Eger - napilap, 1933/2

1933-12-24 / 245. szám

tü33, december 24. EGER—GYÖNGYÖSI ÚJSÁG 8 ÜTI LEVÉL KÍNÁBÓL Egg misszionárius két napos vándorlása, ggalogszerrel és két teherhordóval. Irta: P. Paiik Pius Kiyang, október végén. Ez a levél valószínűleg csak ka­rácsonyra ér haza Egerbe, a nagy távolság és a rossz közlekedés mi­att, innen Kiyangból. Otthon akkor gyulnak ki a fenyőkön a gyertyák, mikor én itt már minden karácsonyi éneket eldúdoltam és elmondtam az éjféli misét is, a Gyermek születé­OFM. | sének örömére, hát egyúttal kegye­lemteljes ünnepet is kívánok min­denkinek. Mert a karácsonynak és a krisztusi békességnek csak ott lehet örülni igazán, otthon, ahol az emberek szíve nem fagyoskodik a hűvös buddhizmus alatt, mint errefelé. Három napi út áll előttem az ismeretlen idegenben, ahol kínai szolgámra hagyatkozva kellett meg­tennem ezt a távolságot, olyan vi­déken, amerre semmiféle jármű nem közlekedik. Az apostolok lován vágtunk hát neki a vidéknek, csú­nya és szeles napon, úgyhogy a vi­dék szépségében sem tudtam gyö­nyörködni. Estére értünk be egy faluba •— Li-tya-pingnek hívják, — s itt Fancsiko, a szolgám keresett fedelet számunkra. A község végén egy gyanús külsejű ház előtt áll­tunk meg s famulusom kijelentette, hogy ez itt a vendégfogadó. A laopon (tulajdonos) jött elénk nagy hajlongással s világosított fel, hogy akad még hely a számunkra, mert csak egy vendége van. Szét­nézve a szobában két, gerendákra fektetett, dobogószerű emelvényt láttam, amelyen a fal mellett már az igazak álmát aludta egy ember. Szorongva gondoltam rá, hogy ne­künk is itt kell majd töltenünk az éjszakát, de a laopon felvilágosított, hogy nem itt vet nekünk ágyat. — A nyugati úr, — mondotta, majd a másik szobában pihen le. Nagy előzékenységgel be is tessé­kelt egy füstös, pókhálós odúba, amelynek fala valamikor meszes malterról lehetett behintve s mu­tatta az „ágyakat“. Három darab volt, de egyik sem olyan bizalom- gerjesztő, hogy rá mertem volna ülni, pedig az egésznapos gyalog­lás ugyancsak kifárasztott. Alig vártam, hogy kimenjen, Pancsiko-val egy nyaláb rizsszal­mát hozattam s azt terítettem az ágyra, aztán letakartam azzal az olajos vászonnal, amelybe itt az úton a paplant csomagolják. Aztán ledőltem s velem együtt Fancsiko, meg a két teherhordó is, akik az oltárfelszerelést, meg ruháinkat hoz­ták. De az alvásból semmi sem lett, legalább is az én számomra. Mert egyszerre zörögni kezd alattam a szalma. Egy darabig csak várok figyelő állásban s találgatom, miféle állat vert tanyát a derékaljamban, de mikor a fejemet emelgeti már, lámpát gyújtottam. Semmi. A fény elkergette a ti­tokzatos vendéget. Sokáig ébren vártam, hogy mi lesz és kétszer is hallottam a kakaskukorékolást, míg végre elszenderedtem, de ez az álom nem tartott soká. Most már a ház népe kezdett mozgolódni s ha­marosan én is felkeltem, hogy mi­sémhez készülődjem. Mise, útiládákból össze­rakott oltáron. A két útiláda egymásra téve ép­pen elég magas oltárnak: az oltár­kő, kehely és misekönyv elférnek rajta. Felöltözködöm, aztán hirtelen eszemben jutnak Róma fenséges kathedrálisának márvány-oltárai s az otthoni virágos oltárok a Káp­talan uccai templom hűvös és szelíd félhomályában. Két szemem önkény­telenül néz körül itt, de az össze­hasonlítás csak egy pillanatig szo­morít el. Hiszen a lényeg minde­nütt ugyanaz, itt is leszáll Ő az útiládákból rögtönzött szegényes ol­tárra, hogy megerősítse azt, aki első,, útjára indul, hogy egyengesse az 0 országának útjait. Mise után bátor szívvel indultam el azon az úton, amely igen kietlen és elhagyatott volt. Órákon keresz­tül menve nem találkoztunk senki­vel, csak néha láttunk messziről 10—20 tehervivőt, akik bizonyára sót, szövetet szállítottak valami ke­reskedőnek s azért verődtek cso­portokba, hogy biztonságosabban érezzék magukat ezen a tájon, ahol elég sűrűn fordulnak meg útonálló betyár-félék. Fűszál sincs jóformán ebben a halálosan néma és kietlen völgyben, nyoma sincs az életnek, falvaknak, művelt földeknek, csak irdatlan tá­volságokon látunk egy-egy bivalyt, vagy tehenet. Az egész úton kísér­teties sercegést hallunk, melynek okára csak később jöttem rá. A föld repedezik a nagy forróságban (ki tudja, mikor volt itt utoljára eső) és az adja ezt a leírhatatlan hangot. Ördögűzés, — ördögimádás. Egyik helyen nagy muzsika, dob­szó veri fel az elhagyott vidék csendjét. Kérdezem a tehervikőket, micsoda zene ez, amely egy tanya- féle ház felől zajong, s felvilágosí­tanak, hogy ördögöt űznek a kína­iak. Soká kísér bennünket még ez a monoton furcsa zene, mely végre elhal a távolság nagy hangfogóján. Tizenkét óra elmúlt, mikor az egyik domb tetején 4—5 házat pil­lantottunk meg és rövid idő múlva már le is raktuk úti motyónkat az egyik épület előtt. A teherhordók ebéd után néztek a kis faluban s tőlem is megkérdezték, mit óhajtok. Miután semmi sem volt, még csak egy tojás sem, az egyik teherhor­dó teát hozott. De hiába voltam éhes és szomjas is, azt az italt nem bírtam magamba erőszakolni. Bent a házban forralt vizet kér­\ a nagy havazások idején sem, ha 7331-es Orion rádiója van, mert mindsn fontosabbhirről.avilágesemányeiről ál­landóan tájékoztatja. Azonreiü! zenével, előadásokkal szórakoztatja az egész családot. A 3-1-1 lámpás 7331-es Orion Band-Pass Európavevő, dynamikus hangszóróval ésmindenkényeimetnyuj- tó technikai újítással vari felszerelve. 3+1-ES BAND- PA5S EURÓPA VEVŐ tem, de ebbe is annyi hamu került, hogy jó ideig várni kellett, míg le­higgadt és iható lett. Egyszer csak hallom itt is, hogy harsog a trombita és püfölik a dobot. A szomszédban (pagoda van ott) 8 — 10 ember mu­zsikál fülrepesztőén s egy bonc végzi az ünnepi szertartásokat. Fancsiko újságolja mindezt, mi­közben jelenti, hogy kész az ebéd. Egy csésze rizs és mellé valami ola­jos lében megfonnyasztott karalábé­levél s még valami, amiről csak annyit tudok, hogy színe, szaga, íze igen gyanús. Még kanalazom, illetve pálciká- zom a rizst, mikor bejön a gazda, nagyot hajol előttem s mögötte elő­következnek a muzsikusok, végül pedig a bonc is, a buddhista pap. Tart egyenesen a tűzhely felé, ame­lyen három tömjénpálcika füstölög, három csésze mellett. Ez a házibál­vány helye, amelyet mindig a család legidősebb tagja őriz s a fiatalok­nál a tömjénpálcika helyettesíti az isteneket. A bonc hajlongozott a pálcikák előtt, muzsikált nekik, engem jól megnézett, aztán elment muzsikusai­val együtt. Ebéd után megint nekivágtunk az útnak s az indulás után megkér­deztem Fancsikot, milyen szertartás volt, amit a bonc végzett. Csin-kui, — felelte. Tisztelet és áldozat az ördög előtt. Micsoda ország, nép és lélek ez itt, amelyik egyik helyen űzi az ördögöt, a másikon pedig imádkozik hozzá és áldozatot mutat he előtte! Pátzay Idnost és 5zenthegyi Horuáth istudnt utílasztoittík meg a két kántori állásra gyöngyösön Gyöngyös, december 23. Tagnap délután 4 órakor tar­tották mag a gyöngyösi város- házán a kántorválasztő közgyű­lést Puky Árptd dr. polgármes­ter elnökletével. A választás ered­ménye általában meglepetést okozott városszerte ■ ez érdek­lődés olyan nagy vol*, hogy a városháza bejáratát rendőrök őrizték és cask a képviselőket engedték át a kordonon. Az ülést 4 őrá 5 perckor nyi­totta meg Puky Árpád dr. pol­gármester, majd a formaságok elintézése következett. A jelölő választmányba a képviselőtestü­let Toldi Józsefet és Wiltner Sándor dr s küldte ki, a polgár­mester pádig Magnin Adorján esperet-plabános* és P. Herman Haresenegildet jelölte. A fölíővárosban Pátzay Jéh- nőst, Tóth Lajost és Kóaeián Györgyöt jelölték ■ a leadott 47 szavazatból Pátzayra 30, Tőthra 16 jutót1, Róczidn György nem kepott szavazatot. Az alsóvárosban első helyre Ssenihegyi Horváth Istvánt je­löltek, másodikra Hevesi Lászlót, harmadikra Kopasz Aurélt. Itt Szenthegyi 24, Hevesi 21, Kopasz 1 szavazatot kapott. A polgármester ezután Pátzay Jánost és Szecthegyi Horváth Istvánt megválasztott kántorok­nak jelentette ki. Ä t. hölgyközönség szíves tudomására hozzuk, hogy a közeljövőben egy speciális SZABÁSZ ATI KURZUST tartunk Ennek a szabásmódnak az elsajátítása — különössége folytán — lehetővé teszi, hogy a csekélyebb varrási tudással bíró hölgyek is minden segítség nél­kül bármiigen angol és francia modellt elkészíthessenek. Jelentkezni a Kaszinó u. 6. szám alatti kézimunka üzletben. (Dit hozzon a lézuska? Manikűrkészlet, fésflkészlet, korcsolya és egyen ajandektargyak pazar választékban Udmossyntíl

Next

/
Oldalképek
Tartalom