Eger - napilap, 1933/1

1933-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁS­SAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ —EGY NE­GYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Ousztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KI­ADÓHIVATAL: EGER, líceumi könyv­nyomda— TELEFON: 176. POSTATAKARÉK­PÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XL1V. évfolyam 1. szám ♦ Vasárnap # Eger, 1933 január 1. Köszöntjük az új esztendő: • temetjük a régi». Temetjük a régit, mely sok csalódást, vereséget, gyötrelmet hozott s köszöntjük az újat: újra nekilendülő vágyak és álauok teljesülését. Emberi természetünk mindig rossznak tekinti azt, ami elmúlt s megcsalta reményeinket, de mindig telve van biző optimiz­mussal a jövő iránt. Minden le­hetséges a jövőben. A lélek örö­kös sóvárgása a jobb, nemesebb, derűsebb, eszményibb iránt ki* irthatatlan. S ez az emberi nem végtelen szerencséje és- isteni öröksége, mert csak igy nem pusztul ki az emberi lélekből bz a felemelő hit, hogy az emberi­ség sorsa megpróbáltatásokon és küzdelmeken át ível egyre tisztultabb eszmények felé a ma­gasba. Elmúlt évünk a lelki szétesés tragikus képet mutatja. Minden­napos magyar életünk bonyo­lultabb és sívárabb lett, mint amilyen azelőtt volt. Közéletünk nem hozta meg a kiránt lelki megnyugvást. Gazdasági hely­zetünk egyre veszít a belső energiákból, teherbíró képes­ségünk elérte a mélypontot. De bármilyen fájdalmas csaló­dás akkordjavai temetjük is el az ó-esztendőt, számtalan jelből éreznünk kell, hogy az idők for­dulása nem lehet már messze. Minél mélyebbre sülysdünk a bajok áradatába, annál szívó­sakban kell kapaszkodnunk abba »gondolatba, hogy ennek a nem telnek élnie kell! Ennek u nép­nek Isten akaratából ezen a föl­dön, a Duna medencéjében, a Kárpátok ölén hivatása van! Ennek a nagy hivatásnak a je­gyében kellösRzefogGi mindenma­gyarnak • lelkiismeretbelLwáma- aást készíteni az új esztendő for­dulásakor, hogy milyen hibát vet­kezhet le, ami a múltban e földhöz húzta s milyen kötelességet kell maga elé kitűzni, amivel bekap­csolódhat az egész nemzet mun­kaközösségének orchesterébe. Minden egyes ember, aki ki- vonjamagát kényelemszeretetből, önzésből vagy közönye miatt ebből a közösségből, mélyebbre dönti ismét a nemzetet a romlás szakadékéba, ismét el fog telni egy hosszú, szenvedásteli eszten­dő és hiába siránkozunk a be­teljesült boldogságnak, a három halom és a négy folyő egybe­forrott klar ódiumának annyira áhított újéve után. Miért jutott a fizetésképtelenség szeléfe a város egyetlen jövedelmező vállalata? Kritikai hozzászólás a városi gépüzemek szanálásához. Az üzemi vizsgálat eddig még nyilvánosságra nem került részletei. Fel kell emelni a városi pótadót?! Eger, december 31. Távol áll tőlünk a közönség szenzációéhiégének kielégítése, amikor a városi gépüzemafc »le­építésének« eddig homállyal fe­dett adatéit nyilvánosság elé hozzuk. Távol éli pádig azért, mert ebben a kérdésben a vá­ros vezető poziciőiban helyet foglald embereket kell a kritika reflektorai elé állítanunk, akik lelkiismeretűk szériát egyenes úton haladtak, azonban az volt a hibájuk, hogy nem vették ész­re, hogy ez utóbbi évek útjai ettől szinte homlokegyenest el­tértek, hogy ma már más kon­cepciókkal kell dolgozni, mint azelőtt; — hogy a csengő adő- tallér és a bőr alól előkapart adógaras között nemosak súly- különbség van, h*nem sok más egyéb is, ami megfontolást és figyelmet érdemel. Hogy ez milyen mértékben súlyos hiba, az egyéni mérlege­lés szempontjaitól függ. minden- esetra az igazság mérlegének kőt serpenyője van ős ha a jó súlyokkal rakott serpenyőt mél­tányoljuk, meg kell mutatnunk a másikat is, mart kötelez erre bennünket a közérdek és a saj­tónak közéletet irányító felelős­ségei hivatása. Hogy a városi gépüzemek ren­tabilitásának kérdése a sző szo­ros értelmében kérdés lett, az az idei ősz elején tűat ki, amibor az üzemekben fizetési zavarok kezdtek mutatkozni. Akik hely­zetüknél fogva közelebbi bete­kintést nyerhettek az üzemek belső életébe, megállapították, hogy a zavart egyrészt a fék nélkül hajtott beruházások s az ezzel kapcsolatos terhek, más­részt pedig a takarékossági szem- : pontok mellőzése okozza. így I például Radii Károly várod kép- [ viselő egyik őszi közgyűlésen kijelentette, hogy az üzemek költ- | ségvetésében évi 100 ezer pen• I gőt meg lehet takarítani. Ez az ; összeg 30 ezer pengő híján mcg- j felel a két Spayer-kölcsön félévi annuitásának. Az üzemek megroppant hely­zete szükségessé tette egy tár­gyilagos és helyi szempontokon filül álló szakértő meghívását s a képviselőtestület bizottságot küldött ki a szakértővel való együttes vizsgálatra. Vitéz Pétery István kereske­delemügyi minisztériumi műsza­ki tanácsos és a bizottság még október folyamán megej­tették a vizsgálatot. Soha még vizsgálat nagyobb titokban, zár­tabb ajtők mögött nem folyt. Ez érthető a vizsgálat folyama alatt, amíg egyes részletkérdések miatt az anyag még nem áll tisztán, sehogy sem tudjuk azonban meg­érteni, hogy jőllehat, Iényegbe- vágő közügyről van sző, a vá­ros vezetősége két hőnap őta nem tartotta szükségesnek tájé koztalni a város közönségének képviseletét, a közgyűlést, nem tűzta napirendre a vizsgálat eredményének tárgyalását, — akaratlanul is vállalva ezzel an­nak a gyanúnak a kockázatát, amely ilyen körülmények között érthetően tőr fel a polgárság el­keseredett rétegeiből, hogy taláu nem a nem akarás, hanem a nem mérés tartja vissza a vá­rost a nyílt tárgyalástól. Min­denesetre kárának könyvelheti el ezt a tényt a város vezetősé­ge és ba kell látnia, hogy ma már nem lehet kabinet-titkokat csinálni a közügyekből, hanem még a lagjelentéktelenebbaek lát­szó dolgosat is a nyilvánosság elé kell vinni. Egy rövid és általánosságok­ban mozgő i nemrégiben közölt polgármesteri nyilatkozattól el­tekintve hosszas kutatás után sikerült csak hozzájutnunk a vizsgálat adataihoz, amelyek tel­jes fényt vetnek a gépüzemek nehéz helyzetének kialakulására. Túlméretezés és túlterhelés. Az üzemek eredendő hibája a túlméretezettség volt. A harminc­ezer lakosú városban egy fővá­rosi magán nagyüzem kereteit teremtették meg. Ha csak az idei leszorított költségvetést nézzük is, a gépüzemek költségvetése több mint fele az egész városi háztartás költségvetésének. (A háztartásé 1.718,627, az üzemeké 1.268,000 pengő.) Ez eredetileg nem lett volna katasztrőfális baj, d9 időközban a túlméretezés vi­szonylag óriásit nőtt azzal, hogy a gazdasági helyzet s vele a polgárság teherbírása ijesztően leromlott. Ugyanakkor azonban az üzemek gazdálkodása semmi féle törekvést nem mutatott a szűkebb keretek felé. S3t. Már 1927-ben, a két Speyer kölcsön nagy terhének vállalásé­kor meg kellett volna vizsgálni az üzemek teherbirőképességét s ha a város teljes jelentőségé­ben értékelte volna nagy jöve­delmet hájtó vállalatait, nem lett volna szabad akár magának, akár az üzemeknek megengedni a további terhelést. Még inkább intette erre a várost a gazdasági pingág, amely irreálissá tette a leghelytállőbb számításokat ir. A közjövedelnek megcsappanása aláásta a városi költségvetést ■ kezdtek megnőni az üzemek kint­levőségei is. A városi háztartás azonban még mindig a biztos­ság illúziójával kezelte az üze­meket s ha megszorult, — ami mindig gyakrabban történt meg — az üzemi pénztárból, emelte ki a szükséges összegeket. Súiyoibbítotiák a helyzetet a magas személyzeti kiadások. Az üzemi altiszteknek is magas havi fizetésük volt, az irodai alkal­mazottak számának megállapí­tásánál pedig mellőzték a reális üzleti szempontokat. A személy­Két hónap óta még nem tájékoztatták a képviselőtestületet a vizsgálat eredményéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom