Eger - napilap, 1933/1
1933-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI DÍJ A POSTAI SZÁLLÍTÁSSAL EGY HÓNAPRA: 2 PENGŐ —EGY NEGYED ÉVRE 5 PENGŐ 40 FILLÉR. — EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZNAPON 8 FILLÉR. — VASÁRNAP 10 FILLÉR. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Dr. Urbán Ousztáv. SZERKESZTŐSÉG: EGER, LÍCEUM, FSZ. 3. — TELEFON: 11.—KIADÓHIVATAL: EGER, líceumi könyvnyomda— TELEFON: 176. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKK- :: SZÁMLA: 54.558. :: XL1V. évfolyam 1. szám ♦ Vasárnap # Eger, 1933 január 1. Köszöntjük az új esztendő: • temetjük a régi». Temetjük a régit, mely sok csalódást, vereséget, gyötrelmet hozott s köszöntjük az újat: újra nekilendülő vágyak és álauok teljesülését. Emberi természetünk mindig rossznak tekinti azt, ami elmúlt s megcsalta reményeinket, de mindig telve van biző optimizmussal a jövő iránt. Minden lehetséges a jövőben. A lélek örökös sóvárgása a jobb, nemesebb, derűsebb, eszményibb iránt ki* irthatatlan. S ez az emberi nem végtelen szerencséje és- isteni öröksége, mert csak igy nem pusztul ki az emberi lélekből bz a felemelő hit, hogy az emberiség sorsa megpróbáltatásokon és küzdelmeken át ível egyre tisztultabb eszmények felé a magasba. Elmúlt évünk a lelki szétesés tragikus képet mutatja. Mindennapos magyar életünk bonyolultabb és sívárabb lett, mint amilyen azelőtt volt. Közéletünk nem hozta meg a kiránt lelki megnyugvást. Gazdasági helyzetünk egyre veszít a belső energiákból, teherbíró képességünk elérte a mélypontot. De bármilyen fájdalmas csalódás akkordjavai temetjük is el az ó-esztendőt, számtalan jelből éreznünk kell, hogy az idők fordulása nem lehet már messze. Minél mélyebbre sülysdünk a bajok áradatába, annál szívósakban kell kapaszkodnunk abba »gondolatba, hogy ennek a nem telnek élnie kell! Ennek u népnek Isten akaratából ezen a földön, a Duna medencéjében, a Kárpátok ölén hivatása van! Ennek a nagy hivatásnak a jegyében kellösRzefogGi mindenmagyarnak • lelkiismeretbelLwáma- aást készíteni az új esztendő fordulásakor, hogy milyen hibát vetkezhet le, ami a múltban e földhöz húzta s milyen kötelességet kell maga elé kitűzni, amivel bekapcsolódhat az egész nemzet munkaközösségének orchesterébe. Minden egyes ember, aki ki- vonjamagát kényelemszeretetből, önzésből vagy közönye miatt ebből a közösségből, mélyebbre dönti ismét a nemzetet a romlás szakadékéba, ismét el fog telni egy hosszú, szenvedásteli esztendő és hiába siránkozunk a beteljesült boldogságnak, a három halom és a négy folyő egybeforrott klar ódiumának annyira áhított újéve után. Miért jutott a fizetésképtelenség szeléfe a város egyetlen jövedelmező vállalata? Kritikai hozzászólás a városi gépüzemek szanálásához. Az üzemi vizsgálat eddig még nyilvánosságra nem került részletei. Fel kell emelni a városi pótadót?! Eger, december 31. Távol áll tőlünk a közönség szenzációéhiégének kielégítése, amikor a városi gépüzemafc »leépítésének« eddig homállyal fedett adatéit nyilvánosság elé hozzuk. Távol éli pádig azért, mert ebben a kérdésben a város vezető poziciőiban helyet foglald embereket kell a kritika reflektorai elé állítanunk, akik lelkiismeretűk szériát egyenes úton haladtak, azonban az volt a hibájuk, hogy nem vették észre, hogy ez utóbbi évek útjai ettől szinte homlokegyenest eltértek, hogy ma már más koncepciókkal kell dolgozni, mint azelőtt; — hogy a csengő adő- tallér és a bőr alól előkapart adógaras között nemosak súly- különbség van, h*nem sok más egyéb is, ami megfontolást és figyelmet érdemel. Hogy ez milyen mértékben súlyos hiba, az egyéni mérlegelés szempontjaitól függ. minden- esetra az igazság mérlegének kőt serpenyője van ős ha a jó súlyokkal rakott serpenyőt méltányoljuk, meg kell mutatnunk a másikat is, mart kötelez erre bennünket a közérdek és a sajtónak közéletet irányító felelősségei hivatása. Hogy a városi gépüzemek rentabilitásának kérdése a sző szoros értelmében kérdés lett, az az idei ősz elején tűat ki, amibor az üzemekben fizetési zavarok kezdtek mutatkozni. Akik helyzetüknél fogva közelebbi betekintést nyerhettek az üzemek belső életébe, megállapították, hogy a zavart egyrészt a fék nélkül hajtott beruházások s az ezzel kapcsolatos terhek, másrészt pedig a takarékossági szem- : pontok mellőzése okozza. így I például Radii Károly várod kép- [ viselő egyik őszi közgyűlésen kijelentette, hogy az üzemek költ- | ségvetésében évi 100 ezer pen• I gőt meg lehet takarítani. Ez az ; összeg 30 ezer pengő híján mcg- j felel a két Spayer-kölcsön félévi annuitásának. Az üzemek megroppant helyzete szükségessé tette egy tárgyilagos és helyi szempontokon filül álló szakértő meghívását s a képviselőtestület bizottságot küldött ki a szakértővel való együttes vizsgálatra. Vitéz Pétery István kereskedelemügyi minisztériumi műszaki tanácsos és a bizottság még október folyamán megejtették a vizsgálatot. Soha még vizsgálat nagyobb titokban, zártabb ajtők mögött nem folyt. Ez érthető a vizsgálat folyama alatt, amíg egyes részletkérdések miatt az anyag még nem áll tisztán, sehogy sem tudjuk azonban megérteni, hogy jőllehat, Iényegbe- vágő közügyről van sző, a város vezetősége két hőnap őta nem tartotta szükségesnek tájé koztalni a város közönségének képviseletét, a közgyűlést, nem tűzta napirendre a vizsgálat eredményének tárgyalását, — akaratlanul is vállalva ezzel annak a gyanúnak a kockázatát, amely ilyen körülmények között érthetően tőr fel a polgárság elkeseredett rétegeiből, hogy taláu nem a nem akarás, hanem a nem mérés tartja vissza a várost a nyílt tárgyalástól. Mindenesetre kárának könyvelheti el ezt a tényt a város vezetősége és ba kell látnia, hogy ma már nem lehet kabinet-titkokat csinálni a közügyekből, hanem még a lagjelentéktelenebbaek látszó dolgosat is a nyilvánosság elé kell vinni. Egy rövid és általánosságokban mozgő i nemrégiben közölt polgármesteri nyilatkozattól eltekintve hosszas kutatás után sikerült csak hozzájutnunk a vizsgálat adataihoz, amelyek teljes fényt vetnek a gépüzemek nehéz helyzetének kialakulására. Túlméretezés és túlterhelés. Az üzemek eredendő hibája a túlméretezettség volt. A harmincezer lakosú városban egy fővárosi magán nagyüzem kereteit teremtették meg. Ha csak az idei leszorított költségvetést nézzük is, a gépüzemek költségvetése több mint fele az egész városi háztartás költségvetésének. (A háztartásé 1.718,627, az üzemeké 1.268,000 pengő.) Ez eredetileg nem lett volna katasztrőfális baj, d9 időközban a túlméretezés viszonylag óriásit nőtt azzal, hogy a gazdasági helyzet s vele a polgárság teherbírása ijesztően leromlott. Ugyanakkor azonban az üzemek gazdálkodása semmi féle törekvést nem mutatott a szűkebb keretek felé. S3t. Már 1927-ben, a két Speyer kölcsön nagy terhének vállalásékor meg kellett volna vizsgálni az üzemek teherbirőképességét s ha a város teljes jelentőségében értékelte volna nagy jövedelmet hájtó vállalatait, nem lett volna szabad akár magának, akár az üzemeknek megengedni a további terhelést. Még inkább intette erre a várost a gazdasági pingág, amely irreálissá tette a leghelytállőbb számításokat ir. A közjövedelnek megcsappanása aláásta a városi költségvetést ■ kezdtek megnőni az üzemek kintlevőségei is. A városi háztartás azonban még mindig a biztosság illúziójával kezelte az üzemeket s ha megszorult, — ami mindig gyakrabban történt meg — az üzemi pénztárból, emelte ki a szükséges összegeket. Súiyoibbítotiák a helyzetet a magas személyzeti kiadások. Az üzemi altiszteknek is magas havi fizetésük volt, az irodai alkalmazottak számának megállapításánál pedig mellőzték a reális üzleti szempontokat. A személyKét hónap óta még nem tájékoztatták a képviselőtestületet a vizsgálat eredményéről.