Eger - napilap, 1938/2

1938-07-07 / 107. szám

Eger, XL IX. évf. 107. szám. Aha 8 fillér ♦ Csütörtök ♦ Trianon 19, 1938. július 7. ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 PENGŐ. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 8 FILLÉR, VA­SÁRNAP 12 FILLÉR. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM,FÖLD­SZINT 3. - TEL: 11. — KIADÓHIVATAL: SZT JÁNOS NYOMDA, EGER. TELEFON: 176. — POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK­SZÁMLA: 54 558. SZ. Ünnepi áhítattal fogadta a Szent Jobbot Eger városa Közel húszezer főnyi tömeg állt sorfalat az ereklyét hozó körmenetnek Kedden reggel tovább folytatta'útját a Szent Jobb Eger, július 6. A Kéz kinyúlt a domboldal felől a vár felé, az erős földsánc szinte meggörnyedt mutatása erejétől s tisztán hallatszott, amint mondotta István úr: építsetek itt templomot. Az urak, kik körülállták, s a népek mindannyian fejet hajtottak s nem sokkal ezután a közeli dombok meg­tárultak, hogy alázattal adják fehér köveiket Szent János egyházának. A Kéz még sokszor megvillant itt, fehéren, mint a galamb szárnya, amikor jósággal simogatott, vagy keményen, mint a penge, ha paran­csolt, de nem egyszer húzta össze a fáradt testen a köpönyeget, ha az északi völgy felől már hűvösen fújt a szél a Királyszéke felé s a szél fellebbentette egy-egy pillanat­ra a ködöt a jövőbe induló magyar utak fölött... Most, kilencszáz egynéhány esz­tendő után a finom üvegszekrény falai között a halálban összezárult ujjaival is megint a templom felé mutatott a Kéz. De már nemcsak a maga erejével, hanem népe hitével is. Amerre jött, barna hegyek és sík földek közül, mindenütt könnybe- lábadt pillantások várták, hittel és reménységgel és bizalommal és bűn­bánattal és erős fogadásokkal, s ebből az apróra fonnyadt, feketére zsugo­rodott kézből, már nemcsak a szent­ség csodája áradt, hanem minden j magyarok tekintetének összegyűjtött forrósága, sugárzott ez a szent kéz, mint a drágakő, amely magába fogta a magyar lelkek reá áradó fényes­ségét s egy'kilencszáz év előtt meg­kezdett mozdulattal újból előre len­dült a történelmi emlékezés redői közül, mutatván az ismét ködbe bo­rult magyar utak számára a vilá­gosságot, ki maga az Isten. * Soha nem látott áhítattal, soha nem tapasztalt fényességgel fogadta a szentistváni alapítású Eger vá­rosa a falai közé kilenc évszázad után visszatérő királyi ereklyét. Ami csak szegénységétől tellett, minden pompája kibomlott, és ki­fényesedett szemek, fellelkesült lel­kek álltak sorfalat bevonulásánál. A körmenet útvonalát már na­pokkal ezelőtt feldíszítették Eger­ben még nem látott szokatlan mó­don. A virágokkal ékesített pálya­udvartól a Káptalan-utcán át az Eszterházy térig hatalmas fehér oszlopokon zászlók százai lengtek, pápai, vármegyei és városi színek­kel s a zászlóerdőt az érseki palota súlyos drapériái zárták le, az er­kély közepén a Szmrecsányi család címerével. A tér közepén lila és piros szőnyegekkel borított kettős emelvény készül a Szent Jobb s az előkelőségek számára. Fogadtatás Füzesabonyban Heves vármegye törvényhatósá­gának díszmagyarba öltözött küldött­sége dr. Hedry Lőrinc főispán ve­zetésével Füzesabonyban fogadta a Szent Jobbot hozó Aranyvonatot s a környékbeli lakosság áhitatos imája és éneke után a küldöttség felszállt a vonatra. Amerre az Arany­vonat haladt, a feldíszített vasút­állomásokon a községek népe nagy tömegekben várta. Befut az Aranyvonat Egerben a rendőrség s a mellé beosztott alakulatok már délután 4 órakor kordont vontak a bevonulás útvonala mellett s az Eszterházy- tér oldalainál. Fél ötkor elfoglalták helyeiket a hatóságok, testületek, társadalmi egyesületek képviselői a körmenet rendje szerint a Vasút- ntcában és a Deák Ferenc-út vé­gén s már ekkor több ezer főnyi tömeg szorongott a több, mint egy kilométeres útvonalon a kordon vo­nala mögött. Háromnegyed hatkor már a meg­hívott előkelőségek is megjelentek a pályaudvaron, feltűntek az első díszmagyar ruhák, a hatóságok ve­zetői zsakettben, cilinderrel, majd a székesfőkáptalan bíbor gallérjai bukkantak fel a fehér karinges pa­pok sora után. Hat óra előtt nyolc perccel megérkezett gyönyörű dísz­kocsiján Szmrecsányi Lajos dr. ér­sek, pápai trónálló, vitéz Subik Ká­roly pápai prelátus és dr. Vizy Miklós apátkanonok kíséretében. A perronon felállt díszszázad fegyver­rel és fővetéssel tisztelgett a főpász­tornak, aki ellépett a díszszázad előtt a leterített vörös szőnyegen. A főpásztort karosszék várta az ál­lomáson, de ő mosolyogva tiltakozott s állva várta az Aranyvonat érke­zését. Pontosan hat őrá előtt két perc­cel feltűnt az Aranyvonat fehér apostoli kereszttel és Szent István képével díszített mozdonya az állo­más külső épületeinél s lassan és méltóságosan gördült be a pálya­udvarra az öt kocsiból álló szerel­vény. Az állomás előtti téren kürt harsant s a honvédgyalogezred ze­nekara a Himnuszt játszotta. Ezt a pillanatot nem lehet elfelejteni. A díszkocsi hatalmas üvegfala las­san szétnyílt, Mészáros János buda­pesti általános érseki helynök, a Szent Jobb őre főpapi díszben ki­szállt a Szent Jobb mellől, kiléptek a festői öltözetű koronaőrök s négy irgalmasrendi pap arannyal szegett fehér dalmatikában lassan leemelte és vállára helyezte a Szent Jobbot tartó, piros bársonnyal letakart emelvényt. Megindult a hatalmas körmenet. Elől az apródcserkészek cimerekkel és lobogókkal, azután a különböző egyesületek, közöttük a Bornemisza cserkészek és a frontharcosok zene­kara, a többszáz főnyi vegyeskar, a vasutasok pompásan fegyelmezett csoportja, a postások, tűzoltók, ipa­rosok, földműves olvasókörök, teljes díszben a negyedmesterek, a front­harcosok, hadirokkantak, a vitézi szék tagjai, az apácák, szerzetesek, majd a főkáptalan tagjai, mögöttük az érsekfőpásztor, súlyos hermelin pa­lástban. A Szent Jobb előtt Máriássy László, a koronaőrség parancsnoka haladt, vörösbojtos, elefántcsontfejű bottal, feszes díszlépésben, a szent ereklye mellett a fehér karinges papok, mellettük Heves vármegye kül­döttségének pompázó díszmagyarjai, ékköves csattok, kék és fekete bár­sony és habos-selyem dolmányok és menték gyönyörű színkeveréke, kö­zöttük Hatvan képviselője a máltai lovagrend égővörös díszruhájában s kemény keretül a koronaőrség ezüst alabárdos tagjai, ezüstsujtásos zöld egyenruhában, kordován csizmában, piros bélésű, féloldalra vetett aba- posztó köpönyegben, kucsmájuk mel­lett nemes kócsaggal. A menetet a Dobó István 14. honvédgyalogezred diszszázadának ütemes, lassú dísz­lépése zárta be. Egy óra hosszáig tartott, míg a körmenet tízezrek áhítata mellett, a város minden harangjának zúgása közben az Eszterházy térre érke­zett. A téren felállított megafono- kon keresztül dr. Kiss István teo­lógiai tanár tájékoztatta költői ve­retű szavakkal a közönséget a tör­téntekről. A térre érkezvén a Szent Jobbot elkelyezték a nemzetisziuű lepellel borított külön emelvényen s a mél­tóságok is elfoglalták helyeiket. A zenekarok a Himnuszt játszották, majd dr. Hedry Lőrinc főispán in­tézett ünnepi beszédet az egybe­gyűlt ezrekhez. .. Előtted könyörgünk bús magyar fiaid Eger város fiai papok, katonák, polgárok és ti mindnyájan messze- földről idesereglett magyarok, nők és férfiak, oldjátok meg a minden­napi gond bilincseit és emeljétek fel magasra lelketeket ebben az ih­letett órában, midőn az egri szé­kesegyház előtt 900 év után ismét itt van a nagy király a szent ki­rály, Szent István. — Ismeritek a Szent Jobb történe­tét? Tudjátok-e valójában értékel­ni, mit jelent az, hogy az emberi test elmúlását megállítva, úgy akar­ta a magyarok Istene, hogy az a nagy király, akinek mély hite és országlásának a keresztény erköl­csökre történt felépítése egyedül mentette meg a vándor pogány ma­gyar nép lelkét és fennmaradását, soha el ne tűnjék népének szeme elől. — Hogy ki volt Szent István király a magyar történelem távlatában, arra csak egy másik kérdés felel meg tökéletesen: mi lett volna a magyarságból Szent Istváu király nélkül. Elsüllyedt volna a hazát ke­reső népek tengerében, mint annyi más egyidős népfaj. Megsemmisült, felőrlődött volna a Kelet és Nyugat­nak ezen az ütköző pontján. Hiszen hosszú évszázadok küzdelmei és ki­ontott vérpatakok bizonyítják, hogy e két oldalról állandóan megújuló támadások között sokszor minden elpusztult és megsemmisült, csak az maradt állandó és törhetetlen, amit Szent István bölcsessége emelt ki a magyar népegyéniségből: a mély val­lásos lélek és az államalkotó erő. — Látnoki lélekkel, isteni ihlet­tel megáldva ismerte fel a kellő

Next

/
Oldalképek
Tartalom