Eger - napilap, 1937/1
1937-02-18 / 28. szám
Eger, XL Vili. évf. 28. szám Ara 6 fillér ♦ Csütörtök * Trianon 18, 1937 február 18, ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 1 PENGŐ 50 FILLÉR, NEGYEDÉVRE 4 P, FÉLÉVRE 7 PENGŐ 50 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAP 6 F, VASÁRNAP 10 FILLÉR. —POST A- TAKARE KPÉN ZTÁRI CSEKKSZÁMLA 54 588 GYÖNGYÖSI ÚJSÁG VÁRMEGYEI POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM FÖLDSZINT 3 SZÁM. — TELEFON: 11. KIADÓHIVATAL: SZENT JÁNOS KÖNYVNYOMDA. EGER. TELEFON: 176. — GYÖNGYÖSI SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL : SZABÓ JÓZSEF, SZ.BERTALAN- U. 1. TELEFON: 322. Mit Tárhatunk a városrendezéstől? A városrendezési javaslat általános vitáját Bornemisza Géza iparügyi miniszter felszólalása zárta be. A miniszter összegezte azokat a szempontokat, amelyek a kormányt a javaslat elkészítésénél vezették. A javaslat lényege, hogy minden várost kötelez, még pedig záros határidőn belül, általános és részletes rendezési terv elkészítésére. A másik jelentős része a javaslatnak az építésügy szabályozása. Mindazok a tényezők, amelyek nálunk az idegenforgalom kérdésével foglalkoznak, egyre sűrűbben panaszolják, hogy milyen végzetes károk származtak abból, hogy a városrendezés kérdésével nem sokat törődtünk s nem volt olyan szervünk, amely ezt irányíthatta volna. Néhány nagy vidéki városunkat — közöttük Egert — kivéve, alig volt hely, ahol előre lefektetett terv szerint történhetett volna a város- fejlesztés. Ennek a tervtelenségnek szomorú következménye lett aztán városaink stílustalansága, mert hi- j szén mindenki építhetett úgy, ahogyan akart, egységes városképre nem igen gondoltunk. Egészen véletlen, hogy ebből a nagy zűrzavarból például Eger tiszta stílusát meg tudta menteni, aminek áldásos hatása jelentkezik is a város egyre emelkedő idegenforgalmában. Ennek a fejetlenségnek akart véget vetni a kormány, mikor a városrendezés kérdését a közöny tengeréből kiemelve, — a közérdeklődés tengelyébe állította. Maga a parlamenti tárgyalás is hasznára vált a kéi'désnek, mert hiszen a felszólalások egész sora szolgált újabb adatok feltárására s egyben arra, hogy a magyar társadalom tudatára ébredjen a kérdés fontosságának, mind gazdasági, mind egészségügyi szempontból. Sok a tennivaló, a pótolni való ezen a téren is. Hogyne volna sok, amikor halljuk, hogy a legmagya- rabb Csongrád vármegyében 26.200 ház közül csak 540 épült téglából. Mikor az ország ötvenöt törvény- hatósági és megyei városa közül huszonhétben, a 3340 község közül csak tizennégyben van vízvezeték, csatornázás csupán egy községben. Érthető, hogy a kormány még a mai nehéz gazdasági helyzetben is hozzányúl ehhez a kérdéshez, nemcsak idegenforgalmunk érdekében, de még inkább azért, hogy — a miniszter szavaival élve — a parcellázásoknál felburjánzott visszaélések elé gátat vessenek és az építésrendészet mai zavarában rendet teremtsenek. A javaslat tárgyalása közben felmerült olyan terv is, hogy az egész kérdést központosított szerven keresztül hajtassa végre a kormány. De ez a terv megdőlt. Még pedig azért, mert olyan kérdés a város- rendezés kérdése, amit sem általánosítani, sem bürokratizálni nem lehet, mert hiszen valójában minden uccának, minden térnek külön kell mérlegelni a rendezést. — Úgy készítettük el a javaslatot — mondja Bornemisza miniszter, — hogy az valóban a köz és a polgárság összességének az érdekét szolgálja. Tehát befolyásos egyének, sem klikkek érdekei, sem pártpolitikai érdekek nem fognak érvényesülni, hanem mindig és kizárólag a város érdekei maradnak irányadók. S ebben a meggyőződésben várja az ország, hogy a törvénnyé vált javaslat éreztetni fogja a maga munkájának áldásos hatását városainkban és falvainkban, a szépitészet terén csak úgy, mint a higiénia terén is érvényt szerezve annak a törekvésnek, hogy a magyar Ízlést, a magyar művészetet megszólaltassa a városok és falvak külső képén keresztül is. Ha egy kissé későn is jött a javaslat, még mindig idejében, hogy megakadályozva az elszíntelenedés bántó folyamatát, derűssé, széppé, magyarrá tehesse városaink és fal- vaink külső képét, hogy az hatás nélkül ne maradjon se reánk, se az degenekre. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Heves vármegye közigazgatási bizottsága adófizetési kedvezményt kér a negyven holdon aluli kisgazdák számára Limán Emil dr. emlékezete a vármegye törvényhatóságában Plósz István: Erélyesen tiltakozom az ellen a beállítás ellen, hogy a mezőgazdaságnak konjunktúrája van Eger, február 17. Hevesvármegye közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt 10 órakor tartotta rendes ülését Hedry Lőrinc dr. főispán elnöklete alatt. Az elnöklő főispán megnyitó szavaiban a kegyelet szavaival emlékezett meg dr. Limán Emil pénzügyigazgató elhunytéról. — Azok az idők — mondotta többek között’—amelyeket körünkben töltött, — mindenkit meggyőzhettek arról, hogy nemcsak egy hivatalát nagy szaktudással ellátó tisztviselő, hanem egy érző szívű, mély vallásos érzésű, tiszta és igaz ember volt, aki bölcsen eltalálta, hogy a kincstári érdekeket hogyan lehet a szociális követelményekkel összeegyeztetni. Halála nagy veszteség, nemcsak a pénzügyi köz- igazgatás, hanem Eger város társadalma számára is, amelynek tevékeny, lelkes tagja volt. Indítványozom, hogy nemes emlékét a igazgatási bizottság jegyzőkönyvben örökítse meg. A főispán szavait a bizottság tagjai kegyeletük jeléül felállva hallgatták. Ugyancsak mély megilletődéssel emlékezett meg dr. Limán Emil el- hunytáról az alispáni jelentés, a- melyet dr. Búzás Endre vm. főjegyző olvasott fel: — A Limán Emil halálával ért veszteség gyásza — mondja a jelentés — nem a szokásos és elkerülhetetlen közös sors végzetszerűségének fásult tudomásulvételével érint minket, hanem a nagy magyar értékek megsemmisülésének fájdalmas hiányérzetével. Két és fél éves pénzügyigazgatói működésével példát adott arra, miként lehet kényes ügyeket olyan mederben intézni, amely biztosítja a közösség céljainak elérését, de amellett figyelembe veszi az egyén érdekeit is. Eredményes munkában eltöltött életének beteljesülését nem érhette meg s nem tudta nagy családjának sem megszerezni a biztos rév nyugalmát. Magyar sors, magyar fájdalom! Jutalmát bizonyára elnyeri majd az örök Bíró előtt, mi j ! j i i j ■ pedig emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni. Az alispáni jelentés elhangzása után dr. Limán Emil érdemeit a köz- igazgatási bizottság jegyzőkönyvben örökítette meg. A tiszti jelentések elhangzása után Keglevich Gyula gróf, volt országgyűlési képviselő, bizottsági tag érdekes indítványt terjesztett elő a nehéz helyzetben lévő kisgazdák megsegítésére. Azt javasolta, hogy a közigazgatási bizottság intézzen feliratot a kormányhoz, amelyben kéri, hogy a rossz terméssel sújtott minden negyven katasztrális holdig terjedő kisbirtokos adóhátrálékait és végrehajtási költségeiknek 1937. február 15-ig terjedő összegét számítsák össze, továbbá az 1937. február 15-én és május 15-én esedékes adóösszeget is együttesen csoportosítsák és erre a kormány engedélyezzen 12 évnegyedre felosztott kamatmentes fizetési lehetőséget azzal a megszorítással, hogy az összegezett adóhátralék első tizenketted része már az augusztus 15-én esedékes rendes adóösszeggel együtt fizettessék be. Az indítványhoz dr. Könczöl Kálmán h. pénzügyigazgató fűzött megjegyzéseket. Kijelentette, hogy a jelenlegi adórendelkezések módot nyújtanak 36 havi, vagy 12 negyedévi részletfizetésre, a részletfizetést kérelmezni kell. Hedry Lőrinc főispán a javaslathoz fűzött reflexióiban melegen támogatta az indítványt. A közigazgatási bizottság ebben az értelemben elhatározta, hogy feliratot intéz a kormányhoz, kérve a javaslatban foglaltak teljesítését. Végül Plósz István a gazdaközönség nevében erélyes hangon tiltakozott olyan mezőgazdasági hírek terjesztése ellen, amelyek szerint a mezőgazdaságra nagy konjunktúra virradt és mintha a mezőgazdák okai volnának a növekvő drágaságnak. Kijelentette, hogy a gazdák az árak emelkedéséből semmit sem éreznek és legalább öt évi jó termés kellene ahhoz, hogy az előző évek csapásai nyomán lerongyolódott mezőgazdák talpraállhassanak. — Idő. A Meteorológiai Intézet jelentima déli 12 órakor: Élénkebb szél, eső, a hegyeken havazás, az éjjeli lehűlés gyengül, a nappali hőmérséklet alig változik.
