Eger - napilap, 1939/2

1939-12-23 / 202. szám

Eger, L. évfolyam, 202. szám. Aha 12 fillér ♦ Szombat # Trianon 20, 1939. december 23, ELŐFIZETÉSI DÍJ: egg hónapra; 1 pengő 50 fil­lér, negyedévre 4 pengő. Egyes szám; hétköznap 8 fillér, vasárnap 12 fillér. SZERKESZTŐSÉG; Líceum földszint 3. Telefón: 11. KIADÓHIVATAL; Szent János Nyomda. Telefón. 176. sz. Postatakarékp. csekkszámla: 54.558 sz. MAGYAR KARÁCSONY ÍRTA: PALOS BERNARDIN DR. CISZT. R. GIMN. IGAZGATÓ December 30-án uálaszt polgármestert Eger utíros képuiselőtestülete Okolicsángi Imre alispán december 28-ra tűzte ki a gyöngyösi polgármesterválasztást Mint jelentettük, az egri polgár­mesteri állás december 20-an lejárt pályázati határidejére két pályázati kérvény érkezett be, Frank Tivadar főjegyzőé és dr. Kílnoky István v. tanácsnoké. Okolicsányi Imre alispán ma tűzte ki a polgármesterválasztó közgyűlés időpontját, intézkedése szeriut de­cember 30-án, szombaton délután 4 órakor választ polgármestert Eger város képviselőtestülete, majd’nyom- ban megtartja decemberi rendes köz­gyűlését. Az új évnek tehát új pol­gármesterrel indul Eger s ezzel a polgár mester-kérdés nyugvópontra jut. Polgárntesterválasztás lesz a kö­zeli napokban Gyöngyösön is, ahol most járt le dr. Puky Árpád tiz éves megbízatása. Itt, dr. Puky Ár­pádon kívül Mákrányi Gyula v. ta­nácsnok és dr. Libisch Károly ny. városi tanácsnok, ügyvéd pályáztak az állásra s a jelek szerint nagy küzdelem várható. Okolicsányi Imre alispán a gyön­gyösi polgármesterválasztás idejét december 28-án délelőtt */, 10 órára tűzte ki. Az érsek föp ásztor négyszáz mázsa fát ajándékozott az egri kadirokkantabnak A HONSz egri csoportja 500 pengőt osztott ki szegénysorsú tagjainak Az érsekfőpásztor értesítette a HONSz egri csoportját, hogy az egri hádírokkantak számára 400 méter- mázsa fát. adományoz a karác.-onyi ünnepek alkalmából. A hadirokkantak nagy hálával és örömmel fogadták az adományt, a f ópásztor atyai szívének újabb feléjük áradó melegségét és a cso­port, azonnal megkezdte az utal­ványok szétosztását szegénysor-sít tágjai közt. A HONSz egri csoportja maga is segítségére sietett a rászoruló hadi­rokkantaknak és hadiözvegyeknek, és ötszáz pengőt juttatott nekik. Az Egri Katolikus Kör beolvadt a keresztény Egri Kaszinóba «Ä két egyesület reméli, hogy egybeolvadva nagyobb és tevékenyebb kereszténységgel tölti meg a társadalmat» Eger város két vezető társadalmi egyesületének sorsdöntő eseményei játszódtak le a minap. Az Egri Ka­tolikus Kör beolvadt a kifejezetten ke­reszténnyé vált Egri Kaszinó egyesü­letbe. A két egyesület fúziójáról már régebben folytak tárgyalások, kü­lönös tekintettel a Katolikus Kör anyagi nehézségeire. A Kör hajlandó is volt a beolvadásra, előbb azonban arra kérte az Egri Kaszinót, módo­sítsa az alapszabályait és mondja ki, hogy az egyesületnek csak keresz­tény tagja lehet. Az Egri Kaszinó ezt az alapszabályváltoztatást ke­resztül is vitte legutóbb s most már semmi akadálya nem volt a fúziónak. A Katolikus Kör csütörtökön délután hat órakor rendkívüli köz­gyűlést tartott, ebben az ügyben Prettenhoffer Ödön elnöklete alatt. A tagok a gyűlésen rendkívül nagy számban jelentek meg és figyelme­sen hallgatták az elnök előterjesz­tését az egyesülés okairól és céljai­ról. Egyhangú lelkesedéssel fogad­ták azt a bejelentést, hogy a két egyesület közös célokért küzd a közös világnézet eszméinek útján s reméli, hogy egyesülve, közös erővel nagyobb és tevékenyebb keresztény­séggel tudja megtölteni Eger társa­dalmi életét. A közgyűlés az egyesülést egy­hangú határozattal mondotta ki s a határozatot felküldték a belügy­miniszternek. Körülbelül 34—36 ezer hektoliter bor termett az idén Egerben A féktelen mohóság, mindent le- tipró önzés, egymás ellen acsarkodó gyűlölet e hanyatló korszakában majdnem idegenül hangzik az an­gyali köszöntés; Békesség a földön a jóakaratú embereknek! Pedig mégis a békesség a harcoló, egymást tipró emberiség vágya, és a jóakarat az egyetlen megoldás a kavargó zűrzavarban. Mindkettőtől azonban egyelőre igen távol estünk! Meg­rendültek az európai kultúra alapjai, és ma már olyan hangokat hallat az Újvilág, hogy neki kell az em­beriesség, humánus műveltség és kereszténység eszményeit a végső pusztulástól megmentenie. Különösen súlyos helyzetbe került az európai kultúra itt, a délkeleti végeken, ahol a fegyverek és szellemi irányok most folyó csatája fogja a kultúrá­ba fejlődés további útját megszabni, vagy a szellemi és erkölcsi érték­rend felbomlását előkészíteni. Ön- kéDytelenül is felvetődik a kérdés; Mire van legnagyobb szüksége né­pünknek és nemzetünknek, ha meg akar állni a viharban? Évszázados advent után ránkvirradhat-e a nem­zeti felemelkedés és megerősödés békességes karácsonya? A szellem élerterületéu ma eurcpa- szerte nagy a türelmetlenség, és közel a veszély, hogy látszat-meg­oldásokkal kívánjuk mi is a magyar sorskérdeseket megoldani. Népünket a kényszerű hősi sors évszázadokkal vetette vissza, a legutóbbi két szá­zad folyamán pedig megrendültek a nemzeti jellem alapjai, és az ősi magyar erényekre árnyékot vetettek a frissen felbui'jánzott nemzeti vét­kek. A szabadságszeretet megzava­rodott, a lelki bátorság meggyöngült, a politikai belátás vesztett élességé­ből. Mindezek a sajnálatos gyenge­ségek fokozott mértékben jellemzik napjaink magyar társadalmát és annak szellemi és erkölcsi vezetés­re hivatott rétegeit is. A nemzeti társadalom szellemi vezetőségében számszerűleg nem le- kicsinylendő az az elem, amelyet csupán konvencionális formák és meddő külsőségek kötnek a nemzet­testhez, mert a történelmileg értel­mezett magyar kultúra birtoklásáig, a magyar életszemlélet gyökeres el­sajátításáig és a magyar életsors öntudatos vállalásáig eljutni mind­máig nem tudott. Ez a magyar szel­lemi vezetőréteg tekinti bujdo­sónak saját népét a magyar te­reken, és önmaga gyökértelenségét, bizonytalanságát romantikus teóri­ákkal mentegeti. így azt szeretné önmagával elhihetni, hogy a magyar keleti nép, gyökereit vesztve ért ide Nyugatra, ahol máig sem tudott megnyugodni az idegen, lelkiségé­nek meg nem felelő környezetben. Ez a romantikus mese tetszetős bölcselkedéssé finomult bizonyos né- metes szellemű elméletekben és a vaskos tudatlanságból forrásozó tu­ráni képzelgésekben. Ez eredmé­nyezte azután e réteg lelkében az öntudatos és áldozatkész harci szel­lem, a lelki bátorság és lelki füg­getlenség meggyengülését. A lelki bátorság lehanyatlásával párhuzamosan a felelősségérzet és a nemzeti élet gyógyulásának vá­gya is széles rétegekben elhalvá­nyodott. Egyre kevesebben érzik a „tua res agitur“ sürgető parancs­szavát, és hajlandók töredezetten, osztályokra, érdekcsoportokra és pártokra szakadva szemlélni a nem­zeti problémákat. A politikai élet, tudott kialakítani az egység díszítő jelzőjével kérkedő párokat, de mind­máig nem fejlődött ki a nemzet köz­gondolkozásában az egyetlen egy­ségesítő erő: az egyéni felelősség- tudat a közösség sorsáért! Ez a fe­lelősséghiány termeli ki a negativ magyarokat, akik terméketlen ku- ruckodásba temetkezve elhanyagol­ják a 8zéchenyies kötelességet: ön­maguk megreformálását és a nem­zeti közgondolkodás építő, helyes és okos befolyásolását. A felelősségérzet csökkenésével kapcsolatos a nemzet politikai éles­látásának gyengülése. Ezért ébred rá oly nehezen a magyar értelmi­ségi réteg a legsürgősebb nemzeti feladatra: megkeresni az utat, a nép, a lesüllyedt magyarság leikéhez. Ez nemcsak azért nehéz vállalko­zás, mert értelmiségünk szinte bele­nevelt idegenkedéssel van e feladat iránt, hanem azért is, mert e le­süllyedt rétegek nagyfokú bizalmat­lan Sággal fogadják e közeledést. Hogy erre a bizalmatlanságra meny­nyire van jogos okuk, most ne vi­tassuk. A nemzeti társadalom min­den gondolkozó tagjának be kell azonban látnia, hogy a nincstelen magyarság szellemi, erkölcsi és gaz­dasági felemelése a legsürgősebb nemzeti feladat. Enélkül állandó veszélyben forog e nemzet minden gazdasági, politikai és szellemi erő­feszítésének eredményessége. Hiú reménység a magyarság létkérdé seinek megoldását kívülről mintá­zott vagy felülről alkalmazott re­formtörekvésektől várni mindaddig, amig a mélyszántást — az évszá­zadok óta elmulasztott mélyszántást! — a magyar élet gyökeres vonat­kozásaiban el nem végeztük. Ne áltassuk magunkat: népi tömegeink­nek széles rétegei még kívül álla­nak az öntudatos, cselekvő, önzet­len magyarság körén, és oda őket bevezetni csak mélyen a gyökerekig vezetett művelődési és szociális te­vékenységgel lehet Minél későbbén szánjuk rá ma­gunkat e feladat végleges megoldá­sára, annál jobban megrövidül a magyar Ádvent utolsó hete. És an­nál kétségesebb: lesz e magyar ka­rácsony? Az elmaradt magyar ka­rácsonyért pedig ki fog felelni e nép őrlelke és a Mindenható előtt? Eger, december 23. Az idei termésű borkészletek be­jelentésére kitűzött határidő régen lejárt, de néhány bortermelő — közöttük nagyobb termelők is ■— még mindig nem jelentette be szüreti eredményeit. Mindamellett nem nehéz megállapítani az idei termés nagyságát, mert a gazdák java része a város rendelkezésére bocsátotta a szükséges adatokat. Az eddigi adatgyűjtés és a még

Next

/
Oldalképek
Tartalom