Eger - napilap, 1933/2
1933-07-16 / 140. szám
1 2 E Q E H BESHH—W—1BII l■lllll II ■ 11 1983. jüliu* 16 Ami kimaradt Breznay Imre könyvéből Az »Eger a XVIII. században^ szerzője elkészítette a város telektérképét a törökök kiűzésétől kezdődően. Egtr, július 15. Amikor Breznay Imre köayva : »Eger a XVIII. században* néhány héttel ezelőtt megjelent ■ az olvaiók kezébe került, az ellő végiglapozáira megállapíthatta, felmérhette annak a mun1 kának jelentőségét szakértő él laikus, amelyet a könyv szer- zöje művébe fektetett. Amellett, j hogy egy rendkívül érdekes és | Eger életének messzi kihatású, aprő történéseivel mozgalmas évszázadnak a képét sikerült tökéletesen megrajzolnia azzal, hogy megismertetett szokásaival, törvényeivel, szellemével, viszonyaival ; ez adatgyűjtésnek olyan nagy méreteit mutatta föl, ami- nőnek csak egy emberi élet minden lelkesedése, el nem fáradó szeretete, rajongása szolgálhat magyarázattal éa elegendő okul. Hozzá kell még fűznünk azt, hogy már készül a második vaskos kötet is, uem kevésbbé terjedelmes és érdekes anyaggal. Akik megítélték és méltányolták azt, hihetnék, hogy kitermelődött, felhasználódon már minden energia, elvégre Breznay Imre tisztes számú éveit nehéz és fáradtságos pályán töltötte s amellett állandó, nyilvánostág előtt szereplő alakja a város társadalmi életének. A tények azonban mást mondanak. Breznay Imre, azonkívül, hogy már harmadik könyvét írja Eger városának múltjáról ős volt olyan idő, amikor öt hőnap alatt tizenöt ízben állt pódiumon, mint felolvasó, vagy szónok, még egy tartalmai munkát fejezett be, amely, sajnos, kimaradt könyveiből. Nem az anyag sokasága, hanem a ezó szoros értelmében méretei miatt. Nem fért bele. A város történetírója ugyanis elkészítette Eger város telektérképét a XVIII. század elejétől az újabb időkig. Hatalmas ív papírlapra felrajzolva áll a munka, amit kellő magyarázat nélkül nem is lehet kellően felbecsülni. Breznay Imre kikutatta, hogy a város házai, telkei kinek a tulajdonában voltak a törökök kiűzése után, sőt még azt is, hogy azóta tulajdonosaikban idő szerint milyen változás történt, ki kinek adta el és melyik esztendőben. Minden városrészről megvan a térkép, rajta nevek sorrendije és évszámok zsúfolódnak. Ezt nem lehat könyvalakban megjelentetni és hozzáférhetővé tenni. Szinte kuriózumként is hatnának, ha nem lehetne belőlük rendkívül érdekes szociográfiai tanulmányokat végezni, ha nem lehetne a parcellák neveiből kimutatni, hogyan és minő okok folytán változott mai formájára a város társadalmi képe, változtak a társadalmi rétegek vagyoni viszonyai. Mindehhez az azonban adatgyűjtés már megvan. Ismét olyan eredmény, amely felbecsülhetetlen értékű a város történelmére, tzűkebben társadalomtörténetére vonatkozólag. Tulajdonképp3n az ingatlanforgalom kérdésének tüzetes tanulmányozása adta meg az elindítást Breznay Imrének a térképek elkészítésére. Külön fejezetbe tartozik a mód, ahogyan azokat elkészítette. Tudnivaló, hogy a telekkönyvet nálunk csak 1855 b9n vezették be, addig tehát semmi trendszerei* jelzővel illethető forrás nem állt rendelkezésére. Mindössze a városi levéltár és káptalani hites hely adatai között kutathatott, adásvételi szerződések, illetőségi határozatok szövegében, ahol említés történik a szerződő felekről, vagy a szomazédokről. Úgyszólván tehát teljes sötétségből és ismeretlenségből ásta elő ezeket a nagybecsű dokumentumokat. Gyakran láthatta őt, akinek kedve volt nyáron hajnali négy, télen őt őrekor felkelni, az uc- cábon haladva, kimért lépésekkel, kezében darab papír, ceruza, emint magában mormogott. Lemérte lépésekkel a telkek hoiz- ■zúságát, szélességét, hajnalban tette, hogy elkerülje a kérdezős- ködéseket és csodálkozó pillantásokat, azután hazament és Íróasztalánál átszámított méterre, geometriai alakzatokat rajzolt és esztendők alatt elbéizült a telektérkép. Minden idegen segítség és támogatás nélkül. Mindössze néhány ember tud róla, akik >rajtakepták> a munkán, vagy akiknek szerénysége megengedte szólni. Épp azért nem is várhat jutalmat a nagy- közönség elismerésében. Da várnia kell a hivatalos várostól, amely könyvei kiadásánál semmiféle támogatásban nem részesítette. Hogy milyen formában történjék az elismerés megadása, a hivatalos tényezőkre bízzuk, mindössze annak a megjegyzésére szorítkozunk, hogy alig akad valaki, aki a díszpolgári címet jobban, méltóbban megérdemelné Breznay Imrénél, aki egész polgári erények közt eltöltött életét városa múltjának áldozta. Egyenlőre csak önmagát jutalmazza. Meri lehet-e boldogítőbb Már milliók tudják, Kik eddig nem tudták, víz, Legjobb keserüvíz. ennek a történeti szemléletű léleknek, mint állandóan két évszázad levegőjében, emlékei közt élni; végigjárni esténként az utcák sorát, amiket kölyökkoruk óta ő ismer legjobban és meghatódott szeretettel mutatni föl a maga* emeistű házakra : ez Petermann Mihály püspöki pro- vizoré volt, emez Munkácsi Mihály gombkötő mesteré, amaz Masák Simon szabómesteré, tőle Fruibert Lénárt kezébe került, aki eladta Wurzer Farkas császári serfőzőnek 90 forintért 1716 április 6-án. Dr. K. E. A londoni konferencia kedvezően fogadta Imrédy pénzügyminiszter előterjesztéseit London, július 15. Imrédy Béla pénzügyminiszter ma nyilatkozott a MTI londoni munkatársának útja eredményeiről. Elmondotta, hogy másodízben azért ment ki Londonba, hogy a Magyarországot érintő tárgyalások fejlődését megfigyelje. Az a benyomása, hogy ezek a tárgyalások kedvező mederben haladnak. A búzatermelés és a nemzetek eladósodásának kérdése tovább is szerepel a konferencia prog- rammján és bár a konferencia különböző körülmények össze játszása miatt nem tud teljesen megbirkózni a feladatokkal, mindkét kérdésben enyhítő megállapodások várhatók. Magemlítette a pénzügyminisz- tse, hogy a konferencia kedvezően fogadta a népizövetségi kölcsön jövő évi fizetéseira vonatkozóig tett előterjesztéseit. Általában a hivatalos tényezők gazdasági és külpolitikai munkája nem maradt hatás nélkül a külföld előtt és Magyarországot rendkívül rokonszenvesen kezelik. Poroszló határában már 7000 hold földet borított víz alá a megáradt Tisza A szatmári püspökség birtoka felől, hátulról tört be az ár a poroszlói földekre. Poroszló, július 15 (Az Eger tudósítójától.) A szomszédos Alsóbogodban már n6pok óta sok tízezer hold föld áll víz alatt s a megáradt Tisza a parti füzesek koronájával egyszinten hömpölygeti szeny- nyes víztömegeinek roppant áradatát. Itt Poroszlón és a többi hevesmegyei faluban is nyugtalant aludtak éjszakánként az emberek, nappal pedig aggódva figyelték a Tiszát, amely emelkedett, egyre emelkedett s lassan elöntötte szennyessárga vizével a megművelt ártéri földeket. Néha idáig hallatszott a harangok panaszos bugása, amely a bajbajutott faluknak kért segítséget. Itt azért mégis reménykedtek az emberek, mert bár a töltések megerősítésre szorűltak, nem látszott veszedelmesnek a helyzet. A gátak, az ártéren túl állották az ár ostromát és méternél is magasabban voltak, mint a víz színe. Tegnapra aztán mégis beállott a veszedelem. Az ártéren ugyan eddig is nagy területek állottak már víz alatt és Örvény, Sarud, Tiszafüred, Poroszló határában összesen 5100 hold rét és szántő fölött már a Tisza volt az úr. Poroszlónál megerősítették a gátakat s mindenki szinte fellélegzett, megnyugodott kissé, mikor egyszerre futótűzként terjedt el a hír: a szatmári püspökség birtoka felől jön az ár! — Hiába volt a munka, a szorongás, a gáterősítőe, a víz orozva, hátulról lopakodott be a poroszlói határba. Egyre jobban emelkedett, egyre jobban terjedt és a sárgúló vetéseket, táblás kukoricákat egymásután nyelte el a szennyes sárga ár. Reggeltől délutánig 7000 hold vetés került víz alá és még csak védekezni
