre visszatérő nagy ünnepe a Budapesti Nemzetközi Vásár. Az idén Kormányzó Urunk nyitotta meg iparunk és kereskedelmünk harmincötödik nagy találkozóját, mely méreteiben, kivitelében, sőt sok tekintetben jelentőség szempontjából több és nagyobb az eddigi árumintavásároknál. Az idei seregszemlét különlegesen nehéz körülmények között rendezte meg iparunk. Európaszerte háború dűl, a világkereskedelem útjain spanyol lovasok és aknák akadályozzák az egészséges vérkeringést és csaknem minden termelési ágazat komoly gondokkal küzd, mert a legfontosabb nyersanyagok beszerzése elképzelhetetlenül nagy feladatokat ró a vállalatok vezetőire.

Az 1940. évi Budapesti Nemzetközi Vásár mégis komoly eseménynek számit mind Magyarország, mint Közép-Európa gazdasági életében. A külállamok egész sora önálló kiállítási csoporttal vonult fel és a barátságos külföld vezető politikusai közül is a szokottnál többet üdvözölhetünk fővárosunkban. Méltón sorakozik ez a nagy siker a tenyészállatvásáron legutóbb elért eredményekhez, amelyek azt mutatták meg, hogy Ma gyarország az európai agrártermelés egyik legfontosabb tényezője lett. Most jogos büszkeséggel és a jövőbe vetett bizalom érzésével mondhatjuk, hogy ez az igazság az ipari termelés terén is fennáll.

Teleki Pál gróf miniszterelnök a vásár megtekintése után figyelemreméltó nyilatkozatban mutatott rá arra az óriási haladásra, amely a Nemzetközi Vásár fejlődésében megnyilatkozik. „Önbizalmat keltő jelenségnek“ nevezte a miniszterelnök az idei vásárvárost, amely arra enged következtetni, hogy iparunk a háború utáni időkben is meg fogja állni a helyét. Magyarország fejlődésének útja kétségkívül az iparosodás felé vezet. Szaporodó népünknek az elmúlt húsz esztendő folyamán egyetlen termelési ágazat sem tudott annyi új munkaalkalmat, szóval: kenyeret adni, mint a két évtized alatt felépített és a világpiacon eredményesen konkurráló magyar nagyipar. Nem iparpolitikai kísérletezésekről és üvegházi termelésről van tehát többé szó, hanem mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulásról, amely Magyarországot és a magyar társadalmat a gazdagabb és fejlettebb nemzetek sorába emeli.

Iparunk az elmúlt húsz esztendő alatt megmutatta, hogy kedvezőtlen körülmények között is millióknak tud megélhetést teremteni, ma pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy a háborús viszonyok közepette nemcsak megtartani tudja elért pozícióját, hanem azt tovább is fejleszti. Kétségtelen, hogy mindez nem csupán a vállalkozási kedv vagy a haszonlesés eredménye volt. Soha nem értük volna el a megerősödésnek ezt a magas fokát, hi a magyar mérnök, a vállalkozó és mindenekelőtt a magyar munkás nem állana az átlagnál magasabb színvonalon. Egy új harcos és tehetséges, dolgozó nemzedék körvonalai bontakoznak ki Magyarországon és az évről-évre

gazdagodó Nemzetközi Vásáron. — Olyan munkát végez ez a nemzedék, amelyre későbbi korok csak hálával tekinthetnek vissza. Nem a hangos szó, az ön dicséret és hivalkodás vására ez, hanem & becsületes teljesítményé. S ezért olvassa mindenki jóleső érzéssel a miniszterelnök nyilatkozatát, aki lélekben az egész magyar társadalom nevében megadta az elismerést a magyar mérnöknek, a gyárvezetőnek és a fegyelmezett új munkásnemzedéknek.

nemcsak szóval, hanem bensőséges átérzéssel vallja és tartja magát úgy, hogy a vármegye miuden tagját, a legkisebbtől a legnagyobbig, a legszegényebbtől a leggazdagabbig, az egyszerűtől a legtudósabbig igaz testvérének tekinti s aki hozzá jön, azt kivétel nélkül ugyanazon szívességgel, ugyanazon barátsággal, ugyanazon jóindulattal fogadja s ha az ügyes-bajos ember, aki hivatalos, rideg fogadtatásra volt elkészülve, jóakaratú elbánást, szeretetet talál, csuda-e, ha méltóságban levő feljebbvalója iránti tisztelete viszont szeretetté magasztosul ? íme a bölcsek köve, amellyel alispán úr a sziveket megvesztegeti.

— Aztán a társadalom, a megye gondolkozását, érzését mozgató eszmék, a sokszor jelentkező csapások, bajok, a még lappangó nemes törekvések ő reá még csirájukban a többi családtagokkal szemben érzékenyebben hatnak s olyanná képezik ki, mint a földrengéseket jelző készülék ; amikor is ő azonnal felhasználja gazdag tapasztalatainak kimerit- hetlen kincstárát a fenyegető veszedelem idejében való megelőzésére, a tényleg beállott bajok orvoslására, a nemes törekvések megsegítésére.

— Tapasztalat szerint olyan központ ő, melyben az ellenkező nézetek, az érdekek összeütközése, szóval az ellenkezések a belé helyezett köz- bizodalomban elnémulnak, elsimulnak.

— Ritka adomány s a világháború után értéke szinte fölbecsülhetetlen, orvossága lehetne a bekövetkezett bajoknak. Mert az a gyűlölet, amelyHeves vármegye törvényhatósága és népe meleg szeretettel ünnepelte a harmadszor megválasztott Okollcsányi Imre alispánt

Eger, április 29.

Legutóbb beszámoltunk Heves vármegye törvényhatósága alispánválasztó közgyűlésének első részletéről. A közgyűlés lapzártakor még tartott, így az alispánválasztásból csak a legszűkebb tényekre és Hedry Lőrinc dr. főispán üdvözló szavainak közlésére szorítkozhattunk. Ez alkalommal számolunk be a törvény- hatóságnak és a vármegye népének ünneplő lelkesedéséről, amellyel a harmadízben megválasztott Okoli- csányi Imre alispánt körülvette.

Magas méltóságok ünneplésénél gyakran lehet tapasztalni, hogy az ünnepi szavak csengése hűvös, az ünnepi keret minden bőséges megnyilatkozása ellenére csak formalitás. Akinek alkalma volt szombaton az ősi vármegyeháza nagytermében jelen lenni, az érezhette, hogy az ünneplő ruhák alatt még ünnepibb, melegebb dobogással dobognak a szívek s minden külső fénynél fényesebbek a hűséges magyar szemek,

Dutkay Pál prelátus szaval

A törvényhatósági bizottságnak és a vármegye közönségének ünnepi érzését Dutkay Pál pápai prelátus, érseki helynök tolmácsolta igaz érzéssel.

— Küzdéssel teljes idő régi bajnokát, üdvözlöm Méltóságodat, — mondotta — Heves vármegye törvényhatóságának, mint összetartozó nagy család háznépe körében és üdvözlöm abból az alkalomból, mikor a vármegye sorsa intézésének felelősségteljes, nemes feladatát, gondját immár harmadszor alispán úr hű kezeibe helyezi.

amelyek az alföld napsütötte fényét és a hegyek rejtett melegségét egyaránt elhozták, hogy reá sugározzák a vármegye első polgárára. De meg kellett ezt is érezni ebben a benső, szép feszültségben, hogy ezzel a vármegye népe viszonozni akar, hogy lelke mélyén hívást érzett: próbáljon visszaadni valamit abból, amit kapott; hogy mindez a formákon áthevülő lelkesedés, dolmányon átérződő szívdobbanás köszönetét mond másfél évtized atyai jóságáért, gondoskodó szeretetéért, az éjjel-nappal való törődésért, s a magyar nép számára mindig első helyen álló Jó szóért.“ Heves vármegye jó szavú és jó szívű alispánja a magyar nép olyan ajándékát kapta ebben a rendkívül forró ünneplésben, aminőt kevesen kapnak az élen járók közül. Ilyen vonatkozásban nőtt túl ez az ünneplés a helyi kereteken, mert példa volt és tanulság minden magyar vezető egyéniség számára.

— Mélyen kell a szívek húrjaiba markolni, hogy azok rezgése egy időszakról a másikra átöröklődjék s épp azért nem csudálom, ha egyesek kíváncsian keresik és kutatják, mivel tudta alispán úr a szíveket úgy megvesztegetni, hogy a kevés embernek kijutó közbizalom alispán úr irányában oly fényes, oly irigylésre méltó megnyilvánulása többszörösen ismétlődjék ? Pedig a megfejtés könnyű s a világon a legtermészetesebb.

— Az alispán úr a vármegye összetartozó nagy családja tagjának