Eger - napilap, 1932/2
1932-10-30 / 247. szám
2 EGER 1932. október 30 A nagytakarításhoz felajánlom segítségemet! Padlósúrolás... eddig esemény, gond, kínlódás volt. Egy csapásra máskép lesz ez, ha engem vesz segítségül! A kéz csak a kefét vezesse, — a munkát én végzem el! Minden résből, ha- sadékból kihozom a piszkot — és órákkal előbb végzünk a munkával. Aki Vimmel takarít, dőt és munkát takarít. házisegstség a dobozban November 6-án filléres gyors Indúl Egerből Budapestre koldult lát, kritizálja a szegény- gondozó munkáját s ismét fogy az adományok öiszege. Khbár a rendőrség igen sokat tebet a jogosulatlan kéregetők, különösen idegenből jöttek eltávolítása, megbüntetése s az uccák ellenőrzése szempontjából, az egri norma alapeszméjének betartása és győzelemrejultatása legnagyobbrészt a társadalom belátásán és akaratán múlik. Ezért uem lehet ezt az elvet eléggé hangoztatni ős ismételni. Ezt kellene az iskolákban, egyesületekben, magánbeszélgetésekben százszor éi százszor hangsúlyozni, míg az egész társadalomnak vérévé válik. Ezenfelül anyagiakban is jobban meg kellene erőltetnie magát a társadalomnak. Már t. i. annak a résznek, mely öt év leforgása alatt alig, vagy egyáltalán nem járult hozzá az egri szegénygondozás nemes céljainak megvalósításához. Mert egészen érthetetlenül igen sokan vannak, tehetősek, anyagi javakkal bőven megáldottak, akik valami csodálatos önzéssel, rö vidlátáisal, közönnyel mennek el a szegénygondoző bizottság hősi erőfeszítései mellett s nyu godtan szemlélik, hogy a jólel- kűek, az áldozatkészséget tettel gyakorlók erejük megfeszítésével, anyagi helyzetükkel arányban ném álló módon tartják fenn vállukon az egri norma épüle tét. A kibővült gyűjtögárdára vár most az a hivatás, hogy ezeket, az adakozók névsorából hiányzókat lakásról lakásra felkeressék, a havi váltságösszeg felajánlására rábeszéljék s mindazokat, akik az idők folyamán elmaradlak, vagy felajánlásaikat csökkentették, anyagi helyzetükhöz mért szociális kötelességeik teljesítésére ismét buzdítsák. Mert ezGn a télen, amikor a segítségre minden eddiginél sokkal negyobb szükség van, nem maradhat el senki ez adakozók soraiból. A munkaképeseknek munkával való ellátásáról a hatóságok fognak gondoskodni, de gyermekek, munkaképtelenek, öregek támogatása a társadalom feladata lasz, amelynek oibk hálával kell fogadói azt a tényt, hogy a segítségre szorulók felkutatását, ellenőrzését, tornya- zett aiiUlaaány aik elkérni lésé*, gondozását, szóval az egész «zegény- ügy intézményes lebonyolítását olyan kitűnő, evangéliumi alapon állő szerv végzi, mini a szegénygondoző nővérek szervezete. De éppsn a felduzzad: szükségleteknek megfelelni kívánóén, a pénzbeli edományok nagyobb arányú felajánlásán felül, legalább a téli hőnapok alat», feltétlenül sikerülni kell a Szegénygondoző Bizottság akciójának, »melyet a karitáez nagy szentje, Szem Erzsébetnek hetében kíván lebonyolítani, amikor a gyűjtőknek egy-egy csoportja fertálymesterek, cserkészek kíséretében társzekerekkel végigjárná Eger ucoéit s átvenné a természetbeni adományokat, élelmiszereket, használt ruhaneműaket, emikre a gondozottaknak oly nagy szükségük var. Miután az idei télen nemcsak a gyűjtés, hanem az elosztás munsájSt is rgyetlenegy szerv, a Szegénygondoző Bizottság végzi, alapos környezettanulmányok alapján, sokkal negyobb lehetősége van ez igazságos és meg' nyugtaid ellátásnak, mint a múltban, amikor többféle szerv végezte ez összeírásokat s ugyancsak több szerv intézte az elosztás felelősségteljes munkáját is. Az idén egyáltalán nem adnak kéizpénzsegélyt, csak munkabért a munkaképeseknek, ezenkívül népkonyhát állítanak fel és bizonyos mértékű élelmiszersegélyt nyújtanak a rászoruló munkaképtelenek, öregek és gyermekek számára. így sikerülni fog az önző jelentkezéseket kellő medrükbe visszaterelni. A program jő és átgondolt, megvalósítása s ezáltal a társadalom nyugalmának megóvása azonban attól függ, hogy Eger polgársága milyen megértéssel és áldozatkészséggel siet a Szegénygondozó Bizottság segítésére. A holnapi vonathoz nem Eger, október 29. Ma délelőtt azok, akik a vasárnapi filléres gyorssal szándékoztak utazni a fővárosba, meglepetve értesültek, hogy as egri utasok nem csatlakozhatnak a miskolci filléreshez. Ennek az intézkedésnek az az oka, hogy a Máv igazgatósága november 6-én Egerből szándékozik filléres gyorsot indítani Budapasíre. A Máv utóbbi elhatározását mindenki örömmel fogadja, de mi nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy kár volt egy héten keresztül animálni a közönséget a budapesti utazásra a miskolci vonathoz való csat- j l csatlakozhatnak egriek. lakozással, ha úgy is szándékában volt a Máv-nak Egerből vonatot indítania a végül mégis lefújta az október 30-i vonatot. November 6 án egyébként 10 kccdből állő vonat megy Budapestre, összesen hétszáz czessély- lyel. Jegyeket a menetjegyiroda a jövő héten kezd árusítani 3 pengő 30 fillérért. A filléres gyors Egerből 6 őrá 10 perckor indűl, Budapestre pedig 9 óra 37 perckor érkezik. Az esti indulás a főváro.ből 12 óra 30 perckor lesz, s az utasok hajnalban 5 őrá 51 perokor érkeznek Egerbe, i — Ma tíz éve. — Emlékezés Gárdonyi Gézáról. — Hétfőn reggel volt, október 30 án. Ködös, csepergös idő. Csa- takos utcák. Minden utcasarkon őiszesürüdnek mégis az emberek. Ki csodálkozva, ki sajnálkozva, de mind megilletődőssel olvassa a gyászkeretes nagy fe- hérlapot: »Gárdonyi Géza meghalt. A nagynevű író» városunk halottjának tekinti. Tűzzétek ki a gyászlobogőt. Szerdán délelőtt jöjjetek el temetésére. — A városi tanáéi«. Fenn a sánci szélső házban reggel hat órakor megszűnt dobogni Gárdonyi Gáza szíve. Napok óta már mind gyöngébben dobogott. A nagy lélek birkózott az oszladozó testtel. Da hamar megérezte, hogy alul marad. Két nappal előbb kezdett már búcsúzni. A hegedűjét kérte. Vánnyadt kezébe fogta a vonót utoljára s a betegszoba komor csöndjébe három csöndes ének zokogott elő a reszkető heg8dűből.j Elűszor Schubert Ave Maria- ja. Ki tudná megmondani, a melódián merengett-e el lelke jobban, vagy a szövegen. Búcsúzott a művész és a maga útján járó, de mindig mélyen hívő Iá- lélek. Aztán a régi szép gyászos én-k zsndüll: Közelebb hozzád, ő Uram! Talán ott tanulta még ez akácvirágoe f iúban, a muskátlis ablakű iskoiahézban, a kis libák és kék pillék országában. Azt mondják utolsó óráiban az ember még egyszer végigéli egész történetét s világosan lát ja útjának hegyeit-völgyeit. Ezzel az énekkel búcsúzott el benne az ember a tévedések vö'- gyeitő), a jóságos cselekedetek hegyeitől. Távol már mindentől és közelebb hozzád, ő Uram . .. De harmadszor is zokog fi he- gedű. Bús magyar nóta szakad ki belőle: Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál... A magyar költő lelke emelgeti szárnyait, hazafelé készül az égi szebb hazába, ahol már várják az Isten rabjai, a liliomlelkű szent királylány, ábrándozó Jancsi fráter, kemény Szikardusz paier, kedves szelíd Emőkék, Czeczey Évák, Eszterek, Idák, harcos-küzdő Atillák, ZSták, Bornemisszák. A következő éjtszekán egyezer e csak fölveti hályogos szemét: Ki tette a paplanomra ezeket a gyönyörű piros rózsákat? Adjatok a kezembe egy szálat. Vagy nem, vigyétek el innen, elfonnyad már énmelleiiem az élő rózsa. — Pedig nem volt mellette semmi virág, csak egy kis asztal, tele orvosságot üveggel. De ö szegény már-már világtalan szemével egyre látott: Két szép ősz-szakáliú ember áll az ajtóban. Mondjátok nekik, nem fogadok senkit. Vfgy biv nak, hogy velük menjek ? — Aztán megához tért. Mondják neki a rózsát, az öreg embereket. Szomorúan mosolyog: ügy látszik, csakugyan bontakozik a lelkem már a testemből. De ne nagyon sirassatok, ha meghaltam. Nem adom ki a szerszámot kezemből. Visszajövök még egyszer c megírok mindent, ami re mórt már nincs időm. Másnap reggel nem ébredt föl többe. Szerdán, november 1 én, kisütött a nap, felszáradt az utca. Ezren és ezren álltunk a téreD, a nagytemplom és a líceum között. Középen a ravatal. Eger nagy erseke adja meg az sbszo- luoiőt ez Isten színe előtt állő léleknek s bocsátja u jára, emi lenn maradt belőle, a kihűlt testet. S ennek utolsó útja Eger város legszebb és legnagyobb temetőjébe az egri várba visz. Száz és száz nthéz éveknek, kemény küzdelmeknek, kudarcoknak és győzelmeknek mezejére, minden eg-i csillagoknak Jég méltóbb pihenőhelyére. A líca umtól a várig tíz páréig tart az út, most majd egy órába került. Pedig a tömeg egy része előre sietett, s Dobó litván dicsőséges harcainak ideje óta soha nem nyüzsgött annyi ember a várfalakon, mist amennyi most a koporsót várta. A gyászkoosi felkanyarodott az ő-kapuig, de nem fért át annak alacsony nyílásán. Boldog volt, aki leemelhette, aki felváliva vihette a nagy halott koporsóját a keskeny úton a Be-
